A Télapó üres zsákja

A Télapó üres zsákja.

Pár évvel ezelőtt történt, hogy a Télapó, amikor kiosztotta mindenkinek az ajándékot, és a virgácsot, indult volna haza, de észrevette, hogy vele szemben ott áll egymagában egy Hóember. Gondolta, odamegy hozzá, és neki is ad ajándékot.
– Szia, Hóember!
– Szia …, nem is tudom, hogyan szólítsalak! – válaszolta kicsit remegő hangon a Hóember.
– Én vagyok a Télapó, aki ezen a napon, mindenkinek ajándékot hoz, aki egész évben jó volt, aki pedig rossz, az virgácsot kap.
– Virgácsot? Mi az?
– A virgács egyik végén piros szalaggal összekötött vesszőkből áll.
– Én nem tudom milyen voltam, igaz, még csak a tegnapi hóesés után a gyerekek, és a felnőttek készítettek el, közben pedig éreztem a kezekből áradó meleget.
A Télapó mosolygott a Hóember meséjén, mert tetszett neki, ahogy elmesélte.
– Tudod, én most végeztem, mindenkinek kiosztottam az ajándékokat, virgácsokat, és akkor megláttalak Téged, gondoltam, maradt még ajándék a zsákomban, és azt Neked adom.
A Télapó lehajolt zsákjához, belenézett, de semmit nem látott. Kicsit szomorú lett. Most mit tegyen? Nem mehet úgy el, hogy nem ad neki ajándékot. A Hóember ott állt mellette, és kíváncsian várta, hogy a Télapó mit fog kivenni a zsákjából.
Teltek a percek, kezdett egyre hidegebb lenni, amikor a Télapónak eszébe jutott, hogy a zsebében van egy piros, szív alakú papírja. Rögtön belenyúlt a zsebébe, kivette, és ezt mondta:
– Ez az ajándékom. Ez a szeretet jele.
– A szeretet jele? Mi az a szeretet? – kérdezte kíváncsian a Hóember.
– A szeretet az nem kézzel fogható ajándék, hanem azt jelenti, hogy akárkivel találkozol, légy kedves vele. Érezze, hogy megérted őt, elfogadod, nem csúfolod, és nem gúnyolod ki. Ha így viselkedsz, akkor szeretet fog belőled áradni. Például, nézd meg, ha melletted megy el egy cica, és Te mosollyal nézel rá, akkor biztos, hogy közelebb megy hozzád, és dörgölőzni fog, mintha megsimogatna. Neki ez a szeretet jele. Ennek nincs értéke, nem pénzzel kapható, de a világon a legszebb ajándék. Te is légy kedves mindenkivel – fejezte be Télapó a beszédét, és a papírszívet odaadta a Hóembernek.
– Köszönöm szépen! – válaszolta mosolyogva a Hóember.
– Most mennem kell, vigyázz Magadra!
Felült szánjára a Télapó, elindult haza, hogy a meleg otthonában várja a karácsonyt. A Hóember, azóta is a zsebében tartja ajándékát, a piros szívet.