A születésnapi dal


https://webshop.meskete.hu

A születésnapi dal
 
Valahol messze, innen több száz kilométerre volt egy város, amit a helyi lakosok egymás között csak úgy hívtak, hogy Esőváros. Ebben a városban mindig esett az eső, de legalábbis mindig sűrű, fekete fellegek voltak fölötte. Itt élt ...

Kép forrása: pixabay.com

A születésnapi dal
 
Valahol messze, innen több száz kilométerre volt egy város, amit a helyi lakosok egymás között csak úgy hívtak, hogy Esőváros. Ebben a városban mindig esett az eső, de legalábbis mindig sűrű, fekete fellegek voltak fölötte. Itt élt Gabi, egy nyolc éves kisfiú az anyukájával. Édesapját korán elveszítette, így csak ketten maradtak. Nagyon szerették egymást édesanyjával, különös kapcsolat fűzte őket össze. 
Közeledett június 20-a, amikor is Gabi anyukája ünnepelte a születésnapját. A kisfiú valami igazán különleges dologgal szerette volna meglepni anyukáját. Valami olyan dolgot szeretett volna neki ajándékozni, amire örök életében emlékezni fognak. 
Gabi nagyon szeretett énekelni, de csak egyedül. Szégyenlős volt és nem bírta volna elviselni a kudarcot, ha mások esetleg kinevetik őt. Ezért mindig csak akkor énekelt, amikor otthon volt. Édesanyja többször próbálta bátorítani, hogy énekeljen mások előtt is, mert azzal örömet okozna nekik, de Gabi nagyon félt a kudarctól. 
Egy nap azonban ragyogó ötlete támadt. 
-Írok egy dalt anyának születésnapjára!- gondolta magában. - De hát az nem is olyan nagy szám. Milliószor hallott már engem énekelni.- folytatta a gondolatmenetet. - Hacsak....ez az! Elindulok a suli évzáró énekversenyén!- ez az ötlet teljesen felvillanyozta a kisfiút és máris papírt és ceruzát vett elő, hogy hozzálásson a dal szövegének megírásához.
Az eső csak esett tovább minden nap Esővárosban, Gabi azonban szorgalmasan gyakorolt a versenyre minden nap. Egy héttel a verseny előtt azt mondta édesanyjának:
-Anya, mit szólnál hozzá, ha elmennénk együtt az iskolai énekversenyre? Szeretném megnézni a többiek előadását!
-Persze kisfiam. Mikor is lesz pontosan? - kérdezte az anyukája. 
-Június 20-án. - felelte Gabi. 
-Nahát, épp aznap van a születésnapom. Mit szólnál, ha utána elmennénk együtt pizzázni?- kérdezte anya lelkesen. 
-Szuper ötlet!- ölelte át boldogan a kisfiú az anyukáját és közben arra gondolt, hogy reméli az édesanyja boldog lesz, amikor meglátja őt a színpadon. 
Elérkezett a verseny napja. Gabiék a színpad előtti sorban foglaltak helyet. Elismerően tapsolták meg a versenyzőket. Gabi édesanyja felé fordult és így szólt hozzá:
-Gyorsan ki kell szaladnom a mosdóba, rögtön jövök. 
-Rendben, itt foglak várni.- mosolygott rá anya. 
Az ének tanárnő közben ismét a színpadon termett, hogy felkonferáljon még valakit. 
-Köszönjük, hogy ezen az esős napon velünk tartottak, azonban szeretném , ha szeretettel fogadnák ezen a napon az utolsó versenyzőnket is. Következik Kovács Gabi egy énekkel aminek a címe: Születésnapi dal. Gabi, a színpad a tiéd!
A kisfiú anyukája hitetlenkedve nézett a színpadon álló kisfiára. 
-Szeretlek!- súgta neki, miközben szivacskét formált a két kezéből. 
Gabi belekezdett az énekbe, miközben az eső egyre erősebben kopogott a tetőn:
 
-Te adtál nekem életet,
Tőled kaptam a legtöbb szeretetet.
Édesanyám, légy mindig boldog,
Kicsi szívem csak te érted dobog. 
Legyen szép ez a nap számodra, 
Hisz te is mindig figyelsz másokra.
Szülinapodon mit adhatnék neked?
Fogadd szeretettel énekemet!
 
Ha hiszitek, ha nem, mire Gabi befejezte az énekét állva tapsolt mindenki, anyukája szeméből potyogtak az örömnek a könnyei és láss csodát, Esőváros felett ragyogott a nap. Eltűntek a sötét felhők, kitisztult az ég és a nap sugarai melengették a városka lakóit. 
Édesanyja felszaladt a színpadra és megölelte a kisfiút. Úgy ölelte, mintha nem lenne holnap. Szíve minden szeretetét próbálta átadni neki. 
-Köszönöm!- csak ennyi jött ki a száján. 
-Szeretlek anya, boldog születésnapot kívánok!- mondta Gabi és hatalmas puszit nyomott édesanyja arcára. 
Attól a naptól kezdve Esővárosban soha többet nem esett az eső. Június 20-án minden évben megtartották a Napocska fesztivált, ahol a gyerekek együtt énekeltek és táncoltak a szüleikkel. Esővárost pedig átkeresztelték Mosolyvárossá. Gabi és édesanyja boldogan éltek, míg meg nem haltak ebben a városban. 
 
Kajtàn Brigi, Amatőr

Ezt a mesét írta: Kajtàn Brigi Amatőr

Sziasztok! 35 eves vagyok, Nyiregyhazan születtem és éltem 20 éves koromig. Jelenleg Spanyolorszagban elek ferjemmel es kisfiunkkal. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Írni körülbelül 8 éves koromban kezdtem. Azóta is írok, kisebb megszakításokkal. Egy ideje írok az anyasàgròl, szülőségről. Sokszor kacerkodtam a gondolattal, hogy gyerekeknek is írjak. 2023 év elején írtam meg az első mesémet, ekkor találtam r...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!