A szivárvány.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy tiri-tarka rét. Ezen a tisztáson, a gyönyörű, színpompás, illatos virágok a bimbóikat bontották.
A madarak éneke egyre gyakoribbá és hangosabbá vált, ahogy készültek a párkeresésre és fészekrakásra. A jó idő beálltával a rovarok is kirajzottak. Zsongott a rét a duzzadó élettől. Mosolyogva nézett le odafentről a gyengéd nap.
Hirtelen esőfelhők szálltak fel, benne a cseppecskék növekedtek, mely egyszer csak eltakarta az eget és a napot. Villámlott, aztán dörgött.
-Ess, eső, ess,
nagy cseppekben ess!
Kipegj-kopogj földet érve,
friss magocskák örömére,
ess, eső, ess!- dalolták a bimbók, a rügyek, a kismadarak, és még az aprócska rovarok is. Egyre hevesebben hullt a zápor.
Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Visszavonulót fújt.
A rét mögött óvatosan előbújt a nap és előtte egy prizma bontakozott ki az égen.
- Ó, de csodálatos!- ámuldoztak a kismadarak.
- Mi ez a szépség odafent?- tette fel a kérdést az egyik aprócska rovar, a méhecske.
- Ez a szivárvány. – felelte egy icipici bárányfelhő.
- Szivárvány? – csalt mosolyt aprócska pofikájára.
- Igen. A szivárvány egy fénytörés. Akkor keletkezik, amikor a napból érkező fehér fény a levegőben lévő vízcseppeken, egészen apróra szétszóródik. Másképpen, úgy, ha a levegőben lévő vízcseppeket a nap sugara alacsonyan éri. Akkor a legcsodálatosabb a szivárvány, amikor az égbolt felét még felhők takarják, mi pedig a napnak háttal állunk.
- Mi az a fehér fény?
- Ha az összes színt összekeverjük, fehér színt kapunk.
- Tényleg? Nem is gondoltam volna!- hüledezett egy bodobács. Jött a légy és a szúnyog, festékeket, két ecsetet és két vásznat hozott.
- Mindjárt ki is próbáljuk.- jelentették ki.
- Valóban- mosolyodtak el-, milyen érdekes! – tátotta el a száját eközben egy aprócska lepke.
- Milyen sok színből áll a szivárvány! – állapította meg döbbenten egy katicabogár.
- Valóban, pontosan hét színből áll: vörös, narancs, sárga, zöld, indigó, kék és ibolya. Ez a sorrendje. A színek sorrendje soha sem változik.
- Hű, de érdekes! – ámuldozott a kis hangya.
- Ezt is kipróbáljuk.- felelte a légy és a szúnyog. - Pontosan hét színt festünk: vöröset, narancsost, sárgát, zöldet, indigót. Az utóbbi olyan színű, mint az éjszakai égbolt. Aztán a kéket és a kissé lilás ibolyát, amit félkör alakban látunk. Ez a sorrendje. A színek sorrendje soha sem változik. – dünnyögték elégedetten.
Gyönyörű szivárványt festettek a vászonra. Még a fénylő napsugár is megcsodálta.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...