Királyi nyuszi és a száz színű rózsakert titka

Királyi nyuszi és a száz színű rózsakert titka.

            Egy pompás kastély kertjében egy csodálatos rózsalugas virágzott. Egész évben nyíltak a virágok, száz féle színben virítottak. A királyné messze földről hozatta őket, minden tövet a nevén szólított, olyan jól ismerte mindet.

            A bársonyos, vörös rózsák voltak a kedvencei, ezekből nagyon sokat ültettetett. A virágok hosszan kanyargó kerti utak mellett illatoztak, melyeket a királyné tervezett. A kertészen kívül a királyné és a lánya tudott csak benne eligazodni, ezért a vendégek egyedül nem mehettek oda. Az egész világon elterjedt a szépséges virágok híre, így ha valaki megérkezett a palotába, azonnal megkérdezte:

-Királyné, láthatnám a rózsalugast a királyi kertben?

A királyné ilyenkor megkérte a kertészt, hogy vezesse körbe a vendéget, de ez a bemutatóút csak töredéke volt a teljes ültetvénynek. A sárga és narancsszínű rózsák mentén eljutottak a fehér tövekig, azután a halványrózsaszínű virágok mellett visszafelé indultak, és a lilák már a  bemutató körút végét jelezték. A bódító illat hatására a vendégek egy álomvilágban érezték magukat. Megköszönték a kalauzolást, majd hazatértükkor otthon elmesélték fiaiknak, lányaiknak, hogy milyen különleges élményben részesültek.

Aranyország királyfija nagyon kíváncsi lett, mikor az apja hazatértekor tudomást szerzett a csodálatos rózsalugasról.

-Édesapám, én ellátogatok a szomszéd király országába, és megnézem azt a csodálatos kertet!- mondta. Azzal útnak indult. Hét paripa húzta a hintót, melyen hét nap és hét éjjel vágtatott. Mikor odaért, bekopogtatott a palota nagykapuján. Az őrök a király elé vezették, és ő elmondta, hogy hívatlanul jött, mert a rózsalugast szeretné látni. Ebben a palotában nem látták szívesen a hívatlan vendéget, akit a kíváncsiság hozott ide, ezért a király azt mondta:

-Menj haza fiam Aranyországba, érted küldök, ha lesz ideje a kertésznek, hogy megmutassa a rózsalugast neked!- mondta. Azzal kivezettette a trónteremből. Ahogy a kapu felé tartottak, a fiú meglátott egy fehér tapsifülest ugrándozni az úton. Nyakában arany csengettyű csilingelt, egészen halk hangon. Nyomában egy lány szaladt, rózsaszín tüllruhában, hullámos hajába apró virágokból virágfűzér pántot fontak. A fiú lehajolt a fehér nyusziért és tenyerébe fogta. Átadta a lánynak, aki éjkék szemével csodálkozva nézte az ifjút.

-Köszönöm idegen, hogy megfogtad a nyuszimat. Mit keresel errefelé?- kérdezte.

-Hívatlanul jöttem ide, a rózsalugast szerettem volna megnézni, de hazaküldtek! – felelt a királyfi.

-Maradj még, kérlek! Én megmutatom neked a rózsákat. Ismerem az utat, minden nap arra sétálunk nyuszival - mondta a királylány a fiúnak, majd az őrökhöz intézte szavait:

-Engedjétek el! 

Miután az őrök engedelmeskedtek, a királyfi és a királylány besétáltak a rózsák közé. Nyuszi jól tudta, hogy merre kell menni, így a lány előre engedte. Órákon keresztül jártak a virágok között. A királyfi a teljes kanyargós rózsaút mentén végigment. Látta, a királylány kedvencét, a sötét rózsaszínű virágot, a királyné bársony vörös rózsáját, és a sárgának, lilának, krém és vanília színnek, törtfehérnek minden árnyalatát. Mikor kiértek a rózsakertből, nyuszi már várta őket. A királyfi fájó szívvel elbúcsúzott, mert a virágok illata és a lány kedvessége elbódította. Mikor hazament Aranyországba, azt mondta az apjának:

-Édesapám, nekem az a lány lesz a feleségem, aki a rózsakert labirintusában végigvezetett.

