A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VII. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VII. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-VI.) keresd a Meskete.hu meséi között.

VII. Fejezet
Amiben Florietta ismét találkozik a gilisztával és egy macska is felbukkan 

Florietta gyorsan repült. Pont úgy, ahogy Golyó mondta neki, a lombkoronák mentén. A rövidke út során csak az járt az eszében, hogy mi fog történni, ha nem tündérré változik majd vissza, miután visszatért a Mesék Országába. A Golyó által faágakból készített üveggolyó-pálya maradéka még meg volt, ezt röptében rögtön kiszúrta a magasból, ide szállt le. Onnan abba az irányba indult, ahonnan Golyót megközelítette, gondolta, így könnyebben rálel az üregszerű átjáróra. Egészen sokat ment előre és forgatta a fejét, de nem találta. Szökdécselve nézelődött és a fűszálak között is keresgélt, hogy felfedezze az üreget. Sajnos ez nehezebb feladatnak tűnt, mint gondolta, de egyáltalán nem esett kétségbe. Ideje még bőven volt, kicsit a hangját is kiengedte, trillázott az önfeledt keresgélésben. Észre sem vette, hogy a park egészen kiürült már a délelőtti gyerekseregtől és hogy a közelben egy macska egy szemeteskukából próbál némi ennivalót szerezni magának. A macska észrevette Floriettát, ahogy ugrált és trillázott a fűben és keresgélte az átjárót. Settenkedve közelítette meg, abban bízva, hogy a kismadár nem veszi észre és így éhes gyomrát a kismadárral megtömheti. Florietta izgágán ide-oda ugrált a fűben és a trillázás teljesen elvette a figyelmét. A fű magas is volt, így csak akkor látott ki közüle, ha szökkent egyet. Már éppen kezdett volna morgolódni, mikor megpillantott egy gilisztát a fűszálak között.
– Hát ezt nem hiszem el! A csiga! – kiáltott rá a gilisztára.
A giliszta idegesen ránézett, majd szemrehányó üregásásba kezdett az előtte lévő földben. Florietta nem hagyta annyiban, magabiztosan ugrálva elindult felé, hogy segítséget kérjen az átjáró mielőbbi megtalálásában. Ahogy közeledett a giliszta felé, az egyre gyorsabban és gyorsabban kezdte az üreget ásni. Florietta ezt látva sietősre vette szökkenéseit és odakiabált neki.
– Nem akartalak megbántani! Ne siess kérlek! A segítségedre lenne szükségem!
– Hát te meg ki vagy? Ismerjük egymást? Még soha nem láttalak erre – mondta remegő hangon a giliszta, miközben a föld túrását nem szakította félbe.
– A tündér vagyok. Az a tündér, akivel a Mesék Országában találkoztál a mai nap, mikor csiga voltál.
– Mesék Országa..? Tündér?  De hisz te egy madár vagy! - mondta a giliszta.
– Tündér! - javította ki Florietta.
– Madár! Madár! Madár! - kacagott fel a giliszta.
– Jó, jó, madár! Ebbe inkább ne menjünk most bele te csiga! - nevette el magát a tündérlány. – Az üreg, amin keresztül átjöttél a Mesék Országába - ahol én tündér vagyok - eltűnt, nem találom. Már egy ideje keresem, de sehol sincs.
– Először tisztázzuk, hogy akkor most te nem egy olyan IGAZI madár vagy? – kérdezte remegő hangon a giliszta.
– Madár vagyok, azt hiszem IGAZI madár, de nem úgy gondolkodok mint egy madár, inkább mint egy tündér.
– Helyes. Rendben – sóhajtott a giliszta. – Szóval, akkor nem akarsz megenni mondjuk egy gilisztát, mint mondjuk úgy általában a madarak?
– Jaaa… Ne aggódj, erre nem fog sor kerülni. Nem eszem gilisztát – nyugtatta meg Florietta a gilisztát. – Csak tudnám, hogy merre volt az az átjáró? – ugrándozott körbe-körbe a madárruhás tündérlány.
– Azt betemettem – válaszolta a giliszta.
De még mielőtt bármit is mondhatott volna erre Florietta, a közelben leselkedő macska ráugrott és a karmai közé szorította. 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK RÖVIDESEN