Barion Pixel

A szorgos méhecske és Mákosguba


http://mocorgohaz.hu/

A szorgos méhecske és  Mákosguba
Emlékeztek még az eltévedt méhecskére? Nos, az úgy történt, hogy ez a kis elkóborolt méhecske barátra talált egy kiskutya személyében. És tulajdonképpen ez a kiskutya segített neki, hogy visszataláljon a családjához.
A ba...

Kép forrása: freepik.com

A szorgos méhecske és  Mákosguba

Emlékeztek még az eltévedt méhecskére? Nos, az úgy történt, hogy ez a kis elkóborolt méhecske barátra talált egy kiskutya személyében. És tulajdonképpen ez a kiskutya segített neki, hogy visszataláljon a családjához.

A barátságuk nem ért véget a hazatalálással sem. Megfogadták, hogy örökre barátok maradnak. Reggel, mikor a nap első sugarai felbukkantak, a kis méhecske már sietett is kis barátjához. Gyakran megesett, hogy ő ébresztette a kis kutyát, hiszen tudjuk, hogy a házőrzők éjszaka nagyon éberek. Vigyáznak a házra, annak lakóira, nehogy idegenek merészkedjenek be. Így előfordult, hogy a kiskutya még szundikált, amikor a méhecske az orrocskájára szállt, úgy ébresztette.

Amikor csak lehetett, mindig együtt voltak. A kiskutya szívesen ment a méhecskével, amikor virágport és nektárt gyűjtött. Ott ugra-bugrált mindig körülötte. 

–Ne ugráljál már annyit, mert letaposod a virágokat! – mondta néha a méhecske.

De azért nem bánta, hogy ott van vele a kis barátja, hiszen ő mentette meg az életét, ő segített megtalálni a családját.

Szóval, a méhecske dolgozott, és közben tanította kis barátját:

– Szeretnél tanulni a méhekről? – kérdezte.

– Igen, igen! – örvendezett a kiskutya.

– A mi táplálékunk a nektár és a virágpor. A nektárt a mézgyomrunkban, a virágport pedig itt a hátsó lábunkon található kis kosárkában szállítjuk. Ha azt látod, hogy táncolok, az nem azért van, mert ráérek, vagy nincs más dolgom, hanem azért teszem ezt, mert ezzel jelzem a társaimnak, hogy hol van táplálékforrás, víz, vagy új fészek. Érted?

– Értem, értem, de ti mindig dolgoztok? Mikor pihentek? – kérdezte a kiskutya.

– Hogy mikor pihenünk? Télen. Olyankor benn vagyunk a kaptárban, összebújunk a méhkirálynő köré, a repülőizmainkat rezegtetjük, így melegítjük egymást. Az az igazság, hogy télen sem alszunk úgy, mint például a medvék. Amíg hideg van, addig a kaptárban maradunk.

No, hogy mit értett ebből a kiskutya, azt nem tudjuk, de mindenesetre nem hagyta el kis barátját egy percre sem, nehogy megint eltévedjen. Néha azért elszaladt távolabb a méhecskétől, és szimatolt, ha megérezte valami vadon élő állat szagát a füvön.

– Hahó! Ide gyere, nézd milyen szép virágot találtam! – kiáltott oda a méhecskének.

– Pillanat, rögtön megyek, csak itt még van egy kis dolgom. Köszönöm, hogy próbálsz segíteni, de ez a virág már be van porozva, itt már jártak a társaim, innen már nem gyűjthetek nektárt! – mondta a méhecske.

– Ezt honnan tudod?

– Érzem az illatán.

A kiskutya csodálkozva nézett, és ő is megszagolta, vajon mit érezhet rajta a méhecske? Ő nem érzett semmi különöset, csak egy jó nagyot hapcizott. Neki minden virág egyforma illatú volt, és általában mindegyiktől hapcizott, ha megszagolta.

– Figyelj csak! Ha egy kicsit pihensz most itt mellettem, szeretnék neked mondani valamit – mondta a kiskutya.

– No, jól van, nem bánom, meghallgatlak. Viszont nem sok időm van, mert nem soká lenyugszik a nap. Nekem sötétedés előtt otthon kell lennem, és már eléggé el vagyok fáradva.

– Csak azt szeretném mondani, hogy mióta én is otthonra találtam, a gazdáim nevet is adtak nekem. Érted? Úgy, mint minden rendes, becsületes kutyának.

– Hát ez nagyszerű! És mi a neved?

– Mákosguba! Nekem nem nagyon tetszik, én még ilyen kutya nevet nem hallottam! Te tudod mi az a mákosguba? – mondta kissé szomorúan a kiskutya.

– Bevallom, én sem tudom, hogy mi az a mákosguba, de mákvirágot már láttam, sőt nektárt és virágport is gyűjtöttem már belőle. Csodaszép virág! Itt is van, nem messze. Majd megmutatom, ha szeretnéd. Van fehér, rózsaszín és lila színű.

Erre már felvidult a kiskutya arca. Akkor neki csodaszép neve van, hiszen a mákvirág csodaszép, azt mondja a méhecske.

– Már nem is bánom, hogy Mákosguba a nevem! Tudod mit, holnap, ha újra találkozunk, neked is találunk ki valami csodaszép nevet! Rendben?

– Jó, nem bánom, de most már sietnem kell, mert mindjárt besötétedik! – kiáltott vissza a méhecske.

– Menj, csak menj, szorgos kis barátom! Holnap találkozunk!

Azt hiszem a kiskutyának, vagyis Mákosgubának ez a nap volt élete egyik legszebb napja.

Ti is úgy gondoljátok?

 

 

 

Zs. Maca, amatőr író

Ezt a mesét írta: Zs. Maca amatőr író

Nyugdíjas óvónő vagyok. 40 évig meséltem óvodás gyerekeknek napi szinten. Nagyon szeretem a meséket nem csak olvasni, de mostanában már írni is. A mesében nem csak a mese hőse leli örömét, hanem a mesemondó és a mese hallgató közönség is.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Trixy Csébi

2024-06-06 22:57

Szuper mese várom a folytatást

Szatmáriné Mária

2024-06-07 02:06

Nagyon kedves mese.... gratulálok

Irén Patkás

2024-06-07 06:05

Kedves kis mese

Enikő Torma

2024-06-07 12:22

Gratulálok! Nagyon jó kis mese!

Klára Orodán

2024-06-07 21:01

Szívből gratulálok Marika! Nagyon igaz mondó mesét írtál! Mindég is példaértékű voltál az óvodába is!Várom a következőt!