Cica a harangvirágok árnyékában

Cica a harangvirágok árnyékában.

                Cica a harangvirágok árnyékában hűsölt. A kertnek egy nagy területén, félárnyékos helyen fehér és kék színekben százával virítottak. Kicsi kelyheiket gyakran látogatták a méhecskék.

            – Gyertek nyugodtan! Várunk benneteket! – mondták a virágok a nektárt gyűjtő rovaroknak. Cica felkapta a fejét. Ő nem szerette volna, ha megszúrja egy méhecske. Ezért távolabb keresett magának helyet.  A német juhászkutya egy nagy fa alatt reggelizett, odament mellé, és mellső két lábát jól előre nyújtotta, karmait kieresztette és elégedetten nézegette.

– Meg akarsz karmolni engem? Tudod, hogy azzal vége a barátságunknak! – hagyta abba az evést a kutyus.

– Szívesen kipróbálnám, de te vagy az erősebb, úgyis pórul járnék! – válaszolt Cica.

– Ez nem túl jó válasz, de okos! – felelt a német juhászkutya, és folytatta a reggelit.

Cica nem értette a dolgot, miért nem mondott elég jót a kutyusnak. Lustán, összegömbölyödve pihengetett a lombos fa árnyékában, és közben gondolkodott. Egy katicabogár rászállt az orrára. Ekkor felélénkült, és mancsával elzavarta, de a katica továbbra is felette körözött. Ő kapkodni kezdett utána, de akkor a bogár magasabbra repült, így nem érte el.

– Sokkal kisebb és gyengébb vagy mint én, mégis fel tudsz bosszantani. Szívesen megkarmolnálak! – nyújtogatta a karmait a kis katica felé.

– És miért nem teszed? – kérdezte a kis piros bogár.

– Azért, mert neked szárnyad van, felrepülsz és nem érlek el! Így aztán meg sem próbálom! – válaszolt Cica.

– Okos válasz, de nekem nem tetszik. Én nem akartalak bosszantani téged, játszani szerettem volna! – mondta a katica.

A beszélgetést hallotta a kutyus és hallották a harangvirágok is. Cica tanácstalanul álldogált egy darabig, nyalogatta a mancsát, közben gondolkodott. Nem tudta, miért válaszolt ma már kétszer is rosszul. Sértődötten visszavonult a harangvirágokhoz, ahonnan már elszálltak a nektárt gyűjtő méhecskék. A fehér és kék kis harangok közé feküdt, és törte a fejét.

A harangvirágok suttogva beszélni kezdtek hozzá:

– Cica, tudod már mit szeretne hallani a kutyus és a katica?

– Nem, azon töröm a fejem éppen. Nem jövök rá – válaszolt.

Ekkor szaladt ki a kertbe Tünde. Cica örömmel vette észre, odament hozzá és felkéredzkedett az ölébe. A kislány megsimogatta, beült a hintába és énekelt neki. Cica nagyon jól érezte magát. Hirtelen arra repült egy méhecske, ő kieresztette a karmait, és a kislányt karmolta meg ijedtében.

– Juj, ezt miért tetted velem mikor én úgy szeretlek téged? – kiáltott fel a gyerek.

– Véletlenül, nem akartam! – mondta Cica.

– Akit szeretünk, annak még véletlenül sem okozunk fájdalmat – válaszolt a kislány. Letette a földre a macskát és bement a házba.

Cica nagyon elszomorodott, hogy ma annyi mindenkit megbántott. Most jött rá, hogy mi az igazság, mi a helyes válasz.

Odament a lombos fa alá a kutyushoz.

– Nem akarlak megkarmolni téged, nem akarok neked fájdalmat okozni, mert a barátom vagy! – mondta neki.

– Ez igaz? – kérdezte a kutya.

– Igen, ez az igazság.

– Nem azért mert félsz, hogy pórul jársz, mert én vagyok az erősebb?

– Nem, nem azért.

– Jól van, ez a válasz tetszik nekem. A hátamra fekhetsz ha akarsz! – szólt a kutyus kibékülve.

A katica éppen arra járt.

– Katica, szállj az orromra, ha akarsz, mondani szeretnék valamit! – hívta őt Cica.

– Nem karmolsz meg? – érdeklődött a katica.

– Nem. Épp azt akarom mondani, hogy a gyengébbeket én nem bántom, még akkor sem, ha nem tudnak repülni. De megkérlek, ha alszom, ne szállj az orromra, mert csiklandozol és felébresztesz – felelte Cica.

– Rendben. Akkor maradunk barátok. Most nem alszol, az orrodra szállok!

A harangvirágok az árnyékban azt suttogták:

– Nézzétek, a kutya hátán ott fekszik Cica, Cica orrán ott ül a katica. Milyen jó, hogy kiderült, hogy Cica csak hőzöngött, de nem akarta bántani sem az erősebbet, sem a gyengébbet.

Nézzétek, jön Tündi!

A kislány odalépett a macskájához. Ő leugrott a kutya hátáról, a katica elrepült. Cica odadörgölőzött a kislány lábához és azt mondta:

– Ne haragudj, máskor jobban vigyázok, nem okozok fájdalmat még véletlenül sem neked!

– Jól van, megbízom benned! – felelt a kislány.

            A harangvirágok az árnyékos sarokból végre megnyugodhattak, hogy a kert lakói ismét nagy egyetértésben vannak. Azt suttogták egymás között:

– De jó, hogy Cica rájött, mi az igazság és így kiengesztelte azokat, akiket megbántott! Végre nyugalom van a kertben! Méhecskék, gyertek nektárt gyűjteni, szívesen adjuk! Vigyázzatok, ne szúrjatok meg senkit!

A méhek döngicsélve a kék és fehér harangok kelyheire szálltak, és minden gond nélkül, szorgalmasan dolgoztak.