Közösen jobban megy a munka

Közösen jobban megy a munka.

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egy csodálatos nagy kerek erdő, amelynek lakói egy csodálatos őszi napon versenyt rendeztek, amelyen azt próbálták eldönteni, hogy melyik állat a legfontosabb az erdőlakói közül, ki legyen az erdő királya.

Mindenkinek be kellett mutatni  azt a tulajdonságát, amiben ő a legjobb.

Először a mókus mutatta be, hogy milyen gyorsan fel tud mászni a legmagasabb fa tetejére is.

Majd a harkály bemutatta, hogy milyen hangosan tud kopácsolni, és hogyan gyógyítja a fákat.

Az őz megmutatta, hogy milyen gyorsan tud szaladni az erdő sűrűjében.

A vaddisznó néhány perc alatt egy nagy gödröt ásott a földben.

Az erdei pinty és a fülemüle gyönyörű éneket mutatta be egy szép trillával.

A bagoly csak bölcsen hallgatott eddig, de most már megszólalt:

-Kedves erdőlakótársaim! Most ti mind felsorakoztattátok a legjobb tulajdonságaitokat. Mindezek persze fontosak és szépek, de most ezek alapján el tudjátok dönteni, hogy ki a legjobb?!Hát nem! De tegyünk egy próbát, amelyből kiderülhet, hogy ki lehetne az erdőnk királya!

Elgondolkodtak az állatok a bagoly bölcs mondatain és belátták, hogy igaza lehet. De vajon milyen feladat lehetne alkalmas arra, hogy összemérjék tudásukat és erejüket?!

Megint a bölcs bagoly vette át a szót:

-Legyen az a feladat, hogy építsünk egy közös teret, ahol az erdő lakói vidám összejöveteleket szervezhetnek.

- De hogyan álljunk neki?

- Készítsetek terveket, ki miben tud segíteni?

- De mi nem vagyunk olyan okosak, mint te, kérlek segíts nekünk!

-Na jól van! Először vaddisznó pajtás készítsen lyukakat a cölöpöknek, amelyek a közösségi tér alapját adják.Te mókuska, menj fel a fára és fakopáncs vezetésével hozzál, dobálj le jó ágakat a tetőfedésre! Őz te pedig gyorsan szedd össze az ágakat, és sietve hozzad ide! Az oszlopok nehéz fáit csak közösen tudjátok megszerezni és idehozni.

Elindult a munka, mindenki tette a dolgát, a munkavezető pedig a bölcs bagoly volt. Hamarosan el is készült a közösségi tér, minden állat nagyon elfáradt.

Már csak néhány ágra lenne szükség, de mindenki már feladná. Ekkor megszólalt az erdei pinty, és barátja a fülemüle:

- De csodás, de csodás ! Trillala-trillala!

Csak nem hagyjátok abba éppen most, mikor már csak néhány mozzanat választ el benneteket a céltól?!

- Nem hagyjuk!- mondták egyöntetűen az állatok - de akkor segítsétek a munkánkat csodás éneketekkel!

Minden gally a helyére került, a közös munka meghozta gyümölcsét és egy szép közösségi tér épült fel az erdei állatok közös munkájából.

Már nem az volt a fontos, hogy ki miben a legjobb, hanem, hogy együtt ők alkották közösen a legjobbat.

A bölcs bagoly elégedetten nyugtázta és ezt mondta:

- Na akartok -e még erdő királyát választani?! Úgy gondolom, hogy ez a közös munka számotokra is bebizonyította, hogy mindenki fontos, csak együtt, közösen lehet az igazán nagy célokat megvalósítani.

Az állatok helyeseltek és soha többet nem jutott eszükbe a versengés, hanem a közösen felépített közösségi térben gyakran találkoztak egymással , és jól érezték magukat, jó mulatságokat csaptak.

Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, az járjon utána!