A süni, aki nem akart téli álmot aludni

A süni, aki nem akart téli álmot aludni.

            Az ezer színben pompázó erdőben a sün család sürgött-forgott, készültek a télre, kuckót építettek maguknak, melyben tavaszig megpihenhetnek. Álomgomba nem messze álldogált tőlük, fehér pettyes piros kalapja és halványzöld tönkje vidáman fürdött a késő őszi napsütésben.

            A kisfiú és a kislány az erdei ház kertjében hintáztak.

– Elmegyünk ma is Álomgombához? – kérdezte a kislány az öccsét.

– Jó lenne! Anya és Apa azt ígérték, hogy ebéd után indulunk oda! – felelte a kisfiú.

A kislány beszaladt a konyhába, ahol már az anyukája a levest merte egy nagy tálba.

– Ehetünk? – kérdezte.

– Igen, mindjárt! – felelte az anyukája. – Nagyon éhes vagy? – érdeklődött aztán.

– Nem. Csak szeretnék már Álomgombával találkozni! Tudod, ott mindig történik valami érdekes! – magyarázta a kislány.

– Menjetek kezet mosni, aztán ebédelünk! – mondta az anyukája, és a leveses tálat bevitte az étkezőbe.

Kis idő elteltével a család indulásra készen állt. A szülők vittek magukkal egy plédet, mikor Álomgomba közelébe értek, leterítették egy fa tövébe, leültek, és olvasni kezdtek. A gyerekek szaladtak a piros kalaphoz, de idejében észrevették, hogy egy kis sün ül alatta, ezért lábujjhegyen folytatták az utat.

– Gyertek közelebb!  – szólította meg őket az ismerős hang.

– Nem zavarunk? – kérdezte a kislány.

– Dehogy zavartok! A süni éppen panaszkodik, hogy téli álomra készül a családja, és ő nem akar aludni – felelt Álomgomba.

– A mama és a papa már rengeteg falevelet hordtak össze, az alatt fogja a családom álomra hajtani a fejét. De én kint szeretnék maradni az erdőben! – szólalt meg a kis sün.

– Szerintem próbáld ki ma éjjel, hogy milyen álmatlanul, egyedül itt lenni! – javasolta a kisfiú.

– Ha az itt töltött éjszaka után úgy döntesz, hogy egész télen jó lesz neked Álomgomba mellett, akkor biztosan megengedik a szüleid, hogy ébren maradj vele! 

– Jó ötlet! Kipróbálom! – egyezett bele a kis sün, és elsietett a készülő kuckóhoz, hogy a szüleivel megbeszélje a dolgot. Hamarosan mosolyogva tért vissza.

– Köszönöm a tanácsot! Veled maradhatok, Álomgomba! – kiáltotta már messziről.

A gyerekek beszélgettek még egy darabig a kis sünnel és Álomgombával, aztán megállapodtak abban, hogy másnap eljönnek újra. Akkorra kiderül, hogyan döntött a tüskés kis gombolyag. Mikor a következő délelőtt megjelentek, egy kimerült, alvó sünit találtak a kék gombalemezek alatt.

– Mi történt éjszaka? – kérdezte a kisfiú.

– A kis sün egy darabig nem hunyta le a szemét, de később egyre nehezebben tűrte a virrasztást. Fázott, és félt is egy kicsit. Megkért engem, hogy világítsak, és beszélgessek vele. Persze szívesen megtettem. Később még meséltem is neki a mókusokról. Hajnal felé, mikor a leghidegebb volt, befúrta magát az avarba, és elnyomta az álom. Azóta úgy alszik, mint a bunda – fejezte be a történetet Álomgomba.

– Nem alszom, fent vagyok, hallak titeket! – suttogta álmosan a kis sün.

– Nem baj, hogy elaludtál! A kísérlet eredménye szerint jobb lesz, ha a szüleiddel maradsz, és téli álmot alszol velük, ugye? – kérdezte a kislány.

– Már most van a téli álom? – érdeklődött a kis süni.

–  Nem, nem még. Sün mama és Sün papa készülődnek, de nézd, nincs készen a kuckótok! – felelte a kislány.

– Én olyan álmos vagyok! Maradjatok csendben, had aludjak még egy kicsit! – szólt a kis sün, és lecsukódott a szeme.

A fa ágáról lehullott néhány aranybarna levél, és fennakadt a tüskéin. A gyerekek hoztak még a piros és sárga avarból, és betakargatták vele.

– Ha felébred, akkor haza küldöm a szüleihez! – mondta gondterhelten Álomgomba.

– Megyek én magamtól is! – suttogta álmosan a kis sün, de nem mozdult.

Amíg a kis sün aludt, a gyerekek elmesélték Álomgombának, hogy este találkoztak a kertjükben egy bagollyal, aki a nagy fa ágán ült, és figyelte a környéket. Apa azt gondolta, hogy fiókája van, aki még nem jól repül, és nem tért haza időben, ezért aggódik érte. Elemlámpával útnak indultak, és a kerítés tövében rátaláltak a bagolyfiókára. Ijedten üldögélt, a lámpa fényétől teljesen mozdulatlanná dermedt. Az anyukája észrevette őt, és körözni kezdett a fejük fölött, majd lassan elszállt az erdő szélére, aztán vissza, mintha azt szeretné, hogy kövessék. Apa betette egy ruhával bélelt kosárba a kicsi madarat, és követte a nagy baglyot, így megtalálta az otthonát. Ráültette egy faágra, amelyben megkapaszkodott, és hálásan pillantott rá. Mikor az emberek eljöttek, remélték, hogy a kirándulás fáradtságait hamar kipiheni, és gyorsan fejlődik a repülés tudománya nála. Éppen véget ért a történet, mikor a kis sün felébredt.

– Jól hallottam, a bagolyról volt szó? – kérdezte.

– Igen, majd Álomgomba elmondja neked! Mi lassan hazaindulunk! – szólt a kisfiú.

– Én is megyek a mamámhoz és a papámhoz! Nem szeretnék a téli álomról lemaradni! – felelt a kis sün, és erre mindannyian elmosolyodtak.

            Álomgomba csendben állt a fa tövében, figyelte, ahogy a gyerekek és a kis süni távolodnak. A száraz falevelek zizzenése megnyugtatóan a fülébe kúszott, és arra gondolt, hogy hiába egyedül áll itt, mégsem magányos, hiszen az erdő népe és a gyerekek körül veszik minden nap.