A tücsök, a hangya és a bolha

A tücsök, a hangya és a bolha.

A tücsök, a hangya és a bolha

Történt egyszer egy esős nyári napon  a tisztáson egy nagy lapulevél alatt  meghúzódott az eső elől  Tücsök Tibi,  Hangya Huba és  Bolha Bálint.
Várták hogy kiderüljön az ég és mindenki menjen a maga útjára.
De az ég csaknem akart megvilágosodni, így hát mi volt mit  tenni valami elfoglaltságot kerestek nagy unalmukban.
A tücsök volt az első aki felvetette a  kérdést, miszerint jó lenne valami olyan dalocskát énekelnének amitől az ég kiderülne.
- Barátaim! Én zenész volnék, és ha megtennétek nekem azt a szívességet, hogy az én hegedű játékomra énekelnétek . Ki milyen nótát tud énekelni?
Bolha Bálint jelentkezett először, kedvenc nótáját bemutatva,   hogy : "A part alatt" . 
Hozzá is kezdett, nagy harsonával énekelni.
"A part alatt, a part alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál. Bolha ugrik, bolha ugrik, hányja a szekérre, hányja a szekérre."
Azzal a  bolha akkorát ugrott hogy kint találta magát az esőben és bőrig ázva visszakullogot a lapulevél alá.
Ez jó volt bolhakomám de azért nem kellett volna be is mutatnod. Még jó hogy nem volt szekér amire hánytad volna a kévéket ilyen esőben. Fázott a bolha és odakucorodott a tücsök mellé. Még egy kis csiszolás a hangodon és énekelhetsz a kórusomban. 
Erre a dícséretre kihúzta magát pedig  reszketett.
Most te jössz hangya barátom, te milyen nótával fogsz elkápráztatni minket?
- Tudod tücsök komám hogy témánál maradjunk,  folytatnám azt a nótát amit kis haverom elkezdett . 
- Ebben a nótában nekem is jutott szerep, nem is akármilyen, így hallgassátok az én dalomat.
 Mivel ez a vers a kenyérsütésről szól, a vers végén tyúkanyó csipegeti a kisült cipót.
 Olyan falánk módjára eszi, hogy több a morzsa a földön mint a begyében.
De én ennek nagyon örültem mert így én is jóllakhattam a morzsákból. Hallgassátok dalomat.
- Tyúk a cipót, csipegeti, hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.
- No hogy tetszett? -lelkendezett.
-Kiváló, kiváló előadás volt a hangod meg egyszerűen elkápráztatott!
 Te is énekelhetsz a kórusomban, sőt felajánlok neked egy szólóénekesi szerepet.
Hízott a bolha mellénye erre, el is fogadta az állást.
No most egy kórusművet adjunk elő közösen szólt a tücsök.
A címe az lesz, hogy "Süss fel nap!"- 
Nem zárkózunk el a közös énekléstől, legalább kipróbáljuk magunkat.
Tücsök Tibi megadta a kezdő hangot, vonóját ráhelyezte a húrra és máris elindult a szép kórusmű. 
Először együtt, majd kánonban, csak úgy harsogott  a dal, rezgett a lapulevél felettük. El is felejtették hogy ugyan miért is vannak   alatta, mert közben a nagy dáridóban a napocska is kisütött. A  nóta végére érve összeölelkeztek és vidáman bújtak ki a lapulevél esernyő alól.
- Milyen jól összebarátkoztunk ugye?- állapította meg tücskünk.
- Az bizony, helyeselték mind a ketten  Hangya Huba és Bolha Bálint. Mire jó  a lapulevél meg az eső! Ráadásul az is  kiderült hogy még énekelni is tudunk.  Gyakrabban is találkozhatnánk, igaz? Ez így van! Annyi mindent tudnánk együtt csinálni!
- Tudjátok mi jutott az eszembe?-kérdezte Tibi. Legközelebb együtt sportolhatnánk a mezőn. Felmérnénk , ki tud messzebbre, vagy magasabbra ugrani.
- Nektek jó! De én csak erős vagyok és szaladni tudok, de azt nagyon jól.
-Semmi gond. Mi Bálinttal ugrunk, és megvárunk a célba hogy te is besétálj egy nagy kenyérmorzsával.  Így egyenlőek leszünk, mert te  erős is vagy és gyors is a futásban, mi meg az ugrásban. 
-Ez igazán kedves tőletek, addig kigondolhatjuk hogy mi is lesz a verseny díja, a nyeremény. Rendben gondolkozzunk rajta!
Azzal elköszöntek egymástól elégedetten, a legközelebbi viszontlátásig.
Folytatása következik