Kép forrása: edited by Canva free
Elkóborolt kismadár.
Egyszer egy kis madárka,
egyet gondolt és elindult magába.
Ment, ment nagyon sokáig,
míg elért az erdő sarkáig.
Gondolkodott, most mi legyen,
maradjon vagy világgá menjen?
Az erdőn túl a város nagy,
az is lehet, megfagyna.
Egymagában kicsi még,
anyja is apja is keresné.
Talál-e majd fészket,
ahol néha heverészhet?
Magot lelni hogyan tudna,
hogy éhes ne maradna?
Így aztán a kicsi madár,
sarkon fordult hamar ám,
és hazáig meg nem állt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Zúg a bokor, didereg, Kicsi nyuszi pityereg. Néked szól e dalocska, Süssön ki, a napocska! Fák között szél tekereg. Kék cinege kesereg. Tavaszváró bús napok, Erdőlakó mind vacog! Kis őzike el...
Elolvasom
Élt az erdőben egy csíkos vadmalacka. Bökken Tódor volt a becsületes neve, de mindenki csak Bukfenc Tódornak hívta. Hiszen míg a barátai a sárban dagonyáztak, Tódi egész nap tornázott, szaltózott, ugrabugrált. A ...
Elolvasom
Gréti kíváncsian fordult a lila fülesfotelben kötögető nagymamájához: – Nagyi, te szoktál könyvtárba járni? Az oviban mondta Bea néni, hogy a tavasszal elmegyünk majd könyvtárba. Mi az a könyvtár, nag...
Elolvasom
Az óriási csillaglopás Hadd meséljem el neked hogyan tűnek el, és kerültek vissza a csillagok Pálcikaváros égboltjára. Ez egy nagyon régi történet, de az idősebbek még emlékeznek rá. Történt egyik kora este, ho...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Bubenkó Andrea örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő
Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...