Kiskirályfi kívánságra

Kiskirályfi kívánságra.

            A királyság száz tengeren és ötven hegyen túl, a rózsaszín felhők birodalma alatt terült el. Sok-sok felnőtt, és kevés gyermek élt errefelé. Minden ember nagyon vágyott egy apró kisfiúra vagy kislányra, akit majd szépen nevelgethet, de sajnos csak keveseknek teljesült az óhaja.

            A rubinpalotában a király a széltől is óvta a kislányát, egyfolytában azon rettegett, hogy valami baja esik. A szőke, hosszú hajú királykisasszony rózsaszínű ruhácskájának titkos zsebében egy levélkét rejtett el. A megfelelő alkalomra várt, hogy a kívánságteljesítő manónak odaadhassa. Vele azonban nehéz úgy találkozni, ha az ember csak ritkán megy ki a kastélyból! Márpedig a kislányt hét beszélő cica őrizte, ha csak megközelítette az kijáratot, már hívták az őröket.

– A király azt parancsolta, hogy vigyázzunk rád, a hajad szála se görbülhet meg! – magyarázta a katona, és szomorúan gondolt arra, hogy odakint sokkal érdekesebb a világ, mint bent a szobában, de ebből a kislány nem sokat élvezhet.

– Estefelé a király és a királyné is kilovagol, akkor te is felnyergeled a pónidat és mehetsz velük! – vigasztalta az a kiscica, amelyiknek fekete folt volt a homlokán.

– Egyedül szeretnék menni! – felelte a királylány, és megtapogatta a zsebét.

– Elmondod, hogy miért? – bújt a lábához a cica.

– Tudsz titkot tartani? – kérdezte a kislány.

– Tudok. De nem szeretek titkolózni a király és a királyné előtt! – felelte a foltos.

– Muszáj lesz, különben nem árulom el! – figyelmeztette a királylány.

– Hát jó! Figyeljetek ide beszélő cicák! A gazdink elmeséli, mi az oka annak, hogy egyedül szeretne a parkba menni! Ezt azonban nem tudhatja meg senki! Nagy-nagy titok! – fontoskodott a foltos cica, és várakozásteljesen lekuporodott a selymes szőnyegre, szemben azzal a karosszékkel, melyben a kislány ült. A többiek követték, és mind a heten nagy szemekkel néztek rá.

– A hatalmas kerti tó közepén áll egy vár, abban él egy manó, aki teljesíti az emberek kívánságát. Neki viszek egy levelet, de nem szeretném, hogy meglássanak! – felelt a kislány.

– Mit kértél? – kíváncsiskodott a cica.

– Azt, hogy legyen egy testvérem! – felelte a kislány.

A hét cica boldogan bólogatott, mert mindegyik nagyon szerette volna, ha van még egy gyerek, aki szeretgeti őket.

– Segítünk neked eljutni a manóhoz!– ajánlotta a foltos cica.

– Kiosonok a szobámból, de ti ne szóljatok az őröknek! – kérte a királylány.

– Rendben van! – felelték a cicák.

A királylány óvatosan kitárta az ajtót, majd csendesen kiszökött a szobájából. Mivel a hét cica egyike sem hívta az őröket, akadálytalanul haladhatott a kapu felé. A folyosón azonban összetalálkozott a komornájával.

– Ne árulj el apámnak! Jó ügyben járok! – suttogta, és esdeklőn nézett rá.

– Dehogy szólok a királynak! Éktelen haragra gerjedne! – felelt a komorna, és elindult a királylány után, közben levette a köpenyét és a királylány hátára terítette. Az udvaron így a katonák azt hitték, hogy két szobalány siet a dolgára, és nem törődtek velük. Mikor a tóhoz értek, a kislány intett, hogy most egyedül szeretne maradni. Várakozott egy darabig, majd hátratekintett, és látta, hogy a komorna integet, ezzel jelezve, hogy indulni kellene visszafelé. Gondolt egyet, papírhajót formált a cédulából, és hangos szóval kezdte hívni a kívánságteljesítő manót:

– A parton várlak manó, a vízen úszik egy hajó, viszi a kérésem, teljesítsd, kérlek!

