Egérke csodálatos álma

Egérke csodálatos álma.

Vízkereszt napján, ezen a csodálatos téli napon, a karácsonyfa lebontására készült a család. Ez a mostani karácsonyfabontás kicsit másabb volt, mint a megszokott. Mindenki izgatottabb volt, hiszen egy kis jövevényt, egy gyermeket vártak a családba. Nem sokkal később, megszületett a várva várt gyermek, egy kisfiúcska. Szépen nőtt, fejlődött, egy-kettőre felcseperedett, és már óvodába vitték a szülei.  Volt egy kis kabalája, egy kis szürke egérkéje. Ha fáradt, álmos, beteg volt, ezzel nyugtatta magát. Egérke mindig megvigasztalta, ha rossz kedve volt. Bárhova ment a szüleivel, egérkét mindig vitte magával. Egérke is jól érezte magát vele, de néha szeretett volna ebből a „szürkeségből” kilépni, világot látni.

Történt egyszer, hogy a születésnapján elvitték a szülei a kisfiút a cirkuszba. Persze, most is, mint mindig, egérke ott volt vele, hiszen sosem hagyta otthon, bárhova ment, vitte magával.

Akrobaták, légtornászok, zsonglőrök szórakoztatták a közönséget. Még bohóc is volt. Nagyon jól szórakozott a család. Hol néma csönd volt egy-egy légtorna mutatvány alkalmával, hol hangos kacagás, ha bohóc lépett a porondra. Időnként egérke is kikukucskált a kisfiú zsebéből. Őt is lenyűgözték a különféle produkciók, de egyvalami különösen megragadta a figyelmét. A zsonglőröket tátott szájjal figyelte. Nem akart hinni a szemének, hogy milyen ügyesen egyensúlyoznak egy lábon, forgatják a tányérokat egy pálcán, dobálják a labdákat, nem is tudom, hányat egyszerre, és egyiket sem ejtik le. Persze ezt, szinte játszi könnyedséggel teszik. A zsonglőröket órákig elnézte volna egérke, annyira magával ragadta a látvány. Arra gondolt, mi lenne, ha ő is megpróbálná a zsonglőrködést. De ezt a gondolatot, hamar el is vetette. Hiszen ő úgysem képes ilyesmire, könyvelte el magában bánatosan.

Mire vége lett az előadásnak, besötétedett. Hazafelé az úton elálmosodott, és el is aludt egérke a kisfiú zsebében. Csodálatos álma volt.

Azt álmodta, hogy ő is zsonglőr volt. Éj kék színű ruháját arany csillagok díszítették, fején egy farsangi kalap, az orra hegyén négy labdát egyensúlyozott, a jobb kezében egy vékony pálcán tányérokat forgatott, bal kezével egy kürtöt szólaltatott meg. Mindezt egy bicikli ülésén, egy lábon egyensúlyozva mutatta be. Bíborszínű köpenye, ami a vállán volt, lobogott a levegőben, ahogy száguldott a biciklivel.

Közben hazaért a család. A kisfiú is elálmosodott az autóban. Édesanyja lefektette, most is, mint mindig, mesélt neki egy rövid mesét, és jó éjszakát kívánt.

– Köszönöm a születésnapi ajándékot anya! – mondta a kisfiú.

Megsimogatta egérkét, odafektette maga mellé, ahogy máskor is.

– Nagyon szuper este volt egérke. Ha láttad volna milyen ügyesek voltak az akrobaták, a légtornászok, a zsonglőrök…

De ezt már félálomban mondta a kisfiú, néhány másodperc múlva el is aludt.

Egérke pedig ezt gondolta magában: – Hát persze hogy láttam! Csodálatos élmény és csodálatos álom volt!