Barion Pixel

A szülinapi torta


Kora reggel Nyuszi Mama a konyhában szorgoskodott, miközben a nyuszi család többi tagja még aludt. Tortát sütött a nyuszi család legkisebb tagjának, Nyuszi Lilinek, aki 4 éves lett. Répatortát készített, mert ez volt Nyuszi Lili kedvence. Sürgött-forgot...

Kép forrása: saját alkotás

Kora reggel Nyuszi Mama a konyhában szorgoskodott, miközben a nyuszi család többi tagja még aludt. Tortát sütött a nyuszi család legkisebb tagjának, Nyuszi Lilinek, aki 4 éves lett. Répatortát készített, mert ez volt Nyuszi Lili kedvence. Sürgött-forgott, keverte-kavarta a hozzávalókat, majd a tésztát beleöntötte egy nagy tepsibe, amit aztán a sütőbe tett. Mikor a torta készre sült, a konyhaasztalra tette hűlni azt és kezdte volna díszíteni, de akkor vette észre, hogy nem maradt elég répa a torta díszítéséhez és a krém elkészítéséhez.

- Oh jaj, elfogyott a répa, el kell szaladnom a zöldségeshez  - bosszankodott.
Fogta a kabátkáját és már szaladt is, hogy mire mindenki felébred, készen legyen a meglepetés, a szülinapi torta.

Közben a finom illatok felébresztették Nyuszi Papát, aki kíváncsian bement a konyhába. A konyhában senkit sem talált, egyedül a finom, illatos torta mosolygott rá az asztalról. 

- Micsoda meglepetés! Reggelire répatorta lesz! - mondta, majd álmosan és csendben vágott egy szeletet. Majd még egyet... Meg még egyet... Egészen belemerült a lakmározásba, mikor azon kapta magát, hogy a torta elfogyott. Épp vágni szeretett volna még egy szeletet, mikor ránézett a tortára, de már csak az üres tepsit látta, torta nélkül.
- Ajaj, megettem az összes tortát. Most aztán mi lesz? - téblábolt fel s alá. - Megvan! Sütök még egy tortát és mire mindenki felébred, készen leszek vele - lelkendezett.
Fogott egy hatalmas tálat és elkezdte összekeverni a hozzávalókat. Nagyon lassan haladt, nagyon izgult, hogy mindent jól csináljon, mert még soha nem csinált ilyet. Mikor Nyuszi Mama belépett az ajtón, épp akkor tette be a tésztát a sütőbe.

- Hát itt meg mi történt? Hol a Lili tortája? Ki ette meg? És miért sütöttél még egy tortát? - kérdezte gyanakvóan Nyuszi Mama.
- Hát az úgy volt… - kezdte a mondandóját szégyenlősen Nyuszi Papa és elmesélte, hogy bizony annyira éhes volt, hogy gondolkodás nélkül megette a tortát egyedül.
Nyuszi Mama a fejét csóválta. Ekkor hirtelen olyan finom illatok lepték el a házat, hogy minden bosszúsága elszállt. Nyuszi Papa tortájának ugyanis mennyei illata volt. 

Mikor megsült a torta, elkezdték együtt díszíteni és mire felébredt a legkisebb nyuszi, Nyuszi Lili és a bátyja, Nyuszi Gyuszi, a gyönyörű répatorta a négy szál gyertyával a közepén már csak arra várt, hogy a nyuszik és a vendégeik mielőbb megegyék.

- Jó reggelt gyerekek! Kész a meglepetés! - mutatta büszkén Nyuszi Papa a tortát a nyuszi ház két legkisebbik lakójának. - Boldog Születésnapot Lili! - kiáltotta egyszerre Nyuszi Mama és Nyuszi Papa.
A két kis nyuszi nagyon megörült a meglepetésnek. Lili azért, mert a torta az ő születésnapjára készült, Gyuszi pedig rögtön a hasára gondolt.

- Gyerünk gyerekek öltözzetek fel, mindjárt itt vannak a vendégek! - mondta sietősen Nyuszi Mama.
A vendégek lassan-lassan megérkeztek és kezdetét vehette a nagy mulatság. Eljött a nagy eseményre Nyuszi Nagymama és Nyuszi Nagypapa, tőlük egy hatalmas csokor virágot kapott Lili telistele lóherével és kamillával. A szomszédok, a Kutya család is hivatalos volt a neves eseményre, tőlük egy könyvet kapott ajándékba. Utolsónak pedig a Süniék érkeztek. Sün Papától és a Sün Ikrektől, Szunditól és Szotyitól egy hatalmas fej káposztát kapott.

- No, ha mindenki megérkezett, akkor itt az idő, hogy felvágjuk a tortát Lili! - sürgölődött Nyuszi mama az ünnepelt körül.
Nyuszi Papa aprócska tányérokat vett elő, és Nyuszi Lili minden egyes vendégnek adott egy-egy szeletet a finom, ízletes répatortából. Egész este beszélgettek, nevetgéltek, társasjátékoztak. A tortából egy morzsa sem maradt, mind elfogyott. Mikor az utolsó vendég is elment, a Nyuszi Család már éppen elég fáradt volt, hogy aludni térjen, így megágyaztak és szépen lassan elszenderedtek.

Bubenkó Andrea, örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő

Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások