A szeretet faluja

A szeretet faluja.

Hol volt, hol nem volt, valahol az óceánon volt egy nagyon különleges falu, ahol az emberek nagy békességben, szeretetben éltek , mindenki kedves volt mindenkihez, el is nevezték a Szeretet falujának.

Egyik napon azonban beköltözött egy mogorva,idősebb  férfi az egyik házba, és utána ennek az idilli életnek vége szakadt, sajnos ő nem tudott kedves lenni senkihez sem. 

A falu lakói hiába akarták őt befogadni, és a szeretetre, jóságra nevelni.

Mindenkivel folyton morgolódott, mindenkibe és mindenbe belekötött. Nagyon nehezen tudott menni, cipekedni és a piacról alig bírta el a nagy kosarát,az egyik alkalommal Peti is éppen ott volt.

Peti kedvesen megszólította:

-          Kedves Urambátyám! Szeretnék segíteni kendnek! Megengedi, hogy hazasegítsem vinni a kosarát?

-          Nem kell nekem a te segítséged- mordult rá az idősebb ember – eddig is el tudtam vinni, most is hazaviszem egyedül. Tűnj el innen, nem vagyok én rászorulva senki segítségére sem!

Mit volt , mit nem tenni, Peti otthagyta. Az öreg ember alig bírta vánszorogva vinni a kosarát, közben pedig magában morgolódott:

-          Még , hogy nekem segítsen valaki, nem ! Én ezt soha nem engedem! Eddig is egyedül megcsináltam mindent, ezentúl is meg tudom. Hagyjon engem mindenki békén, nem kell nekem senki segítsége, barátsága. Elég nekem az én szomorú életem….

Peti utána osont, mert nagyon kíváncsi volt rá, hogy vajon miért ilyen ez az ember, mi az amitől ennyire megkeseredett, hogy senkit sem enged a közelébe, senkinek nem enged segíteni rajta. 

Kiderült, hogy nem is egyedül él a házban, hanem a csodálatos aranyhajú leányát rejtegeti ott, aki azonban megvakult.  A mogorva öreg ember csupa kedvessé vált , amikor belépett a házba, a leánynak kedvesen mondta:

-          Itt vagyok édes leányom, hoztam neked minden finomságot, amit megkívántál , egy nagy bajom van, hogy nem tudom visszaadni a látásodat! Mi lesz veled, ha én meghalok ki fog gondoskodni, akkor terólad? Hej, bárcsak lenne annyi pénzem, hogy el tudnám hozattatni neked a csodadoktort, aki vissza tudná adni a látásodat! De erre még esélyem sincs, hogy annyi pénzt,1000 aranyat, össze tudjak gyűjteni, amennyit az orvosnak kellene adnom!

Peti kihallgatta észrevétlen mindezt a beszélgetést, és elhatározta, hogy összegyűjti azt az összeget, ha addig él is.

Hazament, és sóhajtozva mesélte el otthon a szüleinek, hogy mit látott:

-          Ej, édesapám, édesanyám, hallják-e, hogy mit történt ma! Megfejtettem a mogorva ember titkát. Akartam segíteni neki, hogy hazaviszem a nagy kosarát, amelybe bevásárolt a piacon. Természetesen, mint mindenkit engem is mogorván elhajtott, hogy neki nem kell segítség.

De én követtem őt egészen a házáig. Halljanak csudát, hogy ott mit láttam?! Egy csodaszép aranyhajú leányt, aki viszont elveszítette a szeme világát és nem is fog soha látni, mert a csodaorvos nagyon sokba kerülne. De tudják kendtek, olyan szép az a lány, hogy én elhatároztam, hogy összegyűjtöm azt a pénzt , ha addig élek is. 

A mi falunk neve a Szeretet faluja , ugye?! Most akkor megmutathatják az emberek, hogy egy emberként tudnak segíteni, adakozni az ismeretlen lány számára csupán felebaráti szeretetből. Persze ezt titokban kell összegyűjteni, mert az apjának, a mogorva embernek semmit sem szabad megneszelni belőle.

Minden emberhez elment, és elmondta, hogy mi a titkos küldetésének a célja. Mivel nagyon kedvesen kért az emberektől, így adtak neki, nem tagadták meg tőle a segítséget. Össze is gyűlt a szükséges 1000 arany, de most megint gondolkodóba esett, hogy hogyan adja oda úgy az öregnek, hogy el is fogadja tőle. Meg hogy is mondja el, hogy tudja titkát!?

-          Mindegy, egy életem , egy halálom, elmegyek a mogorva ember házába, és bevallok mindent őszintén – mondta Peti a szüleinek.

Amikor odaért, az mogorva ember éppen a lánya aranyhaját fésülgette, és mondta közben:

-          Óh édes Istenem, mit nem adnék érte, még az életemet és mindenemet is, ha  ez a kedves, drága szép lányom visszanyerhetné a szemevilágát! De mit is beszélek, soha életemben nem lesz nekem 1000 aranyam, hogy a csodadoktort elhívhassam neki!

Erre Peti betoppant az arannyal telt bugyellárisával. Odatette az öregember tenyerébe:

-          No itt van hallja-e az ezer arany! Hívassa el rögtön azt a csodadoktort! 

-          Mit keresel itt gyerek?! Nem fogadhatom én ezt el, nem kell senki segítsége! Honnan van ez a rengeteg pénz, talán loptad?

-          Nem loptam bíz én!– mondta Peti- Ezt ennek a falunak, a Szeretet falujának az összes lakója adta össze csupán szeretetből!

-          De hiszen én nem érdemlem meg, mindenkivel mogorva voltam, senkinek soha nem segítettem! 

-          Nem hiába a Szeretet faluja ez, hallja-e kend?! Itt feltétel nélkül segít mindenki a bajbajutotton!

Az eddig mogorva ember erre elérzékenyült, és az aranyhajú szépséges lányával együtt sírni kezdtek.

-          Belátom sok hibámat, elfogadom, mert csak így kaphatja vissza gyönyörű leányom a szemevilágát! De mit kell tennem, hogy hálámat ki tudjam fejezni a falu lakóinak?

-          Tegye ugyanazt , mint a többiek, legyen kedves,jóságos , segítőkész mindenkivel – mondta Peti.

Így is lett, a mogorva emberből a falu legsegítőkészebb, legkedvesebb lakója lett. A csodadoktor meggyógyította az aranyhajú leányt, akinek Peti is nagyon megtetszett , amikor meglátta visszanyerve a szemevilágát , és hét országra szóló lakodalmat csaptak, ott volt rajt a falu összes lakója. Bizony ez így történt, ahogy leírtam, aki nem hiszi járjon utána!