Jóságos és Jótevő, a két varázsló

Jóságos és Jótevő, a két varázsló.

            A sziklás hegyek aljában, nem messze egy tiszta vizű forrástól állt egy kis kunyhó. Ebben élt két varázsló, Jóságos és Gonosz. Nehezen fértek meg egy házban, mert mindig, mindenről másképpen vélekedtek. Szüntelen veszekedések helyszínéül szolgált az otthonuk. Nyugalom egyedül csak a fűzfákkal borított kis kertben fogadta az erre járókat.

            Történt egyszer, hogy egy gombát szedő gyerek eltévedt az erdőben. Kóborolt egy ideig, majd észrevette a kis kunyhót, és arrafelé vette az irányt. Mikor odaért, határozottan bekopogtatott az ajtón, ekkor megjelent Jóságos.

– Gyere be bátran! – hívta a gyereket.

A kislány kicsit félt, de azért belépett a kunyhó ajtaján. Jóságos leültette őt, készített neki habos kakaót és adott mellé mazsolás kalácsot. Miközben a kislány eszegette, egy mazsola leesett a piros szoknyájára, utánanyúlt, hogy felvegye, de nem tudta, mert az eggyé vált az anyaggal. Erőlködött, erőlködött, hogy visszaszerezze, de sehogy sem sikerült neki, ezalatt a könyökével leborította az összes mazsolát az asztalról. Az aszalt szőlőszemek hullottak, hullottak, ráestek a szoknyára. Ahogy fel akarta szedni őket, nem tudta, mert azok a ruha mintái lettek. Nézte a piros szoknyát, azon a sok mazsola mintát, és nem értette, hogyan történt a dolog. Jóságos már sejtette, ki áll e mögött, és bement a konyhába, ahol Gonosz vigyorogva álldogált, és a nyitott ajtón át leskelődve dörzsölte a tenyerét.

– Miért varázsoltad a szoknya mintájává a mazsolát? – kérdezte Jóságos.

– Ó, én csak játszom egy kicsit! Olyan jó nézni, ahogy a kislány nem tudja levenni és megenni, aztán még a piros szoknyája miatt is aggódik, hogy tönkrement! – felelte ártatlan képpel Gonosz.

– Tudod, hogy egyforma nagyságú az erőnk! Én nem tudom visszavarázsolni, amit te elvarázsoltál, csak te tudod megtenni! Tedd vissza az asztalra a mazsolát a szoknyáról! – kérte Jóságos.

– Nem! Had kínlódjon a gyerek!

Jóságos visszament a kislányhoz, aki kétségbeesetten nézte a mintás ruhadarabot.

– Ne törődj vele! Hozok neked másikat! – mondta neki. Varázsolt egy másik piros szoknyát, és odaadta. A kislány megköszönte, de nem vette fel. Azt mondta:

– Én a régit szeretném!

– Légy türelmes, tudod, semmi sem tart örökké, a varázslat sem. Holnapra minden visszarendeződik! – mondta neki Jóságos.

– Nem úgy van az! Az én varázslatom örökké tart! – kiáltott Gonosz, és megállt a kislány mellett. A gyerek csodálkozva nézett rá, és megkérdezte tőle:

– Miért jó neked, hogy elrontottad a szoknyám?

– Azért, mert te bánkódsz miatta! – felelt Gonosz.

– Ennek te örülsz? – kérdezte a gyerek.

– Igen! Engem ez éltet! – vigyorgott Gonosz, és a kakaó habját fehér galambbá varázsolta, aki meglepődve pislogott a pohár tetején. Ezután a kiskosárba szedett gombát változtatta mérgezővé, majd kereste, hogy milyen bosszúságot okozzon még.

– Hagyd már abba! – kérte Jóságos.

– Nem! Miért jött ide ez a kislány? Maradt volna otthon, akkor nem téved el! Nekem van igazam! – kiáltotta Gonosz.

– Azért jöttem az erdőbe, hogy gombát szedjek! Apukám dolgozik, az anyukám vigyáz két kistestvéremre, ebből lett volna az ebédünk! De te bolond gombát varázsoltál belőle! – magyarázta a kislány.

– Már nem is tudom, hogy miért, de jól tettem, és nekem van igazam! – felelt Gonosz.

A fehér galamb fogta a gombával telt kosarat, kiröppent az ablakon az erdőbe, és kiöntötte egy nagy árokba. Majd búgott egyet, és sok fehér galamb jelent meg mellette, mindannyian egy –egy ehető gombával a csőrükben. Beletették a kosárba, mely meg is telt velük. Csőrébe fogta, és visszarepült a kis kunyhóba, letette a kislány elé. A gyerek meglepődve nézte, szeme csillogott az örömtől, és két kezébe fogta a fehér galambot.

– Téged Gonosz varázsolt ide, és mégis milyen jó vagy! – mondta.

Jóságos odament hozzájuk, és mosolyogva így szólt:

– Hárman vagyunk Gonosszal szemben! Én, a galamb és te! Meglátod, megtörjük együtt a varázserejét! Kívánhatsz valamit! – mondta.

– Bármit? – nézett rá a kislány.

– Igen. Gondolom, a szoknyádat és a mazsolát kéred vissza! – bólintott Jóságos.

– Nem. Én azt kívánom, hogy Gonosz legyen olyan jó, mint te! – felelte a gyerek, és egyik kezével megfogta Jóságos kezét, miközben a másikban a fehér galambot tartotta. A szobában szivárvány jelent meg, Gonosz közelebb ment, hogy megnézze, ekkor a színes fények magukba szippantották, és mikor a földre ejtették, bűnbánó mosoly jelent meg az arcán.

– Ne haragudj, hogy gonoszkodtam! Figyelj csak, mindent helyrehozok! – mondta. A következő pillanatban arany fény jelent meg a szobában, mely mindent átitatott. A kislány ránézett a szoknyájára, és nem látott már mazsola mintát rajta, az aszalt szőlő ott állt egy tányérkában az asztalon, a fehér galamb elröppent, a hab visszakerült a kakaó tetejére.

Jóságos odalépett Gonoszhoz, és azt mondta:

– Más nevet kell választanunk neked! Mi legyen az? – kérdezte.

A kislány közbevágott:

– Te leszel Jótevő!

            Jótevő és Jóságos többé soha nem veszekedtek. Mindketten jó cselekedetekkel tették szebbé az emberek életét. A kislány gyakran meglátogatta őket a kis kunyhóban, és mikor ő megjelent, a fehér galamb mindig odaszállt az ablakba.

https://meskete.hu/mesek/iro/kovacsne-demeter-monika-iringo/2056

Szavazható meséim 2024 júl.31 -ig: 

https://meskete.hu/mese/erdo-melyen-kiscica/3831

https://meskete.hu/mese/a-mesemadar-es-a-kisfiu/5493

https://meskete.hu/mese/medvebocsok-a-patakban/5948