Teltek-múltak az évek. A rózsák egyre szebben virágoztak, télen, nyáron illatoztak. A királylány sokszor kószált közöttük, jól ismerte őket. Nyuszit mindig magával vitte, elbeszélgettek séta közben.

-Gondolsz még a fiúra, aki engem megfogott az udvaron?- kérdezte egy napon fehér nyuszi, miközben a kis aranycsengő halkan csengett a nyakában.

-Igen. Nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe. Jót beszélgettünk, miközben sétálgattunk!- válaszolt a lány.

-Mit gondolsz, azért jött, hogy megismerje a labirintus titkát?- kérdezte a nyuszi.

-Nem hiszem. Ő a rózsákat csodálta mindvégig- felelte a lány.

-És téged!- tette hozzá nyuszi.

- A labirintus titkát csak mi ismerjük. Te, anyám és én – mondta a királylány, azzal megigazította a hajában a virágfűzér pántot.

-Mi már segítség nélkül is kitalálunk!- mondta nyuszi.

-Igen, mi ismerjük mind a száz színárnyalatot, tudjuk fejből, melyik után mi következik!- felelt a lány.

Ezen a napon, mikor kiértek a rózsakertből, nagy meglepetés fogadta őket. A királyfi ott állt az udvar közepén, és arra várt, hogy a király meghallgassa őt. A két fiatal összetalálkozott.

-Apádhoz indultam, hogy feleségül kérjelek! Jönnél hozzám, ha adna?- kérdezte a királylányt.

-Igen, mennék, de apám feltételhez fogja kötni!- felelt a lány.

-Egy életem, egy halálom, én megpróbálom! Hallottam róla, ki kell találnom a rózsalugasból, akkor adnak hozzám! Egyszer már jártam ott, talán sikerülhet! – mondta a fiú.

-Van egy titka. De megesküdtem apámnak, hogy nem árulom el senkinek, így nem szeghetem meg az ígéretemet!- szólt a lány.

-Én nem esküdtem meg!- nézett rájuk nyuszi.

-Add a hajadból a virágfűzér pántot!- folytatta.

A királylány odaadta a fehér nyuszinak, aki így szólt:

-Királyfi, figyeld a színeket. A hajpánton és a rózsakertben a színek sorrendje ugyanaz. Rejtsd el az ingedbe!

A fiú engedelmeskedett.

-A király elé járulhatsz!- szóltak az őrök.

A királyfi bement a palotába, és megkérte a lány kezét. A király közölte a feltételét, napnyugta előtt ki kell találnia a rózsakertből, de mind a száz színű virágról le kell szakítania egy szirmot, ezzel igazolja, hogy teljesen körbejárta.

A királyfi figyelte a hajpánton a színek sorrendjét, és e szerint haladt előre a rózsák között. Minden új árnyalatú rózsáról letépett egy szirmot. Mikor a századik szirmot is letépte, a kijáratnál állt.

A király megdöbbenve látta, hogy az első ember, aki kitalált a rózsakertből, Aranyország királyfija, aki mind a száz színárnyalatot elhozta, ahogy kérte.

-Ezt a feladatot lehetetlen volt megoldani! Hogy csináltad fiam?- kérdezte a király.

-Megkaptam nyuszitól a királylány hajpántját!- felelt a királyfi.

-Királyuram miért adott a kérőknek lehetetlen feladatot?- kérdezte.

-Őszinteségre őszintén válaszolok. Annyira szeretem a lányom, hogy sosem akartam férjhez adni! Mikor téged jobban megismertelek, megváltozott a véleményem. Már látom, hogy ti egymásnak vagytok teremtve, nem állok a boldogságotok útjába - mondta a király.

            A királylány és a királyfi boldogan ölelték meg egymást.  Hamarosan megtartották a lakodalmat, ahol száz szál rózsa díszített minden asztalt, mind a száz más árnyalatú volt, a királyné kertjéből frissen szedte a királyi család és a fehér nyuszi.