Felhők fölött Holdsugár tündérlánnyal

Felhők fölött Holdsugár tündérlánnyal.

            Rekkenő hőség volt, tombolt a nyár. Az este hozott egy kis enyhülést a növények, állatok és az emberek számára is. A nap felmelegítette az utcákat, tereket, a házak falaiból áradt a meleg. Vacsora előtt, aki csak tehette locsolt a kertjében, a nyitott ablakokon át jellegzetes illat kúszott a lakásokba, a felfrissülés illata.

            Mikor a Hold ezüstös fénye beborította az egész tájat, egy kisfiú vágyakozva nézett ki a derűs, csillagfényes éjszakába. Az ágyacskájában feküdt.  Néhány napja beteg lett, a doktor bácsi javaslatára otthon kellett maradnia, nem mehetett iskolába. Türelmetlenül várta, hogy mikor találkozhat a többiekkel, mikor focizhat odakinn újra.

– Már nem piros a torkod, de még meg kell erősödnöd! – mondta az anyukája, mielőtt kiment a szobájából.

Várt és csak várt, vajon hány percet kell várnia, hogy ismét olyan legyen, mint azelőtt? – kérdezte gondolatban. Két pici könnycsepp jelent meg a szemeiben, lassan legurult az arcocskáján. Több a meglepetéstől már nem tudott utánuk eredni, mert egy csilingelő hangocska szólalt meg a párkány irányából:

– Jó estét kisfiú, te miért szomorkodsz? – a hang tulajdonosa, egy apró kis tündérlány már szállt is felé, majd leült az ágy szélére.

 Ezüst ruhácskája lágy fényt hozott a szobába, barna haja ugyanolyan színű szalaggal összefogva, hosszan lebbent utána. Nagy, fénylő szemekkel nézett a gyerekre.

– Beteg lettem, és napok óta itthon vagyok, még meg kell erősödnöm, csak akkor találkozhatok a barátaimmal – felelte a kisfiú.

–  Te ki vagy? – kérdezte kíváncsian.

– Holdsugár tündérlány vagyok. Meglátogatom a síró gyerekeket és felvidítom őket. Nem nyugszom, amíg nem látlak téged is boldognak!  – hangzott a válasz.

Azzal elkezdett a holdsugarakból egy függőágyhoz hasonlót fonni, majd csettintett egyet az ujjaival, és rögtön ott termett egy csapat tündér. Beszállították a kisfiút a holdfény ágyba, felemelték, és már repültek, szálltak fel, fel a magasba, felhők fölé, csillagok közé.

A felhők integettek nekik, mindegyiknek más-más volt az alakja, csodaszép színekben pompáztak a Hold fényében.

A csillagok között aztán kiszálltak, ott sok-sok gyerek játszott már, dobálták egymásnak a holdsugár labdákat és közben nagyokat nevettek. A kisfiú odaszaladt hozzájuk, akkor látta, hogy sok kis társa van közöttük. Hamarosan az ő kis arcán is boldog mosoly jelent meg, és az ott is maradt, sokáig, nagyon sokáig.

Reggel az arcán ezzel a mosollyal ébredt. Emlékezett rá, hogy mikor már elfáradt a labdázásban Holdsugár tündérlány a többi tündérrel együtt a holdfény ágyban hozta vissza őt, és mikor betakargatta, így szólt hozzá:

– Ugye mondtam neked, hogy nem nyugszom, míg nem hallom a nevetésed? Csak szólj bátran, ha szükséged van rám, akkor mondd: Holdsugár tündérlány, gyere el hozzám! Én jövök, amint a Hold feljön az égre, és megvigasztallak.

Apa nyitott be az ajtón. Örömmel látta, hogy a kisfiú kedvesen mosolyog rá. Reggeli után elmentek a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta őt, és adott egy igazolást, hogy a következő napon mehet közösségbe, az osztálytársai közé.

Mikor hazaértek, Anya elmondta, hogy a kishúga nem mehet óvodába, mert fáj a torka. A kislány szeme tele volt könnyel.

– Nem nyugszom, amíg szomorúnak látlak – simogatta meg a kisfiú a kislányt, aki csodálkozva nézett rá. A bátyja rövid idő múlva ismét megszólalt:

– Gyere, én már tudok olvasni, mesélek neked!  Válassz, melyiket szeretnéd hallani?

A kislány a meglepetéstől szóhoz sem jutott, egyből elfelejtett szomorkodni. A szülők összenéztek, aztán Apa megjegyezte:

– Milyen megértő nagyfiú lettél!  Gyorsan telik az idő, megnőttél!

A kislány azt a mesét választotta, amiben a cica a fél tál tejet belefetyeli, aztán pedig huss, elszalad mert lát egy egeret és megijed tőle, hiszen ő még sosem látott egeret, közben kiborítja a maradék tejet a földre, amiben az egérke elcsúszik és megüti magát, de a gyerekek visszaviszik az egérlyukba, ahol a szülei meggyógyítják.

A kislány nevetett és nevetett, jobban érezte magát a bátyjával, mint bármelyik másik gyerekkel, közben már az sem tűnt fel neki, hogy fáj a torka.

            Este Holdsugár tündérlány benézett a ház ablakain. Látva a két békésen szuszogó gyereket, arra gondolt, itt rá nem lesz szükség többé, a kisfiú már nélküle is elboldogul, hiszen gyorsan megérezte és megértette, hogyan kell felvidítani a testvérét, és a többi elszontyolodott kis társát.