A manó meghallotta a várában a verset, kíváncsi lett, mert így még sohasem érkezett hozzá kívánság. Felállt a karosszékéből, elővette a messzelátót és kitekintett az ablakon. Látta, hogy egy papírhajó úszik a tavon, a szél éppen a vára felé sodorja. Kisietett, kinyújtotta a kezét, suttogott egy varázsigét, és a hajót a markába fújta a szófogadó szellő. Kibontotta a papírt, és elolvasta az írást. Megvakarta a fejét, mert nem tudta, hogy teljesíteni tudja vagy nem ezt a kívánságot. A kiskirálylány elszántan állt a parton, így a manó egy pillanat múlva ott termett mellette.

– Kívánj inkább szép ruhákat, arany ékszereket, gyémánt gyümölcsöt! – javasolta a királylánynak.

– Nem szeretnék szép ruhákat, arany ékszereket és gyémánt gyümölcsöt, csak egy kistestvért akarok! – felelte elszántan a királylány.

A manó látta, hogy nem tudja elterelni a gondolatait, hogy semmi más nem tenné boldoggá, ezért így szólt:

– Menj haza királylány, és várj türelmesen!

A királylány a komornájával hazasietett. Út közben szerencsére senki nem ismerte fel. A hét beszélő cica már türelmetlenül várta, nagyon aggódtak, hogy észreveszik az őrök az eltünését. Megkönnyebbülve ugrottak az ölébe, mikor végre megérkezett. A komorna követte őt, és mindannyian meghallgatták a történetét. Mikor befejezte, a foltos cica így szólt:

– Várunk! Nem tehetünk mást!

Teltek-múltak a napok. Egy reggel a királylány gyereksírásra ébredt. Szaladt a szülei szobájába, és ott nagy meglepetés érte. Egy kicsi királyfi feküdt a bölcsőben!

– Köszönöm manó, hogy teljesítetted a kérésem! – suttogta a lány. Az apja meghallotta, és érdeklődve nézett rá:

– Te voltál a kívánságteljesítő manónál? – kérdezte.

– Igen! És nem bántam meg! – felelte a királylány bátran.

– Helytelenül ítéltelek meg, túlféltettelek! De látom, hogy tudsz te magadra vigyázni! Persze azért mindig óvatos légy! És ha lehet, beszéld meg velem, mire készülsz! – kérte komolyan a király.

– Nem szeretnék estig bezárva lenni minden nap! – szólt a királylány.

– Nem leszel! Te fogod sétáltatni a kistestvéred, ha szeretnéd! – szólalt meg a királyné.

– Igen, nagyon szeretném! – csillant fel a királylány szeme.

Néhány hét elteltével a hét beszélő cica büszkén követte a gazdiját, aki egy arany babakocsiban tolta a testvérét a hatalmas parkban. Gyorsan teltek a hónapok, és a kicsi királyfi hamar felcseperedett. Egy napon a tóparton játszottak a testvérével, mikor a kívánságteljesítő manó megjelent mellettük, mosolyogva figyelte ahogy a labdát egymásnak dobják, és közben fel-felkacagnak, majd így szólt:

– Tudod királylány, hogy milyen sokat tanultam tőled? Már tudom, hogy az embereknek sokkal nagyobb ajándék egy kiskirályfi, mint a szép ruha, arany ékszer és gyémánt gyümölcs. Mióta nálam jártál, azóta megtanultam teljesíteni ezt a vágyat is. Ha a városokban sétálsz, mindenütt gyermekkacagás fogad!

            Az a királyság mely száz tengeren és ötven hegyen túl, a rózsaszín felhők birodalma alatt terül el, ma már sok boldog kisgyerek és felnőtt országa. Az anyák és apák örömben és egészségben nevelgetik kisfiaikat és kislányaikat, a testvérek órákon át játszanak a friss levegőn. Ha valamire szükségük van, akkor elmennek a kívánságteljesítő manóhoz, a papírra vetett vágyuk elhajózik a vár elé, ahol a manó kezébe fújja a szellő, és amikor elolvassa a kérést, elégedetten gondol arra, hogy ő az összest teljesíteni tudja, hiszen nemrégiben azt is megtanulta, hogyan kell kívánságra kiskirályfit varázsolni.