Tücsök az elhagyatott kertben

Tücsök az elhagyatott kertben.

            A romos ház körül egy hatalmas kert terült el, a vadvirágok és gombák sokasága élt benne egy óriási tölgyfa árnyékában.

            A legtávolabbi sarokban, a földalatti járatban egy magányos tücsök élt. Csak ritkán jött ki a levegőre, általában esténként sétált egy keveset, néha hangos ciripelésbe kezdett. Ilyenkor a gombaház ablakai hirtelen bezárultak, erről mindig eszébe jutott, hogy az ő zenéje nem tetszik a kert többi lakójának. Nem tudta, hogy kié a gombaház, sosem találkozott senkivel, mikor előjött a kunyhójából, csak azt tudta, hogy aki ott lakik, nem szereti a tücsökzenét.

A hétpettyes katicabogár egy napon a százszorszép szirmain megpihent, lehajtotta a fejét a selymes virágra, és az olyan puhán simult a kis teste alá, hogy kinyújtózott rajta, és mély álomba merült. Arra ébredt, hogy a magányos tücsök, akit eddig csak hírből ismert, így szól:

– Nini, itt egy katicabogár! Milyen édesen alszik! Még sosem láttam errefelé!

A katicabogár kitörölte az álmot a szeméből, és így válaszolt:

– Én már hallottam rólad, mondták a manók, akik a gombaházban laknak, hogy esténként akkora zajt szoktál csapni, hogy becsukják az ablakot, és még akkor is behallatszik hozzájuk!

A tücsök lehajtotta a fejét, és elkeseredetten azt mondta:

– Sajnálom, hogy zavarom őket! Nem zenélek többé, ha azt szeretnétek! Visszavonulok a kunyhómba!

Olyan szomorúnak és magányosnak tűnt, hogy a katicabogár megsajnálta, és kérlelni kezdte:

– Kedves tücsök, ne haragudj, ha megbántottalak, én még nem is hallottam a zenéd, kérlek, mutasd be nekem, hogyan szoktál ciripelni!

– Nem szeretném! Akkor be fogják csapni a gombaház ablakát! – felelte a tücsök.

– Ne törődj vele! Úgy vágyom arra, hogy halljam a dalod! – rimánkodott a katica.

– Nem bánom! Nyisd ki a füled! – egyezett bele nagy nehezen a tücsök, és szárnyaival a legszebb dallamot játszotta, amit csak tudott. A gombaház ablakai bezáródtak. A katica viszont kedvtelve hallgatta. Mikor véget ért a zene, tapsolni kezdett.

– Játssz még! Nagyon tetszik, kellemes dallam! – dicsérte a tücsköt, aki boldogan kezdett új énekbe.

A gombaházba a csukott ablakon át is behallatszott a zene. A két manó, aki ott élt, nagyon mérges lett. Az egyik kinyitotta, és kikiabált a kertbe:

– Csendet kérek! Azonnal fejezd be!

A tücsök azonban nem hagyta magát. Már tudta, hogy nincs az ő zenéjével semmi baj, hiszen a katicát teljesen elbűvölte vele. Játszott tovább, és boldog volt, hogy van értő közönsége. A másik manó kisvártatva megjelent az ablakban, és ő is azt kiabálta, hogy csendet akar. A hétpettyes katica megelégelte, és a párkányra szállt.

– Hallgassátok egy kicsit a tücsök zenéjét úgy, hogy nincs bennetek rosszindulat! Ne haragudjatok rá azért, mert szépen tud játszani!

A két manó nagyon meglepődött, hogy a katica megtalálta a bajok forrását, a haragot. Pár percig némán hallgatták a dalt, és a szívük kitisztult.

– Gyere, hozzuk ide a hangszereinket! – mondta a fiatalabb manó.

Hamarosan két hegedűvel tértek vissza, és kísérték a tücsökciripelést. A trió csodásan hangzott, a katica átadta magát a dallamoknak, és ritmusra keringett a levegőben. Mikor véget ért az előadás, a két manó és a tücsök kezet fogtak egymással. Megbeszélték, hogy esténként mindhárman zenélni fognak, és meghívták a katicát, hogy jöjjön el, és legyen a közönségük. A katica örömmel beleegyezett, és másnap a környező kertek lakóit értesítette, hogy a romos ház körüli hatalmas füves területen este koncertet tartanak. A manók hegedülnek, a tücsök ciripel, de olyan szépen, ahogy soha egy tücsök és egy manó sem tette eddig.

            A következő napon tolongtak a kertben a szöcskék, katicák, hangyák és sünök. Mindenki a két manó és egy tücsök triót hallgatta. Mivel nagyon tetszett nekik az előadás, minden nap eljöttek ide. A kert többé nem volt elhagyatott, a magányos tücsök társakra lelt, és a két manó újra játszott a hangszerén, az ablakuk és az ajtajuk ezután mindig nyitva állt a dallamok előtt. A hétpettyes katicabogár gyakran megpihent a százszorszép szirmain, esténként elringatta őt a szeretetteljes zene.