A tó tündére


https://gabicsabi.hu
A tó tündére
 
 
Fényesen csillogott a tó tükre az erdő mélyén a körülötte álló büszke fenyők ölelésében. A lágyan lengedező szél fodrokat vetett a víz felszínén, melyen a fodros felhők tükörképe billegett. Ez a kis tavacska mindig mesék és történetek s...

Kép forrása: Despositphotos

A tó tündére

 

 

Fényesen csillogott a tó tükre az erdő mélyén a körülötte álló büszke fenyők ölelésében. A lágyan lengedező szél fodrokat vetett a víz felszínén, melyen a fodros felhők tükörképe billegett. Ez a kis tavacska mindig mesék és történetek szülőanyja volt, mióta világ a világ. Az egyik legérdekesebb történetet még kis gyermek koromban hallottam nagyapámtól egy sötét téli éjszakán a kandalló mellett, mikor szokásos esti történeteivel űzte el a hosszú esték bágyadtságát. Ez a történet a tó tündéréről szólt, aki megjutalmazta az arra érdemest és megbűntette a vétkeseket. Akkoriban tátott szájjal figyeltem nagyapám csodákkal teli meséjére, viszont mára már csak kicsit megfakult és megmosolyogtató emlék maradt.

 

Szép nyári délután volt mikor szokásos kis sétám az erdőben a tó mellett vezetett el és ismét elbűvölt a szépsége, ezért úgy döntöttem leülök pár percre a partjára pihenni és feltöltődni. Apró kavicsokat dobáltam a vízbe és figyeltem hogy vet fodrokat a vízen, mikor halk suttogást hallottam. Magát a szöveget nem értettem, de kimondottan emberi hang suttogott valamit halkan. Megráztam a fejem és magamban mosolyogva a régi mese emlékének tudtam be ezt különös hangot.

 

Eljöttél hát…… – hallottam most már kicsit hangosabban egy csilingelő hangot.

 

Ki szólít? – kérdeztem, kicsit ijedten nézve körbe magam körül, de senkit sem láttam. A víz tükre erős fodokat vetett, szinte forrni látszott és egy nő alakja jelent meg nem messze tőlem a tó tükre felett.

Én szóltam hozzád. – mondta a jelenés és kedvesen mosolygott rám. – A tó tündére vagyok és szeretnék neked egy ajándékot adni, mert sok szép dolgot tettél eddigi életedben.

A meghökkenéstől meg sem tudtam szólalni csak bámúltam a jelenést és a szívem a torkomban dobogott. Felemelte a tündéri alak a karját, amiből fény csapott ki, és egy tárgy úszott felém a levegőben. Egy gyönyörű gyűrű volt mely a tenyerembe lebegett, amit össze is szorítottam azonnal.

Ez segíteni fog a boldogság elérésében. – szólt a jelenés és el is tűnt a tó fodrozó vízében.

Mikor mosollyal az arcomon felébredtem a tó partján elindultam hazafelé és vidáman csóváltam a fejemet. Micsoda csacskaságokat álmodtam ebben a friss levegőben, gondoltam, és zsebre vágtam a kezemet. Valami volt a zsebemben, ami emlékezetem szerint, nem volt benne eddig. Kivettem a zsebemből egy csoda szép gyűrűt és sápadtan néztem, majd az ujjamra húztam.

Egy dologra megtanított az életben a tó tündére: A mesékben hinni kell, mert bármikor valóra válhatnak.

Erdős Sándor, Meseíró, író, költő

Erdős Sándor hegyeshalmi lakos vagyok. Sok humoros gyerekverset, és mesét írok, de ez mellett felnőtteknek szánt írásaim is olvashatóak különböző on-line és nyomtatott magazinokban. Állandó szerzője vagyok az iskolákba eljuttatott népszerű sulimagazinoknak is. Négy gyermek, és három unoka gondol rám, remélem szeretettel. Tagja vagyok a Krúdy Gula irodalmi körnek, melynek többek között nagy kedvencem Csukás...