Mezei Nyuszi ajándéka

Mezei Nyuszi ajándéka.

            Mezei Nyuszi szülei az erdővel határos hatalmas kert végében éltek gyerekeikkel együtt. Házikójuk fából készült, kényelmesen elfértek benne. Nyuszinak és testvérének szobája a répa földre, a szülőké a káposzta földre nézett.

            A kert másik végében egy nagy házban két kisfiú és egy kislány lakott a szüleivel. Apa a répa és káposztaföld egy darabját kijelölte, és így szólt Mezei Nyúl papához:

– Innen bármikor vehettek magatoknak táplálékot, de a többi részt hagyjátok meg nekünk! Ha ezt betartjátok, életetek végéig itt maradhattok!

Mezei Nyúl papa boldogan fogadta el az ajánlatot, és igyekezett azzal viszonozni, hogy segített, amiben csak tudott. Ő és Mezei Nyúl mama kapáltak, ástak, hordták a vizet, dolgoztak, amennyit csak bírtak. A gyerekek gyakran hátra mentek a kertbe, hogy meglátogassák őket. Hamarosan mély barátság szövődött Mezei Nyuszi és a testvérek között. Egyik napon, mikor Nyuszi szülei a káposzta földet gondozták, Nyuszi és a kistestvére otthon maradtak a faházban. Nyuszinak kellett vigyázni a kisöccsére. A kislány kiszaladt hozzájuk, mert szeretett volna kicsit játszani velük. Hamarosan utána jött a bátyja is. Eleinte csak simogatták Nyuszit és testvérét, később azonban Kicsi Nyuszi szaladgálni kezdett. Több se kellett a gyerekeknek, futottak utána. Szerintem tudjátok, mi történt. Igen, összevissza dúrták a répaföldet, nem csak azt a részt, amelyiket Apa Mezei Nyúlnak és családjának adott, hanem az egészet. Mezei Nyuszi egész idő alatt kiabált utánuk, hogy hagyják abba a rohangálást, de meg sem hallották.

Mire észbe kaptak, bizony nagy kárt okoztak. A gyerekek megijedtek, hogy Apa haragudni fog, és beszaladtak a házba. Igen, Apa tényleg nagyon megharagudott mikor hazaért, és meglátta a rombolást. Odament Mezei Nyúl papához, aki feleségével még mindig a káposztaföldön dolgozott, és azt mondta:

– Le is út, fel is út, megszegtétek a megállapodást, menjetek, amerre láttok!

Nyúl papa és Nyúl mama nagyon elkeseredtek, ők nem tudtak a történtekről semmit, mikor hazaértek, akkor faggatták ki Mezei Nyuszit, aki szipogva elmesélte, hogy Kicsi Nyuszi kezdte a rohangálást, a gyerekek pedig követték. Ő hiába kiabált, meg sem hallották. Nem volt mit tenni, batyuba összecsomagolták a cókmókjukat, és azon tanakodtak, hogy hová, merre induljanak. Ekkor azonban megjelent Apa a kislánnyal és a kisfiúval.  A haragja azóta már elpárolgott, így szólt:

– Ne menjetek sehová! Ezegyszer még megbocsátok. A gyerekek elmondták, hogy ők épp annyira hibásak, mint ti, ha nem jobban. Kicsi Nyuszi apró lába nyoma nem okozott akkora kárt, mint az én gyerekeimé. A játék hevében ők taposták el a répákat. Elmeséltek nekem mindent, és megkértek, hogy ne tegyelek földönfutóvá titeket. Kicsi Nyuszi nem tudhatta, hogy tilosban jár, rá még vigyázni kell a nagyobbaknak.

Mezei Nyúlék az igazságos döntést megköszönték Apának, a gyerekeknek pedig azt, hogy őszintén elmondtak az apukájuknak mindent, a saját hibájukat is beleértve.

Hamarosan eljött a megfelelő alkalom, mikor a sok jót, amit ettől a családtól kaptak, Mezei Nyusziék viszonozhatták. Közeledett a húsvét, amikor minden valamirevaló nyuszi tojást fest.

Mezei Nyúl mama kért néhányat Tyúkanyótól és megfőzte őket. Sokféle színű festéket, ecsetet vett elő, és titokban szép mintákat festett rájuk. Mezei Nyuszi mindenképpen segíteni akart, ezért a mamája megengedte, hogy kék, sárga, piros virágokat rajzoljon a tojásokra. Mezei Nyúl papa mindegyikre egy képet festett, ahol ők és a gyerekek együtt ücsörögnek egy kerti padon. Húsvét vasárnapján kis talicskában odatolták a szép színes tojásokat az emberek házának ajtajába, gondosan kipakolták őket a lábtörlőre, majd hazamentek.

Volt nagy öröm, mikor felébredt a család, és kimentek a kertbe! Ilyen szépen festett tojásokat még sohasem láttak. Apa, Anya, a kisfiú és a kislány boldogan mondták:

– Ezeket a nyuszi hozta nekünk!

Bevitték a szobába és az asztal közepére tették őket.

            Azon a napon a hálás Mezei Nyúl és az igazságos, őszinte emberek családja együtt ünnepelt. Kiültek a kertbe, a kerti padra, ahogyan a tojásra rajzolta Mezei Nyúl papa, aztán ettek-ittak, beszélgettek, egészen addig, míg lement a nap. Akkor aztán mindenki a saját hajlékába vonult, hogy egy jót aludjanak.