A sirály és a tengeri csillag

A sirály és a tengeri csillag.

Charlie, a sirály mindig odament a tengerparton az emberekhez. Néha hangosan vijjogva üldözte őket és ennivalóért kuncsorgott. Sokszor elkergették és csak néhányan osztották meg vele a tengerparti bódékban vett finom falatokat, amin rendszerint össze is veszett a társaival. Igazából nyers halat kellett volna ennie. A halszerzési rituálét azonban nagyon melósnak találta: órákig körözni a levegőben és várni, hogy egy óvatlan hal a tengerből kiemelkedjen, hogy ő elkaphassa. Jobban ízlettek neki a sós és cukrozott falatok, amiket a kukákban talált, vagy amit az emberek dobáltak neki séta közben. Aztán egy reggel beteg lett. Nagyon fájt a hasa. Hasmenése lett és a hangja sem volt a régi. Tudta, hogy fel kell hagynia a korábbi életvitelével és egészségesen, sirályhoz méltóan kell élnie: halat enni és repkedni. Jó pár napja koplalt és nagyon éhes volt már. A pocakja rendbejött, a hangja is kezdett a régi lenni. Ahhoz azonban, hogy a levegőben körözzön és halat fogjon, még túl gyenge volt. Ült a parton és figyelt: a messzi vizet, a hajókat és a társait, ahogyan halat próbálnak lopni a halászoktól, amikor kihúzzák a hálót a tengerből.
– Hess, hess! Nem neked fogtuk ám a halat! Fogj magadnak! – zavarták el a háló közeléből a madarakat, miközben annyi halat fogtak, amennyire nem is volt szükségük.
Charlie félt a matrózoktól. Félt, hogy megsérül, ahogy azok mindenféle dologgal hadonásznak felé. Már lehet, hogy megint az embereket kezdte volna kergetni  vagy a kukát túrta volna egy-egy eldobott falatért, amikor egy vékony hangra lett figyelmes. 
– Segítség! Segítség!
– Ki kiabál? Ki kér segítséget? – kíváncsiskodott Charlie.
– Én vagyok az! Itt melletted! A csillag! Partra vetett a viharos tenger az apálykor és nem tudok visszajutni csak a dagálykor, de addigra kiszáradok. Segíts kérlek visszajutni a vízbe!
– De hogy kerültél ide? Azt hittem a tengeri csillagok a tenger fenekén élnek vagy a partmenti sziklákon tapadnak meg.
– Egy erős hullám leszakított a szikláról és nem tudtam már visszakapaszkodni. Nagyon gyorsan itt találtam magam. Ha segítesz, segítek neked halat fogni. 
Charlie-nak tetszett az ötlet. A csőrével apró árkot húzott a csillag és a víz között. Egy idő után egész pofás kis vizes árok keletkezett a víz oda-vissza mozgásától. Sajnos azonban még mindig keskeny volt, hogy a csillag visszamászhasson a tengerbe. Így még egy, meg még egy árkot húzott a madár, hogy a csillag mielőbb visszakerüljön a tengerbe. Nagyon elfáradt meg aztán éhes is volt már. Eszébe jutott, hogy halra vadászni a levegőben mennyivel könnyebb, de nagyon szeretett volna segíteni a csillagnak. Erőt gyűjtött, hogy akkora árkot tudjon húzni a csőrével, hogy az végre elég legyen. Sikerült neki. A kis csillag lassan, de visszaért a tengerbe. Charlie felröppent és nem hitt a szemének. A tengeri csillag oda úszott, ahol a tenger felszínén rengeteg hal sütkérezett. Gondolkodás nélkül bukott a víz felé és egy hallal a csőrében tért vissza. 
Az esetnek gyorsan híre ment, ezért látni olyan sok sirályt szaladgálni a tengerpart mentén manapság. Mind azt várja, hogy egy tengeri csillagot partra vessen a víz, hogy segíthessenek neki visszajutni a tengerbe, amit aztán a tengeri csillagok egy hallal hálálnak meg. Már nem akarnak kukázni sem és a matrózokkal sem küzdeni, csak a csillagoknak akarnak segíteni. Néha azért a parton is vijjognak és egy-egy partra vetett tengeri csillagon összevesznek, de ez a sirályok alaptermészetéhez tartozik.