Barion Pixel

A szomorú királylány


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

            
            Nagyon messze innen, egy óriási szigeten, melyet a hullámzó tenger ölelt körül, volt egy királyság, ahol elégedett emberek éltek. Az uralkodó bölcs és igazságos, jó vezető, jó ember és jó apa volt, ajtaja mindig nyitva állt ...

Kép forrása: pixabay.com

            

            Nagyon messze innen, egy óriási szigeten, melyet a hullámzó tenger ölelt körül, volt egy királyság, ahol elégedett emberek éltek. Az uralkodó bölcs és igazságos, jó vezető, jó ember és jó apa volt, ajtaja mindig nyitva állt a népe előtt.

            Három szép lánya, három fia és anyjuk, a királyné nagyon szerették őt. Egyetlen dolog bántotta mindannyiójukat, hogy a legkisebb lányuk mindig szomorúan járkált, gyakran eleredtek a könnyei, peregtek, peregtek végig az arcán, semmi nem tudta ilyenkor megállítani. Az udvar népe hozott neki különleges játékokat, értékes könyveket, szép ruhákat, ékszereket, de ezek nem tudták jókedvre deríteni.

A király egyszer aztán megelégelte a dolgot, magához hívatta az udvari orvost, hogy tanácsot kérjen tőle. A bölcs doktor így felelt:

– A lányod lelkében van a kulcs, ami a boldogságát nyitja. Ha valakinek sikerül megérinteni azt, többé nem fognak peregni a könnyei.

A király e szavakat hallva, kihirdette a hatalmas országban, hogy aki a lány könnyeit elapasztja, azt egész életére gazdag emberré teszi. Sereglettek az emberek, férfiak, nők, gyerekek, mindannyian boldogok voltak, nem ismerték a rosszkedvet, próbálkoztak hát nevetésre bírni a király lányát is. Bohóckodtak, vidám jeleneteket adtak elő, bűvész trükköket mutattak, és megannyi ötletes mutatvánnyal szórakoztatták a lányt. Ő udvariasan megköszönte erőfeszítésüket, megdicsérte a produkciókat, de arca mosolyra nem derült.

Történt egyszer, hogy kiment a kertbe, ahol éppen az egyik lovat vezette a lovászfiú az istálló felé. Érdeklődve nézte a fehér paripát, melynek sörénye fényesen csillogott a nap fényében. A lovacska és a fiú is észrevette a királylányt, de nem szólították meg.

– Meglátod kisgazdám, hamarosan közeledni fog hozzánk! Csak várjunk türelmesen! – szólt a lovacska.

Igen sokat kellett várniuk. Teltek-múltak a napok, a lány minden nap kijött a kertbe, mikor ők arra jártak, de nem szólt soha semmit.

Egyszer azonban hirtelen viharos szél rázta meg a szigetet.  A tenger felől a sós víz illata áramlott, az embereket és a házakat, a palotát mosta az eső. Pillanatok alatt lehűlt a levegő. Fázósan didergett a lovász és a fehér paripa a szokásos sétájuk alkalmával. A lovász levette kabátját, és ráterítette a lovacskára. A királylány figyelte őket a palota ablakából, összeszedett néhány dolgot eső ellen, esernyőt fogott, és kiszaladt hozzájuk. Így szólította meg őket:

– Királyi lovász, ázol– fázol, mégis odaadtad a lovadnak a kabátod. Tessék, hoztam neked egy köpenyt, terítsd magadra! Itt az esernyőm, állj alá! – azzal közelebb húzódott a fiúhoz.

Az esernyő alá bedugta a fejét a lovacska is, és ott álltak hárman, a palota kertjében. Koppantak a cseppek, ázott a föld, átnedvesedett a lány fehér cipőcskéje.

– Gyere, felsegítelek a ló hátára, vigyük őt be az istállóba! – szólt az ifjú. Könnyedén megemelte a lányt, segített felülni neki, és bevezette őket a fényes királyi istállóba. Itt nem áztak, nem fáztak. A lovász adott egy száraz törölközőt a lány kezébe. A paripa sörénye csurom víz volt, ezért a lány őt törölte meg először.

– Nem fázol? Száraz törölközőt adtam a kezedbe, és a lovat szárogatod vele, nem saját magad! – mondta a lovász, majd hozott egy fürdőlepedőt. A királylány észrevette, hogy a lovász haja csurom vizes, így odanyújtotta neki a száraz darabot.

– Tessék, előbb te száríts meg magad! – mondta. Közben észre sem vette, hogy mosolyog. Nem csak az arca, a szeme is.

A lovacska és a lovászfiú hagyták, hogy törődjön velük. Hagyták, hogy gondoskodjon róluk. Hagyták, hogy segítsen nekik. Ezzel megtalálták az elrejtett kulcsot, amivel a mosoly kapuját megnyitották a lelkében.

Közben a zivatar elállt. Nehezen búcsúztak el egymástól, a lány hazafelé indult. Búcsúzóul még azt mondta.

– Minden nap számíthattok rám, itt a palota kertjében találkozunk!

Otthon a király és a királyné, a királyfik és királylányok, az összes szolgáló és inas, meglepődve látták, hogy a szomorú királylány többé már nem sír. Figyelték, ahogy naponta találkozik a fehér paripával és megsimogatja őt, visz neki kockacukrot az ezüst tartóból, tenyeréből eteti és cirógatja a sörényét. Látták, ahogy a lovász fiú napról-napra többet tanít a lányuknak az állatokról, a növényekről, kilovagolnak a tengerpartra, ahonnan vidáman térnek vissza. A lány könyveket adott viszonzásul, melyből tanulni lehetett a régi korok embereiről, a művészetekről, a zenéről, politikáról, matematikáról.

Egy szép napon a király így szólt a lovász fiúhoz:

– Elapasztottad a lányom könnyeit. Ezért gazdaggá teszlek téged! Itt az arany, gyémánt, vidd el szekér számra! – azzal a kincstár felé mutatott.

– Köszönöm királyom, de én már mindenkinél gazdagabb vagyok. Törődést, tudást kaptam a lányodtól, és én is ugyanazt adhattam neki. Ez többet ér az egész királyi kincstár aranyánál, gyémántjánál! – felelt a fiú.

A királynak tetszett ez a beszéd. Megkérdezte a lányát:

– A lovász fiút választod párodul?

– Igen apám! – felelte a lány.

            A lovász fiú boldogan vette feleségül a lányt, aki már többé nem volt szomorú, mert megtalálta a hozzá vezető utat a fehér lovacska és gazdája. Mind a ketten felültek a nyeregbe, és úgy lovagoltak a lagzira, melyet a tengerparton tartottak, az egész ország részvételével.

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

PRÉMIUM Kovácsné Demeter Monika Iringó Prémium tag

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások