A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (II. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (II. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó I. Fejezetét keresd a Meskete.hu meséi között 

II. Fejezet 
Amiben megismerkednünk egy, a történet szempontjából fontos személlyel

Golyó onnan kapta a nevét, hogy gyűjtötte az üveggolyókat, szeretett játszani velük, meg szerette nézegetni őket. Volt olyan, ami áttetsző volt és színes, csavart szalagok úszkáltak benne, meg volt  egyszínű is, amire mintha filctollal lettek volna minták rajzolva, volt érdes és volt olyan is, amit csillámporral szórtak meg. Mindegyiket imádta, a legkedvencebb mégis az az üvegszerű volt, amiben fehér-kék szalagok úszkáltak. Hogy miért pont ez, azt soha nem árulta el senkinek. Ha valaki erről kérdezősködött, akkor általában a vállát vonogatta és azt hajtogatta, hogy ‘hát csak úgy, csak azért’. Lehet, amiatt a pici karcolás miatt volt a kedvence ez, amit egy játszótéri golyózás alkalmával a beton köve horzsolt rajta, amikor elgurította. A karcoláson keresztül még érdekesebb volt a világ, különösen akkor, ha a nap felé tartotta, néha ugyanis érdekesen tört át rajta a fény.
Hatéves volt és fogalmam sincs, hogy az kevés-e vagy sok, de az üveggolyó gyűjteménye több száz vagy meg merem kockáztatni, hogy akár ezer darabból is állhatott már. A szobájában egy polcon sorakoztak a befőttesüvegek, a faládikák, a poharak és edények, melyek mind tele voltak a számára oly kedves színes üveggolyókkal. Néha golyósat játszott, néha meg azt, hogy az áttetsző szalagos üveggolyók katonák, akiket megtámad az ellenség egyszínű csapata. Néha csak nézegette a golyókat és azt képzelte, hogy azon túl valami más világot, valami hatalmas szenzációt fedez fel, például egyszer átláthat mondjuk a Mesék Országába. 
Egy szombat reggel is a kedvenc üveggolyóját nézegette az ágyában, amikor az édesanyja szólt neki. 
– Golyó! Gyere, kész a habos meleg kakaó! 
– Mindjárt megyek, csak még valamit megnézek – belenézett az üveggolyóba és próbált felfedezni benne valamit, de sajnos nem így történt, így felkelt és kisétált a konyhába, ahol már várta a habos meleg kakaó. – Azt hiszem, inkább vizet kérek – motyogta az édesanyjának. 
– Miért, mi a baj a kakaóval?
– Semmi. Csak szerintem jobban esne először egy pohár víz – ment oda a szekrényhez, ahol töltött magának a vizes kancsóból. – Köszönöm, de a kakaót nem kérem.
– Semmi baj, majd megisszák a tündérek – simította meg a fejét az édesanyja. 
– Tündérek nincsenek, nem szép ilyennel viccelődni – nézett mérgesen Golyó.
– Attól, hogy még nem láttál egyet se, attól még létezhet. Mennyire meg fogsz lepődni, ha egyszer belenézel az üveggolyódba és észreveszel egyet –nevetett az édesanyja. 
– Jó lenne, de nem hiszem, hogy ez megtörténhet.
– Csak az nincs, amiben nem hiszel – győzködte az édesanyja látszólag teljesen eredménytelenül, mert Golyó erre a mondatára unottan megvonta a vállát. 
– Te még mindig hiszel a tündérekben? – kérdezte azért kíváncsian. 
– Persze, ez szerintem nincs korhoz kötve – mosolyodott el az édesanyja, látva, hogy talán mégis hisz a tündérekben a kisfia.
– Elmegyünk sétálni a reggeli után?
– Persze, mindenképp. 
– Vihetek néhány üveggolyót is? Játszol velem a parkban? – érdeklődött a kisfiú.
– Igen, de csak akkor, ha megnézzük, hogy laknak-e benne tündérek – kacsintott az édesanyja.
– Megbeszéltük – sóhajtott egy nagyot a kisfiú, miközben megforgatta a szemeit.

FOLYTATÁSA:
https://meskete.hu/mese/a-tunder-a-kisfiu-es-a-habos-meleg-kakao-iii-fejezet/6189