Kép forrása: Barna Judit Eszter-instagram.com/bemaltesteine23
Barátom a szitakötő.
Vasárnap délelőtt volt, a nap ragyogóan sütött, egy felhő sem volt az égen. A gyerekek kint játszottak a kertben, a kisfiú a mászókán függeszkedett, a kislány homokozott.
Az apukájuk a műanyag medencébe vizet eresztett, hogy később pancsolhassanak benne. Az anyukájuk készítette az ebédet a konyhában.
A kisfiú a mászóka magasságából arra lett figyelmes, hogy egy szép, színes szárnyú szitakötő köröz a kertben. Leugrott a földre és figyelte ahogy a nap sugarai csillognak-villognak rajta. Nagyon kíváncsi lett, vajon miért jött ide ez a kis vitorlázó repülőhöz hasonló mozgású állatka.
Kinyújtotta a mutatóujját és hívta: Gyere ide!
Nem sokat kellett várni, a szitakötő rászállt a kisfiú ujjára, kiterjesztett szárnyai aranylottak a fényben.
- Már régóta figyellek téged és szerettelek volna megismerni - mondta. Nem messze lakunk innen a szüleimmel és a testvéreimmel, gyakran át szoktam repülni a kertetekbe, láttam már néhányszor ahogyan játszotok. Olyan jó volna ha kergetőznél velem!
- Repülj, repülj és én elkaplak! - egyezett bele a kisfiú.
Mikor az áttetsző szárnyak felemelkedtek az ujjáról, ő elkezdett szaladni utánuk, körbe-körbe a kertben. A kislány is abbahagyta a homokozást és ő is szaladgálni kezdett, de nem tudták elkapni, mert mindig a magasba emelkedett, ha már közel jártak a célhoz.
A kisfiú gondolt egyet és kinyújtotta a mutatóujját: Gyere ide barátom! - hívta.
Erre a kérésre a szitakötő azonnal a kinyújtott ujjacskára szállt. Megpihent ott és hagyta, hogy a testvérek jól megnézzék őt, majd így szólt:
- Megengeditek, hogy igyak egy kis vizet a medencétekből? Nagyon szomjas vagyok.
- Apa, nézd, itt az ujjamon a barátom és inni akar, odaengeded? - kiáltott oda az apukájának a kisfiú.
Apa mosolyogva arrébb állt és hagyta, hogy az új barát oltsa a szomját.
A szitakötő tett néhány kört még a levegőben, majd így szólt a kisfiúhoz:
Ha azt szeretnéd, hogy ideszálljak hozzád, csak nyújtsd ki a mutatóujjad és mondd:
Gyere ide barátom! Meglátod, én jövök, meghallom, ha hívsz, akármilyen messze is vagyok, hiszen barátok lettünk. Most indulok haza, mert a szüleim izgulnak értem.
Alig indult el, már hallotta a jól ismert hangot:
Gyere ide barátom!
Szállt is gyorsan visszafelé, ahogyan a szárnya bírta és rátelepedett a kinyújtott mutató ujjra.
Itt vagyok, látod, számíthatsz rám, ha szomorú vagy felvidítalak, ha örülsz, akkor veled örülök. Ha beszélgetni akarsz velem, akkor majd beszélgetünk. Mondd, miért hívtál most engem?-kérdezte a szitakötő.
Csak ki akartam próbálni, hogy tényleg jössz-e - válaszolt őszintén a gyerek.
Ha megígértem, akkor be is tartom! Majd meglátod!- azzal huss, elrepült.
A kisfiú nagyon örült, hogy a szitakötő a barátja lett. Ettől a naptól fogva mindig számíthatott rá. Ha kinyújtotta az ujját és hívta, rövidesen ott terpesztette a szárnyait az orra előtt. Gyakran beszélgettek, megosztották egymással örömüket, bánatukat. Egyik alkalommal elutaztak nyaralni a kisfiúék, de a szitakötő akkor is berepült a kertbe. Izgalommal várta, mikor tér haza a család. Végre egy este felcsendült a várva-várt mondat:
Gyere ide barátom!
Örömmel repült az ismerős ujjra. Vacsoráig elmondták a két hét alatt történteket, nagyon sokat nevettek egymás kalandjain, jó volt újra találkozni. Mielőtt mindketten aludni mentek megfogadták, hogy örökre barátok maradtak.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és három unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...