A szerencsés csizma

A szerencsés csizma.

A hótaposó csizma már alig várta, hogy hazaérjenek. Pistike már megint nem kímélte, mindenhová felmászott, minden gödörbe beleugrott, nem zavarta, hogy a csizmát beborítja az olvadó hólé. Még kicsit el is szakadt az orra, ahol belerúgott egy kőbe. Mehet megint a cipészhez, hogy megvarrják. Miért is nem tud Pistike szépen rendesen sétálgatni, mint más gyerekek. Legalább egyszer! Ahogy beléptek az ajtón és Pistike ledobta a sarokba, a csizma még dohogott egy kicsit magában, mérgesen próbálta lerázogatni a sarat magáról.
A házipapucs látta, hogy a csizma ideges, de szért óvatosan megkérdezte, hogy milyen napja volt. A csizma felfortyant: - Még hogy milyen! Szörnyű, mint mindig! Nem látod, hogy nézek ki?
A házipapucs szabadkozni kezdett. – Persze, persze, bocsánat.
A csizma tovább bosszankodott. – Bezzeg másoknak jó dolga van, itthon ülnek a jó melegben, míg én kint ázom-fázom.
A házipapucs elpirult és úgy mondta. – Igen, tényleg nagyon sajnálom. Látom, nehéz napod volt. – Kicsit elhallgatott, gyűjtötte a bátorságát a következő kérdéshez. – Esetleg, ha szépen megkérlek, nem mesélnél mégis egy kicsit? Elmondanád, milyen odakint?
A csizmának a torkán akadt a következő riposzt. – Micsoda? Hogy milyen odakint? 
A papucs bólintott. – Igen, hogy milyen odakint. Én csak a házat ismerem.
A csizma nem akart hinni a fülének. – Azt akarod mondani, hogy még sosem láttad, milyen a világ a házon kívül? 
A házipapucs most nagyon butának érezte magát, de már nem akart visszakozni. Boldog volt, hogy a mindig mogorva csizma végre szóba állt vele. – Egyszer megtörtént, hogy Pistike majdnem kiszaladt velem az udvarra. Olyan izgatott voltam! De az anyukája egyből vissza is parancsolta. Még sosem jártam odakint.
A csizma elcsendesedett és elgondolkodott egy kicsit. Majd megköszörülte a torkát és megszólalt. – Igaz, szeretek panaszkodni, de igazából élvezem a kirándulásokat Pistikével. Hát jól van, figyelj, akkor mesélek.
És nekikezdett, hogy elmesélje a közös kalandokat Pistikével. Hogyan ropog a hó a talpuk alatt, hogyan mentek nyomokat olvasni az erdőben, hogy próbáltak fára mászni, milyen a befagyott tócsákon csúszkálni és milyen érzés a sárban cuppogni.
A házipapucs áhítattal hallgatta. Lassan köréjük gyűlt a többi cipő is, akik nem mehettek ki télen. A nyári szandál, a tornacipő, az ünneplő cipő és még anya magas sarkúja is. A csizma büszkén nézett körbe hallgatóságán és kicsit jobban kihúzta magát. Remélte, hamar újabb kalandra mennek Pistikével, hogy legyen legközelebb is mit mesélnie.