A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (IX. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (IX. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-VIII.) keresd a Meskete.hu meséi között.

IX. Fejezet 

Amiben a giliszta segít Floriettának megtalálni az átjárót 

Egy idő után a tündérlány a menedékül szolgáló faág körül repdesni kezdett és a gilisztát kereste. Remélte, hogy észreveszi és segítségére lesz végre az átjárót megtalálni. Már igazán későre járt és kezdett aggódni, hogy ha leszáll az este, akkor biztosan nem fog hazajutni. Közelebb repült a földhöz és szólongatni kezdte, de közben figyelte a szemétben kotorászó macskát is, nehogy ismét kiszemelje magának őket
– Giliszta? Hová tűntél?
– Nem mondom meg… Ez nem volt szép tőled.. – hallatszott valahonnan.
– Miről beszélsz?
– Hát arról, hogy a saját bőrödet próbáltad menteni a káromra. Engem egyen meg a macska? Persze, azt bírtad volna! – mérgelődött a hang.
– Jaj. Ne viccelj! Tudtam, hogy a macska nem tud elkapni, hisz nyálkás a bőröd, pont mint egy csigának… – viccelődött Florietta.
– Szóval vagyok olyan gyors, hogy akár elszaladjak egy macska elől? – kezdett hencegésbe a giliszta. – Olyat még nem hallottam, hogy egy giliszta vagy egy csiga is el tudna szaladni valami elől, de ha ez kell, ahhoz, hogy előjöjj, akkor legyen: vagy olyan nyálkás, hogy ki tudj csúszni egy macska karmai közül.
– Itt vagyok, a százszorszép mögött. Biztosan nem fog visszajönni?
– Kicsoda? A macska? Nem hiszem, mára talán már feladta a vadászatot. 
– Akkor csak óvatosan – dugta elő fejét.
– Segítened kell! Nem találom a reggel fúrt üregedet, amin keresztül átjöttem a Mesék Országából a Valóságba.
– Mondtam, hogy betemettem.
– Akkor reménytelen a helyzetem. Vagy tudsz egy másik üreget is ásni? – kérdezte a pöttömnyi madár. A giliszta nem mondott semmit, csak elindult a tündérlány felé és a fejével biccentett, hogy menjen utána. Szótlanul mentek még pár lépést, mikor a giliszta egy fűcsomóhoz ért, itt intett a lánynak, hogy nézze meg, húzza szét a fűszálakat. Egy áttetsző, belül sárga-zöld szalagos üveggolyó feküdt a földön.
– Ez Golyó üveggolyója – csodálkozott Florietta.
– Azt nem tudom, hogy kié, de a délelőtt itt mászkáltam és felfedeztem ezt a korábban ásott átjárót, amin ha átbújok csiga leszek. Gondoltam betemetem, ne mászkáljon itt senki sem ide-oda és akkor megtaláltam ezt az üveggolyót a közelben. Fogtam és a lyukhoz görgettem, ez így egyszerűbb volt, kimerítő tud lenni az ásás –  mesélte a giliszta.
– Szuper hír! Szóval nem tűnt el, végre hazamehetek! – szökdécselt jókedvében apró madár lábain a tündérlány. Odament a golyóhoz és megpróbálta elgörgetni, hogy mielőbb láthassa az üreget, de nem bírt bele. – Nem akarsz segíteni? Egyedül nem bírok vele! – kérdezte.
– Hát persze, persze – sietett a segítségére a giliszta. 
Együtt pillanatok alatt arrébb görgették az üveggolyót és az átjáró járható állapotba került. Florietta arcán látszott a boldogság: percek választják el attól, hogy újra a megszokott formájában ragyoghasson.
–  Köszönöm szépen a segítséged. Nélküled nem sikerült volna hazatalálnom.
– Nincs mit kedves kismadár. De ezzel mi legyen? – mutatott az üveggolyóra a giliszta.
– Ha visszatértem, takard le az üreget megint vele. Golyó holnap talán megtalálja, ha jön megint üveggolyózni a parkba.
– De ha elviszi, akkor ezen az oldalon nyitott lesz az üreg. Ide-oda mászkálhat majd rajta mindenki, aki felfedezi.
– Ebben igazad van, akkor a legjobb az lesz, ha betemeted.
– Ezt szeretnéd? Hogy betemessem? – kérdezte a giliszta szomorúan.
– Nem, nem szeretném… Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék… – gondolt egy pillanatra a habos meleg kakaóra, – csak azt tudom, hogy most mennem kell kedves giliszta vagy csiga. Viszlát, talán még találkozunk egyszer.
– Viszlát kedves kismadár vagy tündérlány!
Azzal Florietta beugrott a földbe vályt üregbe és eltűnt. 

A TÖRTÉNET BEFEJEZŐ RÉSZE KÖVETKEZIK RÖVIDESEN