Galambfészek az erkélyen


https://webshop.meskete.hu

            A társasház első emeletének legszélén elhelyezkedő lakásban élt egy kis család. Az erkély a játszótérre nézett, ahol sok lombos fa bólogatott egy kis szélfuvallatra. Az ablakból úgy tűnt, mintha egy parkerdő közepén állna az épület, ahová...

Kép forrása: pixabay.com

            A társasház első emeletének legszélén elhelyezkedő lakásban élt egy kis család. Az erkély a játszótérre nézett, ahol sok lombos fa bólogatott egy kis szélfuvallatra. Az ablakból úgy tűnt, mintha egy parkerdő közepén állna az épület, ahová hintát, mászókát és homokozót építettek a gyerekeknek. Egy hosszú sétány kígyózott az úttest felé, melynek vége nem látszott, csak a két oldalán elterülő tarka virágos kiskertek.

            Egyik reggel Anya kinézett az ablakon, és suttogva szólt a gyerekeknek:

-Gyertek ide, nézzétek, az erkély korláton ott ül egy galamb!

A két kisfiú gyorsan odaszaladt, és tényleg, csőrében egy gallyal csücsült a szürke galamb a fekete rúdon.

-Mit csinál itt?-kérdezte a kicsi fiú.

-Szerintem fészket fog építeni.- felelt Anya.

-Igen, és mi innen nézhetjük, hogyan épít házat a galamb!- mondta a nagyobb kisfiú.

-Valóban, így lesz. De vigyáznunk kell, hogy ne zavarjuk őt!-intette Anya.

-Mi vigyázunk!- ígérték a gyerekek.

Innentől fogva az életük része lett a kis szürke galamb. Naponta többször is megnézték, hogyan halad a fészek építésével. A korláton két virágláda függött, az egyiknek a sarkát választotta a szürke galamb fészekrakáshoz. Mielőtt így döntött, jól szétnézett a környéken. Látta, amint Anya délelőttönként boltba megy a gyerekekkel, azután pedig a játszótéren maradnak akár több órára is. A két kisfiú mindig jól megnézte őt, ha arrafelé repült, kedvesen integettek neki, úgy érezte, szívesen megismernék közelebbről. Most, hogy fiókákat szeretett volna, bízott benne, hogy ebben a virágláda csücsökben jó helyük lesz. Nem áztak, mert a fejük fölött a félig nyitott erkélyen volt tető. A szőke és a nagyobb barna hajú kisfiú biztosan szeretni fogja a kisgalambokat is!- gondolta. Látta azt is, hogy szárító kötelet húztak ki, arra szokták teregetni a nedves ruhákat, elég gyakran használták. Nem bánta ezt sem. A párja óva intette az emberektől, de ő meggyőzte, hogy az itt lakók szívesen veszik a társaságukat. Ez így is történt.

-Most közelről fogjátok látni, hogyan épít fészket, hogyan rak tojást, és hogyan tanítja repülni a fiókáit a galamb. – mondta Apa, mikor hazaérkezett a munkából. Mindannyian érdeklődve figyelték az eseményeket.

Lent a játszótérről egy cica szüntelenül leste a madarakat, de az első emeletre nem tudott felmászni.

-Ugye milyen biztonságos ez a hely?-szólt galamb mama, mikor elkészült a fészek.

-Ne félj, csak kiteregetem a ruhákat! – ismételgette Anya mindannyiszor, mikor kiment az erkélyre teregetni.

Egyáltalán nem félt a galamb. Ült a tojásokon, már költötte őket. Hagyta, hogy a két kisfiú közelről megnézze.

Egyik reggel a gyerekek három galambfiókát találtak a fészekben. Az anyukájuk elment élelemért. Hamarosan visszaérkezett, és megtömte a nyitott csőröket. Ezután naponta így zajlott a reggel. A kisfiúk az ablakból nézték a fiókák reggelizését, csak azután mentek ők is enni.

-De aranyosak!-sóhajtották többször is, és igen, tényleg nagyon kedvesek voltak. Eső nem áztatta, szél nem rázta, macska nem kapta el őket, biztonságban élhettek.

-Ó, nézd, a szomszéd fára átrepült a mama galamb!- kiáltotta az öccsének a kisebb gyerek.

-Tényleg, hívja a fiókáit, figyeld!- szólt az öccse.

A galambfiókák próbálgatták a szárnyukat, azután ügyetlenül átrepültek a nagy fára. Szerencsére sikerült nekik, mert bizony a cica lent a fa törzsénél most is lopakodva leste őket.

Így csodálták a galamb családot a gyerekek néhány napig. Néha Apa és Anya is odajött, elgondolkodva nézték, milyen gyorsan eltelt az idő, lám, nemsokára elhagyják a kicsik a fészket. Egy nap mikor felébredtek, hallották a kisebb fiú hangját:

-Gyere, eltűntek a galambok a fészekből!- hívta a bátyját az ablakhoz.

Mindketten kimentek az erkélyre. A fészek üresen állt. Kirepültek a fiókák, elszállt az anyjuk is.

Elszomorodtak. Anya odalépett melléjük, és ő is elveszítette a jó kedvét néhány pillanatra. Aztán elmosolyodott.

-Gyertek, menjünk játszani, használjuk ki az időt, hiszen mind együtt vagyunk!-mondta.

-Hívjátok Apát is!- szólt, és már nevetett.

-Ma kirándulunk! – döntötte el Apa.

-Hozzatok labdát, tollast, kimegyünk a Nagyrétre!- folytatta.

Beültek a kicsi kocsiba, kimentek a szabadba és együtt játszottak. A gyerekek titkon azt remélték, hogy mire hazaérnek, a galambok ismét a fészekben ülnek.

            Estefelé, miután hazaértek, alighogy kinyitották az ajtót, mindkét fiú egyenesen az ablakhoz rohant. A fészek üres volt. Kimentek az erkélyre, kicsit megálltak, majd orrukat lógatva elindultak befelé, mikor egyszerre szárnysuhogást hallottak. Visszanéztek, és a galambcsalád ott ült a korláton. Mindannyian turbékoltak.

-Elhagytuk ugyan a fészket, de gyakran meglátogatunk majd titeket! Nem mentünk el örökre, ne féljetek!- mondták. Felröppentek, és öt galambtollat hagytak maguk után. A két kisfiú bevitte a szobába, és nagyon sokáig megőrizte. A hálás galambok gyakran visszatértek, turbékolásuk az egész családot örömmel töltötte el.

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!