Picur és Picurka / Fütty, a kismadár (2.)

Picur és Picurka / Fütty, a kismadár (2.).

Picur és Picurka, a két erdei manó, jó barátok voltak és mindenben számíthattak egymásra. Ha Picur almabefőttet főzött, vitt Picurkának is belőle, ha a manó lány meggylekvárt készített, Picurnak is tett félre egy üveggel. Ha Picur megfázott, Picurka főzött neki finom, meleg levest, ha Picurkának fájt a lába, a barátja tett rá borogatást. Ha Picur elutazott, Picurka locsolta a virágait, ha pedig Picurka volt úton, Picur vigyázott a kismadarára. Tavasszal együtt futkároztak a zöld mezőn, hallgatták a madarak csicsergését, nyáron pancsoltak a forrásban, fára másztak, ősszel együtt gyűjtötték a faleveleket, együtt törték a diót, télen pedig együtt csúszkáltak a befagyott patak tetején és együtt kortyolták a forró, meleg teát egy kiadós erdei séta után.
Egy napsütéses tavaszi napon Picurka elutazott a szomszéd erdőbe és a kismadarát, mint mindig, Picurra bízta.
- Etesd kérlek Füttyöt Picur, míg távol leszek - adta oda kicsit aggódva a manó lány a kalitkát Picurnak.
- Ugyan, minden rendben lesz Picurka, ne aggódj, nem először vigyázok a kismadaradra - nyugtatta Picur Picurkát.
- Tudom, de Fütty nagyon kedves nekem, nehezen hagyom itt, de tudom, gondosabb manó nincs nálad, így Füttynek biztos jó helye lesz - nyugtatgatta magát Picurka.
- Jól van már, jól van, menj utadra - fogta sietősre Picur.
Azzal Picurka gyorsan kiszaladt az ajtón, barátja ne lássa, hogy egy könnycsepp csordul végig az arcán. Mihelyst kilépett az ajtón, Fütty nyugtalanul repkedni kezdett a kalitkában.
- Ennél-e vagy innál-e? - csitítgatta Picur a kismadarat, de a kismadár csak nem nyugodott. - Kiengedlek egy kicsit röpködni az odúban, talán akkor megnyugszol - azzal kinyitotta a kalitka ajtaját és a kismadár kirepült.
Picur azonban elfelejtette, hogy az odú egyik ablaka nyitva van, amit a kismadár azon nyomban észrevett és már repült is ki rajta.
- Oh, jaj mit tettem. Jót akartam és elveszítettem Picurka kismadarat - rohant ki az ajtón, hátha vissza tudja csalogatni a madarat, de sehol sem látta már.
Egész délután sírt és nem tudta, hogy Picurkának, hogyan fogja elmesélni, hogy a kismadara elrepült. Ahogy szomorúan üldögélt az odú melletti tuskón, meghallotta Picurka hangját.
- Picur, Picur, - kiáltott messziről a manó lány - ennél nagyobb meglepetést nem is adhatnál, megtanítottad Füttynek, hogyan tud szabadon repkedni? Idefelé rászállt a vállamra és végig kísért hozzád - mondta Picurka.
Azzal Picur elmesélte Picurkának, hogy mi történt, majd jót nevettek a történteken. Fütty pedig olyan szépen trillázott eközben, mint még soha.