A túl gyors vonat

A túl gyors vonat.

Borozdásfölde legkeletibb városát, Aprajanagyját két vasútvonal köti össze az ország legnyugatibb településével, Nagycsütörtökkel: az egyik sínpár egyenesen, kerülő nélkül halad, a Fővárost is érintve, míg a másik a határon kanyarog, hegyek mentén, és a híres Bronzerdő szélén. Egyik évben a vasúttársaság új mozdonyokat állított munkába, és attól kezdve az országot egyenesen átszelő sínpáron egy fiatal dízelmozdony, Dénes vontatta a szerelvényeket. A kanyargós vonalat viszont továbbra is egy öreg gőzmozdony, Gerzson járta.

Dénes borzasztó büszke volt gyorsaságára, és arra, hogy sohase késett – legalábbis saját hibájából nem. Esténként, amikor begurultak a mozdonyhangárba, szeretett Gerzson előtt hencegni azzal, hogy aznap hányan dicsérték meg a szélsebes száguldása miatt. Az öreg mozdony ilyenkor elismerően hümmögött, és egészen biztosan hátba is veregette volna Dénest, ha lett volna mivel.

Történt aztán, hogy felújításba kezdtek azon a vasúti pályán, amin Dénes járt, emiatt itt le kellett állítani a közlekedést, és így az ifjú mozdony egy időre munka nélkül maradt. Nagyon unta szegény a semmittevést, ezért Gerzson úgy próbálta felvidítani, hogy megosztotta vele az élményeit. Mesélt neki mindarról, amit útközben szokott látni: a meseszép falvakról, a felhők közé nyúló hegyekről és az erdőszélen legelésző őzcsordákról. Dénest azonban mindez nem igazán érdekelte, alig figyelt oda, inkább csak morgolódott magában.

Amikor már úgy érezte, nem bírja tovább elviselni a tétlenséget, Dénes megkérte Gerzsont, hogy ideiglenesen adja át neki a munkáját. Az öreg pedig hajlandó is volt erre, mert szívesen pihent volna kicsit. De persze erről nem ő döntött, hanem Simon, a szigorú állomásfőnök. Nagyon sokáig azonban őt se kellett győzködni: némi dörmögés és bajuszhúzogatás után rábólintott a dologra.

Így tehát a következő naptól Dénes után kötötték Gerzson vasúti kocsijait. A dízelmozdony pedig nagy örömmel vetette bele magát a munkába, és olyan gyorsan suhant a síneken, ahogy csak tudott. Arra gondolt: most megmutatja az embereknek, hogy jóval gyorsabban is végig lehet haladni ezen az útvonalon, mint ahogy az öreg gőzmozdony szokott. Gerzson esténként kérdezgette fiatal kollégáját az útjairól – de hiába, mert Dénes egyáltalán nem figyelt a látnivalókra, így nem is volt mit mesélnie.

A következő héten aztán ismét Gerzsonnak kellett munkába állnia. Dénes nagyon meglepődött, nem értette, hogy mi történt. Amint a gőzmozdony kidöcögött az állomásról, meg is kérdezte Simontól, hogy miért nem őt küldik, amikor sokkal rövidebb idő alatt megtette az utat, mint Gerzson.

- Hát, éppen ez a probléma – mondta az állomásfőnök. – Sok panasz érkezett emiatt az emberektől. Tudod, aki ezen a vonalon utazik, az inkább a tájban akar gyönyörködni, nem pedig hamar odaérni.