A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VI. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (VI. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-V.) keresd a Meskete.hu meséi között. 

VI. Fejezet 
Amiben Golyó maradásra bírja Floriettát és együtt töltik a délutánt 

Golyó nem szerette volna, hogy elmenjen a kismadár. Kérlelni kezdte, hátha a délutánt még együtt tudnák tölteni. 
– Ne menj még! Egy kicsit még igazán maradhatnál! Csinálhatnánk valamit. Bármit, amihez kedved van! – győzködte Golyó.
– Mit? Mit lehet itt csinálni? – kíváncsiskodott a madárka.
– Hát játszhatnánk az üveggolyókkal is…
– Te mindig ezt csinálod? Nem ismersz más játékot? Az igazat megvallva szeretek játszani az üveggolyókkal, de a Tündérkertben, a Mesék Országában is tudok ilyet játszani. A katicabogarakkal rendszerint játszom egy meccset!
– Szeretsz kártyázni?
– Azt hiszem… Milyen kártyával?
– Hát, van ilyen mesés kártyám.
Azzal Golyó elszaladt a szobájába és egy pakli kártyával tért vissza. A csomag lapjait Florietta elé tette és a kezével szétterítette a lapokat. A kártyalapokon mindenféle mesehős szerepelt, törpe, óriás, arccal és szemmel ábrázolt fa, királylány és király, herceg, fehér ló, sárkány, boszorkány és még a sok mindenki a mesék világából. A kismadár nézegette a lapokat és láthatóan keresett valakit a lapok között.
– Tündér-lapod nincs?
– De van – kutatott a kupacban Golyó. – Itt is van!
A kismadár szeme elkerekedett, ismerős lehetett a látott mesealak rajta.
– Ismered? – kérdezte Golyó.
– Ez, ez, ez én vagyok – mondta Florietta, miközben rémület ült a szemében.
– Mutasd! Hasonlít rád!
A kismadár nézte a lapot, amíg könnyes nem lett a szeme. Golyó nem értette mi a baj, de megsimogatta a kismadarat.
– Tudod, fura magamat így látni, mikor most egy kismadár vagyok! Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer habos meleg kakaót igyak itt, a Valóságban és bár nagyon finom volt, de azt soha nem gondoltam, hogy ez csak úgy teljesülhet, ha mássá változom.
– De hát te most is ugyanaz vagy! Kismadár vagy tündér, szerintem nem számít. Te vagy az, aki álmodoztál a habos meleg kakaóról és te vagy az, aki ittál is ma, nem?
– Gondolod? Gondolod, hogy ugyanaz a tündér vagyok madárként is?
– Persze.
– Te is elhiszed már, hogy valójában tündér vagyok?
– Nem hiszem, hogy máshogy lenne. A madarak nem beszélnek. A tündérek úgy képzelem, hogy igen.
A kismadár még egyszer ránézett a kártyalapra és visszatette a többihez.
– Ezeket mind ismerem ám itt, egytől-egyig – jelentette ki dicsekvő hangnemben.
– És van kedved játszani egy kártyapartit az ismerőseiddel? – türelmetlenkedett Golyó.
– Persze, ha elmondod a szabályokat.
Golyó elmesélte, hogy a neve a kártyapartinak, amit játszani fognak, a Fekete Péter. Megmutatta Floriettának hogyan párosítja a lapokat és megegyeztek, hogy ki, melyik lap lesz az aktuális Fekete Péter. Abban rögtön egyetértettek, hogy a Fekete Péter először legyen a boszorkány lapja, így a boszorkány lap párját kivették a kártyapakliból. Jókat nevettek és nagyon jót játszottak, miközben az aktuális Fekete Péter-lap időről-időre gazdát cserélt és hol Floriettánál, hol meg Golyónál maradt a vesztes lap. Fekete Péter volt a Királylány-lap is, a Herceg is és igen, még a Tündér-lap is, ez így volt tisztességes az összes mesealakkal szemben.
– Most már igazán mennem kell. Nagyon későre jár – szólt egyszer Florietta.
– Igazad van, a végén még nem találod meg azt üreget, amit az a csiga ásott ki.
– Giliszta. Egy giliszta volt az a csiga, csak a Mesék Országában átváltozott. Itt senki sem az aki. Mint ahogy én sem vagyok tündér itt, a Valóságban.
– Arra nem gondoltál, hogy mi lesz, ha nem tündérré fogsz visszaváltozni?
– Micsoda rémes gondolataid vannak? – esett hirtelen kétségbe a tündérlány. – Az nem lehet! Vagy mégis? Szörnyű lenne! Azonnal indulnom kell! Kiver a víz ettől a gondolattól – kezdett őrült repkedésbe, szárnycsapkodásba Florietta.
– A szobám ablaka pont a park felé nyílik, kinyitom az ablakot és így csak egyenesen kell repülnöd, a fák lombkoronája mentén. Remélem, tündérré változol vissza! – azzal úgy tett, ahogy mondta.
Florietta gyorsan kiröppent, idegesen integetett a szárnyaival és már repült is a park felé.
– Sok sikert kismadár! Remélem, még látjuk egymást! – integetve kiáltott utána Golyó, de Florietta ezt már nem hallotta. 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK RÖVIDESEN