A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (X., utolsó fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (X., utolsó fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-IX.) keresd a Meskete.hu meséi között.

X. Fejezet 

Amiben  Florietta hazajut végre 

Amennyire óvatos volt Florietta a Mesék Országából a Valóságba jövet, most olyan elánnal szökdécselt az aprócska lábain az alagút végét mutató fény felé, hogy egy kenguru sem érhetett volna a nyomába. Az üreg végéhez érve megtorpant és félelem fogta el. Mi lesz, ha nem tündérré, hanem valami mássá változik? Csukott szemmel kinyújtotta az egyik lábát, majd a másikat is az üregből és tapogatni kezdte velük a talajt. Finom porhanyós meleg föld volt. Érezte a bőrén a nap utolsó napsugarait. Félőn mosolyogva, továbbra is összezárt szemmel lépett ki a Tündérkertbe és csak állt, szorította a szemeit. Rettenetesen félt, hogy nem tündérré változik. Elszámolt húszig, de csak nem volt bátorsága kinyitni a szemét. Elszámolt százig, de meggyőzte magát, hogy számoljon el inkább ezerig, mielőtt kiderül, hogy tündérként, vagy egyéb más lényként folytatja további életet a Mesék Országában. Hétszáznyolcvanhatnál beazonosíthatatlan motoszkálást hallott. Egyre közelebb és közelebb hallotta, de a szemeit még mindig zárva tartotta.
– Florietta! – kiáltotta valaki. – Te meg mit csinálsz itt?
– Elszámolok csukott szemmel ezerig. Ezer után kinyitom a szemem. Hétszáznyolcvanhatnál tartok.
– Oh, ez nagyon jó! Számolhatok veled? – kérdezte az idegen.
– Persze, de….
Az ismeretlen hang már folytatta is a félbehagyott számolást.  Florietta, nem akart semmit sem mesélni a csukott szemű számolás egyéb okáról, hisz úgy tűnt az ismeretlen egy egyszerű játéknak gondolja ezt.
– Ezer – mondta az idegen. – Most már rohanjunk. Egész nap vártunk. Egy utolsót még tudsz velünk üveggolyózni, mielőtt lemegy a nap.
Azzal az idegen kézen fogta Floriettát és rohanni kezdett vele. Floriettának csukva volt még a szeme, a lábait nem tudta olyan gyorsan szedni, mivel félt, hogy orra esik, így hát kinyitotta a szemét.
– Hoppá! Tündér vagyok! Tündér vagyok! – kiabálta örömében.
– Hát persze, hogy tündér vagy – válaszolta Katica Bogi. – Ez valami új játék talán? – nézett értetlenül a katica Floriettára.
– Hát persze, hogy tündér vagyok – válaszolta mosolyogva.
– Egyébként merre jártál egész nap? Az egész Tündérkertet felkutattuk, hogy megtaláljunk.
– A Valóságban jártam. Ittam végre egy habos meleg kakaót – mondta Florietta a legnagyobb természetességgel.
A katicabogár elnevette magát.
– Florietta, milyen vicces vagy! Neked mindig ezen jár az eszed?
Florietta nem válaszolt a kérdésre, csak szerényen elmosolyodott. 

VÉGE
EZ VOLT A MESEREGÉNY BEFEJEZŐ, UTOLSÓ RÉSZE