Babaház lakók

Babaház lakók.

Menjetek vissza a helyetekre! Itt vannak a gyerekek! – mondta a baba mama, akin pettyes nyári ruha és magassarkú cipő volt, hosszú haját lófarokba fésülték. Mire kinyílt az ajtó, minden játék elfoglalta a megszokott helyét.

            A gyerekszobába belépett egy kislány, mögötte jött a bátyja. Ahogy hazaérkeztek, levették a cipőjüket és már futottak is játszani. Odakinn a kertben még vizes volt minden, a nyári zápor nem régen ért véget, így a házban kellett maradni egy darabig. A kisfiú a legóit kezdte összerakni, a testvére pedig a krémszínű babaházhoz kuporodott le. Először felkapcsolta a villanyt, a földszinten és mindkét emeleten világítottak az égők. Még nem volt rá szükség, ezért gyorsan le is kapcsolta.

– Jók voltak a gyerekek? – kérdezte baba mamától. Mind a két emeleten volt egy-egy gyerekszoba, lent két lány baba, fent két fiú baba ült az asztal mellett. A szobájukat szépen berendezték, mindegyikben két-két ágy, egy-egy asztal két székkel és sok polc állt. A polcokon könyvek, játékok hevertek. A gyerekszobák mellett kicsi fürdőszoba és egy tanulószoba is állt. A földszinten egy nappali és a szülők hálószobája, és egy étkezőkonyha került kialakításra.

A baba mama mereven nézett előre a kanapén, ott, ahová reggel ültette a kislány őt. Mellette a baba apuka ücsörgött, úgy tűnt, hogy a játék televíziót nézi. A kislány szokás szerint kezébe vette őket, körbe hordozta a lakáson. Megnézték együtt a baba gyerekeket, majd a kislány játszani kezdett. A mama borsófőzeléket készített, apa villanyt szerelt, három gyerek játszott a szobában, a negyedik pedig ülve maradt a széken. Ez rendszerint minden alkalommal így történt, mikor a kislány foglalkozott velük. Egy kis idő elteltével megunta a babákat, és leszaladt a kertbe.

– Gyere megszáradt a hinta! – kiáltott fel a bátyjának. A kisfiú otthagyta a félig összerakott űrhajót, és már szaladt is le a lépcsőn, ki a kertbe. A frisszöld fű illata szállt a levegőben, a fák és virágok mind megfürödtek a záporban. A homokozó nedvesen csillogott, arra még várni kellett, hogy várat építsenek. Most még csak sarazni lehetett. Miközben ők felpattantak a hintára, a babaház megélénkült a gyerekszobában.

–  Velem miért nem játszik soha senki? – kérdezte az a baba gyerek, aki az asztalnál maradt, és megigazította a szemüvegét. Hosszú, szőke haja volt, egy virágos hajpántot illesztettek a fejére. Tarka virágos kis ruhájában igazán kedvesen festett.

–  Nem tudom, miért csak engem és a két bátyánkat vesz elő mindig ez a kislány, mikor hazajön. – felelte a baba testvére. Hosszú, barna haját két copfba fonták, és rózsaszín csíkos fehér ruhában üldögélt.

– Pedig mind a négyen alig várjuk, hogy hazajöjjön! – folytatta a rövidnadrágos kisfiú, akinek kék pólója volt.

– Gyere, most labdázunk egyet mind a négyen! – hívta a másik fiú testvére, aki piros pólót és fekete nadrágot kapott.

A négy baba gyerek a második emeleti babaház gyerekszobában rugdosni kezdett egy pettyes labdát. El is találták az egyik izzót, mint ahogy várható volt. Az apukájuk a nagy zajra feljött, és gondterhelten nézegette.

– Szerencsére nem tört el, csak kilazult – mondta. Visszacsavarta, majd hívta vacsorázni a baba gyerekeket.

Lementek az étkezőbe, már asztalon várta őket a borsófőzelék. Alighogy megették, baba mama rájuk szólt:

– Mindenki menjen a megszokott helyére! Lépteket hallok! – és ők nagy igyekezettel úgy helyezkedtek, ahogy a kislány hagyta őket, mielőtt lement a kertbe.

