Kép forrása: edited by Canva free
Elkóborolt kismadár.
Egyszer egy kis madárka,
egyet gondolt és elindult magába.
Ment, ment nagyon sokáig,
míg elért az erdő sarkáig.
Gondolkodott, most mi legyen,
maradjon vagy világgá menjen?
Az erdőn túl a város nagy,
az is lehet, megfagyna.
Egymagában kicsi még,
anyja is apja is keresné.
Talál-e majd fészket,
ahol néha heverészhet?
Magot lelni hogyan tudna,
hogy éhes ne maradna?
Így aztán a kicsi madár,
sarkon fordult hamar ám,
és hazáig meg nem állt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Húsvét van hát itt vagyok,és nem az asszony nyaggatott!Locsolkodni úgy siettem,majdnem gyerek nélkül jöttem. Ne fáradj a "tojás körrel",elég ha megkínálsz sörrel.Locsollak már, ne légy dühös,ha szerenc...
Elolvasom
Szeretet Mesék/Zentai Zsuzsanna
Volt egyszer egy kis falevél, Levelentyű. A többi falevéllel együtt egy fa ágán lógott. Kora ősszel már nagyon várták a falevelek, hogy leeshessenek a fáról és elindulhassanak kalandos útjukra. Az id...
Elolvasom
A kis csemete élvezettel hajladozott a reggeli friss szélben. Fiatal ágai még hajlékonyan követték a fuvallatot. Jól eset ez a torna, de már alig várta, hogy öreg barátja felébredjen. A vén diófa mé...
Elolvasom
17. fejezet Búcsú a melegtől IDÉN KÜLÖNÖSEN SOKÁIG VOLT CSODÁS ŐSZ. A fák lombkoronái a szivárvány szinte minden színét magukra öltötték. A bíbor vöröstől kezdve, az aranysárgán át, egészen a sötét lilá...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Bubenkó Andrea örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő
Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...