Én minden gyereknek ilyen világot kívánok!

Hol volt­, hol nem volt, élt egyszer egy nagycsoportos óvodás kislány a szüleivel egy nagyváros panel lakásában. Mindig óriási gépkocsi forgalom volt a környéken, ezért sajnos zajos volt az utca. Volt egy hatalmas park, szuper játszótér, ahol sokat játszott a kislány a többi lakótelepi gyerekkel, de ez mégsem olyan volt, mint a nagyiéknál falun.

Az iskolai szünetekben gyakran volt vidéken, a nagyszüleinél. A nagyszülők falun éltek, ahol voltak háziállatok: kutya, macska, tyúkok, csirkék, kacsák, disznók, lovak, birkák. Az istálló eresze alatti fecskefészkekből kis villásfarkú fiókafejek kukucskálnak ki, az udvar fölött gólyák suhannak el békát, pockot szorítva hosszú piros csőrükben. A kertben mindenféle gyümölcsfa ontotta gyümölcseit egész nyáron. A háztól nem messze pedig egy óriási rét, tele vadvirágokkal, a lepkék, méhecskék, katicák, és a kislány nagy örömére. Imádott itt barangolni, játszani. Ha tehette volna, egész évben itt lett volna a nagyiéknál.

– Itt minden olyan szép. Olyan, mint egy álom! – mondta gyakran a nagyszülőknek.

Viszont tudta, hogy ez nem lehetséges, hogy egész évben itt legyen, hiszen az otthona a városban van, ahol a szülei haza várják.

Amikor a vakációnak vége lett, a szülei eljöttek érte. A hazafelé tartó úton megállás nélkül élménybeszámolót tartott.

– Apa, anya, olyan jó lenne, ha otthon is ilyen szép lenne minden! A gólyák ott repültek el a fejem fölött, a katicabogarakat a tenyeremben tartottam, a lepkékkel kergetőztem. Este pedig olyan szép volt a tücsökciripelés. Az udvaron ülve hallgattuk a nagyival a békák esti zenéjét. Mert így mondta nagyi, hogy a békák nem kuruttyolnak, hanem zenélnek. Úgy szeretném, ha az egész világ ilyen szép volna, mint a nagyiéknál. Én minden gyereknek ilyen világot kívánok!

– Örülünk neki, hogy jól érezted magad, és hogy ennyi élményt gyűjtöttél! Mi lenne, ha otthon lerajzolnád ezt a sok élményt? – mondta anya.

– Hú, ez jó ötlet anya! Ha haza értünk, le is fogom rajzolni!

Mikor hazaértek, neki is látott. Viszont azt gondolta, hogy nem rajzolni fog, hanem inkább a festékeit vette elő. De nem papírra szeretett volna festeni, hanem megkérte édesanyját, hogy egy fehér vászon anyagot adjon neki, mert ő most egy különleges képet szeretne festeni. Festett egy hatalmas gyümölcsfát, amit lepkék, katicák, méhek repkedték körül. A fa mellől egy gólya szállt fel, csőrében egy békával. Távol az égen, madarak repültek, a rét pedig tele volt színesebbnél színesebb virágokkal. Valóban nagyon szép lett a festmény. Anyának és apának is nagyon tetszett.

A sok élménytől, és a festéstől elfáradt a kislány. Vacsora és fürdés után, hamar el is aludt.

Hogy miről álmodott? Arról a csodálatos világról, amit megtapasztalt a nagyiéknál. Álmában életre kelt a festménye. A fák ágait lágyan lengette a szél, a méhecskék, katicák, gólyák vidáman repkedtek. A virágok illatoztak, a nap aranyszínűre festette a fa törzsét. A madarak a távolban vidáman integettek a szárnyaikkal.

Ez volt az igazi gyerekvilág a kislány álmában!