A kismadár reggeli dala

A kismadár reggeli dala.

Volt egyszer egy kismadár, aki szeretett ülni a fán.

Nézelődött, dalolgatott, míg el nem töltötte a napját.

Minden reggel a legszebb énekét csipogta,

de néha úgy érezte, hogy senki sem hallotta.

Naphosszat csivitelt és hangoskodott,

míg körülötte minden állat szorgoskodott.

Egyedül élt, volt ideje, erre-arra pillantgatott

és mindenkit  szemrevételezett.

Látta, mikor kel a hangya, mikor indul útnak a róka,

mikor nyílnak a virágok hajnalban ki újra.

Látta, mikor röppen ki az első méh a kaptárból,

hogy aztán társai kövessék a raktárból.

Látta a harmatcseppet a pókhálón,

látta a vakondot, ahogy kidugja fejét a túrásból.

Egyszer csak úgy érezte,

nem fontos, hogy dalával az erdőt ébressze.

Hiába énekelte énekét,

hajnalban senki sem dicsérte érdemét.

“Holnaptól nem kelek,

reggelente nem énekelek.”

Hajnalban hatalmas csend volt,

a kismadár nem dalolt.

Minden állat későn kelt,

de a munka nem maradhatott el.

“Mi ez a hangzavar???” – ébredt a kismadár.

“Nem hangzavar ez te, elaludt az állatvilág!”

“Borzalmas így ébredni,

hogy fogok így pihenni???”

“Miért nem dalolsz inkább úgy, mint korábban, a nap előtt?

Dalolni még mindig tudsz,

jobb ha mindjárt munkához is fogsz!”

A kismadár gondolkodott, gondolkodott,

majd jó gyorsan hangja után kapott.

Megszólalt és énekelt egészen addig,

míg az állatok dolgoztak napnyugtáig.

Forrás: https://irodalmihaz.hu/mu/a-kismadr-reggeli-dala-3585