Egy panda ül a kanapén

Egy panda ül a kanapén.

Egy nyári este Hanna látott egy hullócsillagot. Becsukta a szemét és arra gondolt, jó lenne egy panda otthonra. “Klasz lenne, ha lenne egy igazi, pihepuha, hatalmas mackóm” – gondolta. Egy mackó, aki mindig kéznél van.

Reggel furcsa hangokra ébredt. Valaki csámcsogott. Kimászott az ágyból és a hang irányába indult. A konyha felől jött a különös nesz, de ott csak a szüleit találta.

– Ti csámcsogtok? – kérdezte.
– Nem, nem hinném – válaszolta az anyukája, miközben belekortyolt a kávéjába.
Hanna tűnődött egy keveset, miközben a csámcsogás csak nem szűnt. Megfordult és akkor látta, hogy honnan jön a kellemetlen zaj. Egy panda ült a kanapén, aki bambuszt rágcsált. 

– Hát te hogy kerültél ide? – kérdezte meglepődve.
A panda nem válaszolt. Hatalmasnak tűnő szemeivel Hannát nézte és szótlanul rágcsálta a csemegéjét.
– Hallasz? – hadonászott Hanna.
A panda nem moccant.
– Egy panda ül a kanapén! – kiabálta ijedten a szüleinek.
– Nem, nem hinném – válaszolta az apukája, miközben beleharapott a kenyérbe.

– De mit fogok én kezdeni veled? Iskolába kell mennem! Hé, mozdulj már, kérlek – aggódott Hanna.
A pandának ötlete sem volt, hogy most mihez kezdenek majd magukkal. Végül Hanna elment az iskolába és a panda azt tette, hogy megvárta. Mikor Hanna hazaért, akkor is ugyanott ült és még mindig egy bambuszrügyön nyammogott. Ezt tette aztán még jó pár évig a kanapén ülve, de mindig ott volt Hannának, ha egy ölelésre vágyott. 

Aztán egy délután elment. Oda, ahol egy kisgyerek egy hullócsillagot látva azt kívánta, hogy bárcsak lenne egy pandája otthon, a kanapén ülve.