A majdnem titok találkozó

A majdnem titok találkozó.

            A fák egymás után bontották ki a rügyekből halványzöld leveleiket, a kék és piros virágok szirmain minden hajnalban drágakőként ragyogtak a vízcseppek. Az állatkölykök már nagyon várták a tavaszi szünetet, amikor egész nap az erdőben játszhatnak.

            Végre elérkezett az utolsó tanítási nap. Az iskolabuszon izgatottan fecsegtek a tanulók, a legfontosabb téma az volt, hogy mit kezdenek a pár napos szabadságukkal. Rókalány egyszer csak így szólt:

– Találkozzunk holnap a patakparton! Mindenki hozzon magával plédet és szendvicset, üldögéljünk, eszegessünk és hallgassunk zenét!

– Táncolhatnánk is! – javasolta Farkaslány.

– Én nem tudok táncolni! – mondta Süni.

– Én sem! – csatlakozott Borzi.

– Ó, hát megtanítunk! – nyugtatta meg Mackólány.

– Nem szeretném, hogy lássa az erdő népe, ahogyan szerencsétlenkedek! – talált újabb kifogást Borzi.

– Én sem! – tette hozzá Süni.

– Akkor titokban tartjuk a találkozót, és nem fogja senki sem látni, amikor táncolni tanít titeket Mackólány – szólt közbe Rókalány.

Erre már nem tudott semmit sem felelni Borzi és Süni. Az iskolabuszon megbeszélték a részleteket, és amikor leszálltak, boldogan gondoltak a másnapi összejövetelre. Szerencsére ezen a napon Bagoly tanító bácsi nem adott házi feladatot, ami még vidámabbá tette őket. Délután nevetgélve érkeztek haza, de otthon senki sem beszélt a buliról, hiszen titokban kellett tartani. Másnap délután azonban Süni így szólt:

– Anya, nem találom a plédemet!

Sün mama csodálkozva nézett rá.

– Miért kell az éppen most neked? Kimostam reggel, és még nem száradt meg! – felelte.

– Csak kell. Titok, hogy miért – tette a szájára a kezét Süni.

– Itt az enyém! – hozta ki a szobából a bordó plédet Sün mama, de olyan furcsán nézett Sünire, hogy ő megkérdezte:

– Tudsz titkot tartani?

– Hát persze – felelte Sün mama.

– Akkor elmondom. Az osztálytársaimmal találkozunk a patak parton, megtanítanak táncolni. Nem akarom, hogy az egész erdő népe lássa, amint botladozom. Ezért tartjuk titokban az egészet – suttogta Süni.

– Értem. Nem mondom el senkinek – ígérte Sün mama.

Azután készített Süninek szendvicset, és szépen bepakolta a táskájába egy Süni szörppel együtt.

A borzvárban Borzi ennivalót keresett. Mikor Borz mama meglátta, hogy a hűtőben turkál, érdeklődött, hogy éhes-e. Erre Borzi elmesélte, hogy a találkozóra viszi a patakpartra, de ez titok. Borz mama megígérte, hogy nem árulja el senkinek, és segített neki.

Hasonlóképpen tudta meg a titkot Mókus mama, Farkas mama, és Medve mama is, megígérték, hogy senkinek nem mondják tovább.

Rókalány már éppen indulni akart, amikor eszébe jutott, hogy a tánchoz nem lesz zenekíséret, ha ő nem visz. Gondterhelten ült a konyhában, és nem tudta, hogy mit tegyen.

– Segíthetek? – kérdezte Róka mama.

– Megoszthatok egy titkot veled? – kérdezte Rókalány.

– Ahogy gondolod! De tudok titkot tartani! – felelte Róka mama.

– Táncolunk a patakparton, és nincs hozzá zene. Szerinted honnan szerezzek? – kérdezte.

– Szólj az énekes madaraknak! Ők majd dalolnak! – javasolta az anyukája.

Rókalány boldogan indult útnak, és megkérte az első kismadarat, akivel találkozott, hogy hívja össze a madárkórust, mert táncra perdülnek a patakparton, és talp alá valóra volna szükség. A kismadár azonnal intézkedett, és mire az állatkölykök megérkeztek, egy csapat madárka ült a közeli fák lombjain.

Leterítették a plédeket a zöld gyepre, majd Mackólány néhány lépést mutatott Borzinak, aki ügyesen utánozta őt. Azután Sünit hívta, aki olyan jól megfigyelte, hogyan kell táncolni, hogy azonnal tudott jobbra-balra kettőt lépegetni.

A madárkák közben kórusban énekeltek, és mikor az egész társaság felkerekedett és mulatott, mindenkinek kedve támadt velük együtt dalolni. Észre sem vették az idő múlását, olyan jól érezték magukat.

Rókalány, Rókafiú, Farkaslány, Farkasfiú, Mókuslány, Mókusfiú, Mackólány, Mackófiú, Borzlány és Borzfiú, Sünlány és Sünfiú olyan nagyokat kurjantottak, hogy Bagoly tanító bácsi is meghallotta az erdő mélyén. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt, és sietve odarepült. Látta, hogy az osztálya táncol és énekel, nem akarta őket zavarni, ezért hazafelé indult.

– Tessék idejönni! – kiáltott utána az egyik énekes madár.

– Ez egy titkos találkozó lehet, nem akarok zavarni! – jelentette ki Bagoly tanító bácsi.

– Csak majdnem titkos! – kottyantotta el Süni.

– Honnan tudod, hogy elmondtam a mamámnak? – lepődött meg Borzi.

– Nem tudtam! – felelte Süni mosolyogva.

– Akkor azt hallottad, hogy én árultam el otthon? – érdeklődött a Rókalány.

– Nem! – rázta a fejét Süni. – Én is elmondtam a mamámnak! De nem lett belőle baj, mert ő tud titkot tartani! – magyarázta Süni.

– Az enyém is! – tette hozzá Borzi és Rókalány egyszerre.

– Én is elmondtam! – kiáltották a többiek, és azután Bagoly tanító bácsi szólalt meg:

– Nem tudtam, hogy titkos találkozó, csak gondoltam. Általában elér hozzám minden olyan hír, ami nincs titokban tartva. Erről a majdnem titkos találkozóról azonban nem hallottam semmit! De most haza kell mennem, érezzétek jól magatokat! – intett búcsút a bagoly, és hazaszállt.

Az állatkölykök leültek a plédekre, és eszegetni kezdték az uzsonnájukat. Közben beszélgettek.

– Találkozzunk ugyanitt holnap! – javasolta Süni.

– Titokban? – kérdezte Mókuska.

– Fölösleges! Már mindannyian tudunk táncolni! – mosolygott Borzi.

– Persze. Fölösleges lenne titokban találkozni – jelentette ki Mackólány. – Egyébként ma sem volt rá szükség! – tette hozzá.

            Miután ebben mindannyian egyetértettek, a másnapi és az azt követő összejöveteleket is megszervezték. A nap már fáradtan szórta a fák lombjaira a sugarait, mikor elindultak hazafelé. Előre örültek a tavaszi szünet napjainak, amit a levegőn tölthetnek a barátaikkal.

Állatkölykök történetek:

Rókakölyök az iskolabuszon

Rókalány bizalma

Állatkölykök az erdei úton

Focilabda a mókusodúban

Nem hagylak cserben

Az álmos bagoly

A szerény őzike

A hallgatag kismackó

A majdnem titok találkozó