A szeretet faluja

A szeretet faluja.

Hol volt, hol nem volt, valahol az óceán egy kis szigetén volt egy nagyon különleges falu, ahol az emberek nagy békességben, szeretetben éltek, mindenki kedves volt a másikhoz, el is nevezték a Szeretet falujának.

Egy napon beköltözött egy mogorva, idős férfi az egyik házba, így ennek az idilli életnek vége szakadt. Ő nem tudott kedves lenni senkihez sem. 

A falu lakói hiába akarták őt befogadni, és a szeretetre, jóságra nevelni, mindenkivel folyton morgolódott, mindenkibe és mindenbe belekötött. Nagyon nehezen tudott menni, cipekedni, és a piacról alig bírta hazavinni a nagy kosarát. Egy alkalommal Peti épp szemtanúja volt egy ilyen esetnek, így kedvesen megszólította az öreget. 

– Urambátyám! Megengedi, hogy segítsek hazavinni a kosarát?

– Nem kell nekem a te segítséged – mordult rá az idősebb –, eddig is el tudtam vinni, most is hazaviszem egyedül. Tűnj el innen, nem vagyok én rászorulva senki segítségére!

Mit volt mit tenni, Peti otthagyta. Az öregember vánszorogva vonszolta a kosarát, közben pedig magában morgolódott:

– Még hogy nekem segítsen valaki, nem! Eddig is egyedül megcsináltam mindent, ezentúl is így csinálom. Hagyjon engem békén mindenki, nem kell senki segítsége, barátsága. Elég nekem az én szomorú életem….

Peti utánaosont, mert nagyon kíváncsi volt rá, vajon miért ilyen ez az ember, mi az, amitől ennyire megkeseredett, hogy senkit sem enged a közelébe. 

Kiderült, hogy nem is egyedül él a házban, hanem a csodálatos aranyhajú leányát rejtegeti ott, aki megvakult.  A mogorva öregember kedvessé vált, amikor belépett a házba.

– Itt vagyok, édes leányom, hoztam neked finomságot, amit megkívántál. Egy nagy bajom van, hogy nem tudom visszaadni a látásodat! Mi lesz veled, ha én meghalok? Ki fog gondoskodni akkor terólad? Bárcsak lenne annyi pénzem, hogy el tudnám hozattatni neked a csodadoktort, aki visszaadhatná látásodat! De erre még esélyem sincs, hogy ezer aranyat össze tudjak gyűjteni, amennyit az orvosnak kellene adnom!

Peti észrevétlen kihallgatta a beszélgetést, és elhatározta, hogy összegyűjti azt az összeget, ha addig él is.

Hazament, és sóhajtozva mesélte el otthon a szüleinek, hogy mit látott:

– Ej, édesapám, édesanyám, hallják-e, hogy mit történt ma! Megfejtettem a mogorva ember titkát. Segíteni szerettem volna hazavinni a teli kosarát a piacról, de elhajtott, ahogy eddig mindig. Én azonban követtem őt, és tudják, miféle csodát láttam a házában?

Egy csodaszép, aranyhajú leánya van, aki örökre vak marad, ha nem gyógyítja meg a csodadoktor. Én elhatároztam, hogy összegyűjtöm a pénzt, ha addig élek is, így visszakaphatja a szeme világát.

Ez a Szeretet faluja, ugye? Most megmutathatják az emberek, hogy tudnak segíteni, adakozni az ismeretlen lány számára csupán felebaráti szeretetből. Persze ezt titokban kell összegyűjteni, mert az apjának semmit sem szabad megneszelni belőle.

Mindenkihez elment, és elmondta, hogy mi a titkos küldetése célja. Mivel nagyon kedvesen kért az emberektől, így adtak neki, nem tagadták meg tőle a segítséget. Össze is gyűlt a szükséges ezer arany, de megint gondolkodóba esett, hogyan adja oda úgy az öregnek, hogy az el is fogadja tőle. Meg hogy is mondja el, hogy tudja a titkát?

– Mindegy, egy életem, egy halálom, elmegyek a mogorva ember házába, és bevallok mindent őszintén – mondta Peti a szüleinek.

Amikor odaért, a mogorva ember éppen a lánya aranyhaját fésülgette:

– Ó, édes Istenem, mit nem adnék érte, még az életemet és mindenemet is, ha kedves, drága, szép lányom visszanyerhetné a szeme világát! Soha életemben nem lesz nekem ezer aranyam, hogy a csodadoktort elhívhassam!

Erre Peti betoppant az arannyal telt bugyellárisával. Odatette az öregember tenyerébe:

– Most már ne aggódjon, apámuram! Meghoztam az ezer aranyat! Hívassa el rögtön azt a csodadoktort! 

– Mit keresel itt, gyerek?! Honnan van ez a rengeteg pénz, talán loptad?

– Nem loptam, biz’ én! – mondta Peti. – Ez a pénz a falubeliek szeretetéből gyűlt össze.

– De hiszen én nem érdemlem meg, mindenkivel mogorva voltam, senkinek soha nem segítettem! 

– Nem hiába a Szeretet faluja ez! Itt feltétel nélkül segít mindenki a bajbajutotton!

Az eddig mogorva ember erre elérzékenyült, és az aranyhajú szépséges lányával együtt sírni kezdtek.

– Belátom sok hibámat, elfogadom, mert csak így kaphatja vissza gyönyörű leányom a szeme világát! De mit kell tennem, hogy hálámat ki tudjam fejezni a falu lakóinak?

– Tegye ugyanazt, mint a többiek. Legyen kedves, jóságos, segítőkész mindenkivel – mondta Peti.

Így is lett. A mogorva ember a falu legsegítőkészebb, legkedvesebb lakójává vált. A csodadoktor meggyógyította az aranyhajú leányt, akinek Peti is nagyon megtetszett, amikor először meglátta, visszanyerve a szeme világát. Hét országra szóló lakodalmat csaptak, ott volt a falu összes lakója. Bizony ez így történt, ahogy leírtam, aki nem hiszi, járjon utána!