Vörös vagy fekete

Vörös vagy fekete.

A hangyaboly a szokásosnál is nyüzsgőbbnek tűnt. 223-nak aznap bőven akadt dolga. A raktárban át kellett rendezni az élelmet és folyosótakarításra is be volt osztva. Serényen végezte a ráosztott feladatokat, csak fél füllel hallgatta a többi hangya sutyorgását.
- Mit keres ez itt? – Hogy engedhették be az őrök? – Egy idegen hangya a bolyban! – Mi van, ha veszélyes? – Úgy viselkedik, mintha idetartozna. – Mi van, ha kém? – Ne menj közel hozzá!
223 kíváncsi lett. Van egy idegen hangya a bolyban? Munka közben próbált kicsit körbenézni, de nem látott senkit, aki kitűnt volna társai közül. Bár lenne egy szabad perce! De még jó darabig nem lesz szünete. Kicsit meg is sajnálta ezt az idetévedt idegent. A hangyaboly lakói elég gonoszak tudnak lenni, ha kipécéznek maguknak valakit. Mi történhetett? Idegen hangya a bolyban? Ilyen még nem volt.  Azért kicsit már bosszantotta is a dolog. Mégiscsak furcsa, hogy a többiek abbahagyták a munkát és csak pletykálnak. Volt valami központi utasítás, amit csak ő nem hallott? 223 még egyszer körülnézett, de nem látott semmi veszélyeset. Akárhogy is, az ő műszakja itt lejárt, tovább kell mennie a bejárati folyosóhoz takarítani.
Szapora léptekkel elindult, de egyre furábban érezte magát. Senki nem tette a dolgát, csak ácsorogtak és őt bámulták. Közben elért a vízraktárhoz, ahol a reggelente begyűjtött harmatcseppeket tárolták. Itt kell elkanyarodni a bejárati folyosóhoz. És akkor végre meglátta! Ott volt az idegen hangya előtte. Már értette, miért találták olyan furcsának a többiek. Ez a hangya vörös volt, nem fekete, mint ők. De nem tűnt veszélyesnek egyáltalán. 223 megállt, hogy jobban megnézze magának. Az idegen hangya is megtorpant. 223 lépett egyet előre, mire a másik is közelített. Na jó, ez picit ijesztő volt. 223 körülnézett és meglátta, hogy az őrök egy rendezett csoportja ütemes léptekkel közelít feléjük. Rögtön megkönnyebbült. Majd ők intézkednek. Mikor az őrök odaértek hozzá, körbefogták. 223 megzavarodott, mit akarnak tőle, miért nem a másikkal foglalkoznak! Az idegen hangyát kereste a szemével. És akkor megértette. Az idegen hangya ő maga volt. A saját tükörképét látta egy vízcseppben. De miért volt vörös? Próbált magyarázkodni az őröknek, hogy ő idetartozik de azok nem figyeltek rá. Magukkal vonszolták, és kilökték a bolyból. 
223 kétségbeesetten törte a fejét, hogy mi történhetett. Aztán eszébe jutott, hogy tegnap, mikor gyűjtögető körúton volt, betévedt egy laborba és beleesett valami folyadékba. Alig tudott kivergődni az edényből. Akkor nem érzett semmi furcsát, de úgy látszik, ma reggelre megváltozott a színe. Attól ő még nem kém, nem idegen! Hiába rimánkodott azonban, nem engedték vissza.
Könnyek csorogtak a szeméből, ahogy találomra elindult az orra után. Még sosem volt idekint egyedül. Igazából még sosem volt egyedül. A hangyák mindig mindenhová csoportosan mennek, és a bolyban is mindig sokan nyüzsögtek körülötte. 223 nagyon félt. Hogy fogja túlélni az éjszakát? 
Hamarosan hangokat hallott és meglátott egy csapat hangyát, akik szabályos sorban vonultak, mindegyikük cipelt valamit. Nem az ő hangyabolyából voltak, nem is feketék voltak, mint az ő társai,  hanem vörösek. Kicsit más árnyalatúak, mint ő, de hasonlóak. Az utolsó odaszólt neki. 
– Hát te mit keresel itt egyedül? Mindjárt besötétedik. Gyere velünk a bolyba!
- De hát én nem tartozom közétek! – 223 jobbnak látta ezt előre tisztázni. Nem akarta, hogy megint kémnek nézzék.
- Azt én is látom, hogy idegen vagy. De idekint veszélyes egyedül egy hangyának. Nem hagyhatunk csak úgy itt! – mondta a másik hangya.
- De én nem is vagyok igazi vöröshangya! Igazából fekete vagyok, csak ért egy kis baleset. – mondta szégyenkezve 223.
- Ó, hát ezért vagy itt egyedül? Kidobtak a bolyból?
223 könnyes szemmel bólintott.
- Hát most már úgy nézel ki, mint mi. De ha visszaváltozol sem baj. Legalább nem Félcsápról fog mindenki folyton beszélni. Mióta egy kutya rálépett és az egyik csápja odalett, folyton a “harci” sérüléseivel henceg. Épp ideje, hogy lehessen valami másról is pletykálni. Na, gyere, sietnünk kell, ha sötétedés előtt vissza akarunk érni.
223 habozó léptekkel indult el utánuk. Aztán felgyorsított, hogy ne maradjon le. Pár perc után érezte, hogy sikerült felvennie a többiek lépéseinek ritmusát. A csapat részévé vált. Boldogan és izgatottan várta, hogy végre megpillantsa a hangyabolyt. Az új otthonát.