A kislány nyitotta az ajtót és belépett.

– Most pedig megetetlek benneteket! Biztos nagyon éhesek vagytok – mondta.

Azzal a három baba gyereket levitte a babaház étkezőjébe, a hosszú, szőke hajú, szemüveges babát megint otthagyta egyedül. egy darabig eljátszogatott, aztán megunta, és egy könyvet kezdett lapozgatni.

– Szombaton sok gyerek jön el hozzám, mert születésnapom lesz! Megmutatlak nekik benneteket! – szólt oda a babaházba. Nem sokára hívták a szülei, eljött az este, vacsoráztak, fürödtek, majd lefeküdtek aludni.

A baba ház lakói ekkor éledtek fel igazán. Felkapcsolták a villanyt, olvastak, TV– t néztek, játszottak, beszélgettek. Előre örültek, hogy sok gyerek jön majd hozzájuk, és mindenféle érdekes játékot találnak ki, amiknek ők lesznek a szereplői.

A szombat délután gyorsan eljött. Tíz gyereket hívott meg Apa és Anya. Öt kislányt és öt kisfiút. Mindannyian jó barátok voltak, örömmel köszöntötték fel a születésnapján a kislányt.

– Gyertek, megmutatom a babaházam! – hívta őket az ünnepelt. Minden gyerek felszaladt a lépcsőn, a babaház a kislányokat érdekelte. Amíg a kisfiúk autóztak és legóból építettek repülőt, ők az emeletes játék házat csodálták. A szülinapos elővette a babákat, és javasolta, hogy fésüljék meg őket.

– Miért hagytad ott a széken ülve a virágos ruhájú szőke babát? – kérdezte a barátnője.

– Én éppen őt néztem ki magamnak! Őt szeretném megfésülni!

– Én is, én is! – kiáltották a többiek. Minden kislány a szőke, szemüveges babával szeretett volna játszani. Lett nagy kiabálás! Anya meghallotta, és feljött a gyerekszobába, mert azt hitte, valami baj történt.

–   Anya, mindenki a szemüveges babával szeretne játszani! Én vagyok a születésnapos, az enyém, nálam lesz! – mondta dacosan a kislány.

–  Te mindig ott szoktad hagyni a széken ülve! Sosem veszed a kezedbe! Neked csak azért kellene, mert a többiek őt kérték! – szólt bele a beszélgetésbe a bátyja.

– Gyerekek, osztozzatok meg a babákon. Játsszatok együtt, cserélgessétek őket egymás között! Kislányom, a választás joga legyen a vendégeké! Te bármikor előveheted őket! – mondta Anya.

A gyerekek kezei között mindegyik játékbaba boldog volt. Az eddig magában üldögélő virágos ruhás különösen örült, hogy minden kislány őt szeretné megkapni. A gazdája átengedte az elsőbbséget a vendégeknek. Mikor azonban elmentek, a kezébe fogta őt, és azt mondta:

– Ne haragudj, hogy eddig nem játszottam veled! Most már látom, hogy ugyan olyan kedves vagy, mint a többiek! És neked még a szemüveged is le lehet venni és megtörölni! Ezentúl gondoskodom róla, hogy mindig tiszta legyen!

A babaház összes lakója nagyon örült, hogy az eddig elhanyagolt baba gyerek ilyen szép ajándékot kapott, a kislányok figyelmét, szeretetét. Aznap éjjel a testvérei és a szülei is arról beszéltek, milyen jó, hogy vele is törődnek ezután.

            Másnap délután, mikor kinyílt az ajtó és a kislány első útja a babaházhoz vezetett, akkor nem hagyott ott egy babát sem a helyén, mindegyiket megfésülte, megetette. Eddig nem is vette észre, hogy sokkal jobb így játszani, ha senkit nem hagy magára. Egyformán szépnek látta őket, és mindegyik másért volt kedves a számára. Mindegyikben talált valamit, ami különösen tetszett neki. Így együtt voltak ők egy nagy baba család.