A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VIII. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VIII. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-VII.) keresd a Meskete.hu meséi között.  

VIII. Fejezet
Amiben a macska pórul jár 

Florietta csapkodott, próbált volna elrepülni, de a macska olyan erővel tartotta fogva, hogy lehetetlen volt elmenekülnie.
– Segítség, segítség, valaki segítsen! – rikoltozott.  
– Pont kapóra jöttél nekem madárkám - mondta a macska és megnyalta a szája szélét.
– Nem ehetsz meg! Az nem lehet, hogy éppen most fal fel egy macska, hogy éppen ma?! – visított Florietta kitartóan.
– Már hogy ne ehetnélek meg? Nem hallottad, hogy a macskák olykor-olykor madarakat is esznek? – kérdezte gúnyosan a macska.
– Nem ehetsz meg! Nem ehetsz meg, mert én egy tündér vagyok!
– Miket beszélsz? Hogy mit ki nem találnak az ilyen tündéri kis madarak, hogy ne falják fel őket?! – gúnyolódott a macska továbbra.
– Egy madárnak álcázott tündér nem olyan jó csemege ám – mondta remegő hangon a tündérlány.
– Tudod is te, hogy mi a jó csemege egy macskának! – puhatolózott az éhes macska.
– Tudom hát!
– Na mondjad akkor madárkám! Mi a jó csemege egy macskának?
– Hát-hát – nézett körül a madár valami után kutatva – egy gilisztának álcázott sonka sokkal jobb falat, azzal jobban laksz – vágta ki magát Florietta a gilisztát megpillantva.
– És hol van ez a giliszta-sonka? Soha nem ettem még olyat.
– Ott ni, a fű között! Finom csemege! Nézd csak meg! – mutatott a szárnyaival a gilisztára Florietta.
A giliszta idegesen és gyorsan próbálta az üregét ásni, miközben a madarat és a macskát figyelte.
– Húsos falat, mi tagadás, – vette szemügyre a macska a gilisztát – de kezdjük inkább veled, ha már úgyis megfogtalak, aztán majd utánad a kis barátoddal folytatom a falatozást.
– Hisz láthatod, addigra elmegy. Minek bajlódni a tollal és a csőrrel, ha tőlem sokkal finomabb falat is van a környéken?! Repülni a giliszta nem tud, gyorsan elkaphatod még. Sonka, sonka, sonka! – hergelte a macskát a madár.
A mohó macskának több se kellett. Mérgében vagy félelmében, hogy a sonkaízű giliszta elinal egy hatalmasat ugrott, hogy azt elkaphassa, de kicsúszott a mancsai közül és a félig kész üregbe húzódott. A macska próbált volna az üregben kotorászni, de az annyira kicsi volt, hogy ahogy a karmaival össze-vissza hadonászott, a kis nyílást betemette. A gilisztát hiába kereste a földkupacban, az szőrén-szálán eltűnt. Florietta, ahogy a macska rávetette magát a gilisztára, felröppent egy közeli fára és onnan leste a macska mozdulatait, aki egy idő után feladta a giliszta keresését, tudomásul vette, hogy rászedték és logó orral visszament a szemétkupacba turkálni. 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK RÖVIDESEN