A szivárvány

A szivárvány.

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy tiri-tarka rét. Ezen a tisztáson, a gyönyörű, színpompás, illatos virágok a bimbóikat bontották.  

A madarak éneke egyre gyakoribbá és hangosabbá vált, ahogy készültek a párkeresésre és fészekrakásra. A jó idő beálltával a rovarok is kirajzottak. Zsongott a rét a duzzadó élettől. Mosolyogva nézett le odafentről a gyengéd nap.

Hirtelen esőfelhők szálltak fel, benne a cseppecskék növekedtek, mely egyszer csak eltakarta az eget és a napot. Villámlott, aztán dörgött.

-Ess, eső, ess,

nagy cseppekben ess!

Kipegj-kopogj földet érve,

friss magocskák örömére,

ess, eső, ess!- dalolták a bimbók, a rügyek, a kismadarak, és még az aprócska rovarok is. Egyre hevesebben hullt a zápor.

Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Visszavonulót fújt.

A rét mögött óvatosan előbújt a nap és előtte egy prizma bontakozott ki az égen.

-          Ó, de csodálatos!- ámuldoztak a kismadarak.

-          Mi ez a szépség odafent?- tette fel a kérdést az egyik aprócska rovar, a méhecske.

-          Ez a szivárvány. – felelte egy icipici bárányfelhő.

-          Szivárvány? – csalt mosolyt aprócska pofikájára.

-          Igen. A szivárvány egy fénytörés. Akkor keletkezik, amikor a napból érkező fehér fény a levegőben lévő vízcseppeken, egészen apróra szétszóródik. Másképpen, úgy, ha a levegőben lévő vízcseppeket a nap sugara alacsonyan éri. Akkor a legcsodálatosabb a szivárvány, amikor az égbolt felét még felhők takarják, mi pedig a napnak háttal állunk.

-          Mi az a fehér fény?

-          Ha az összes színt összekeverjük, fehér színt kapunk.

-          Tényleg? Nem is gondoltam volna!- hüledezett egy bodobács. Jött a légy és a szúnyog, festékeket, két ecsetet és két vásznat hozott.

-          Mindjárt ki is próbáljuk.- jelentették ki.

-          Valóban- mosolyodtak el-, milyen érdekes! – tátotta el a száját eközben egy aprócska lepke.

-          Milyen sok színből áll a szivárvány! – állapította meg döbbenten egy katicabogár.

-          Valóban, pontosan hét színből áll: vörös, narancs, sárga, zöld, indigó, kék és ibolya. Ez a sorrendje. A színek sorrendje soha sem változik.

-          Hű, de érdekes! – ámuldozott a kis hangya.

-          Ezt is kipróbáljuk.- felelte a légy és a szúnyog. - Pontosan hét színt festünk: vöröset, narancsost, sárgát, zöldet, indigót. Az utóbbi olyan színű, mint az éjszakai égbolt. Aztán a kéket és a kissé lilás ibolyát, amit félkör alakban látunk. Ez a sorrendje. A színek sorrendje soha sem változik. – dünnyögték elégedetten.

Gyönyörű szivárványt festettek a vászonra. Még a fénylő napsugár is megcsodálta.