Kép forrása: saját alkotás
A kisfiú és az óriáspanda.
Részben igaz történet alapján...
A kisfiú egyszer olvasott egy könyvet az óriáspandáról és rövidesen barátok lettek. Levelezni kezdtek és nagyon jól megismerték egymást. A kisfiú megtudta a pandáról, hogy Kínában él, kedvenc ennivalója a bambusz és nagyon szeret aludni, de tud fára mászni és úszni is. A panda megtudta a kisfiúról, hogy egy városban él, nem szereti a spenótot, nem szeret aludni és még nem tud úszni, de már tud fára mászni.
Egyszer a kisfiú megkérdezte az édesanyját, meghívhatja-e a pandát látogatóba.
- Természetesen! - válaszolta az édesanyja. - Szeretném már megismerni a panda barátodat.
A találkozó előtti napokban a kisfiú összepakolta a játékokat a szobájában, vett a piacon bambuszt és azokat egy tányérra téve várta a barátját. A panda azt írta az utolsó levelében, hogy villamossal érkezik a repülőtérről pontban ebéd után. A kisfiú aznap hamarabb kérte az ebédet és miután megette, az édesanyjával elsétált a villamoshoz.
Leültek egy padra és vártak. Jöttek-mentek a villamosok, de a panda csak nem jött. A kisfiú már nagyon szomorú volt. Éppen indulni akartak, mikor a távolban megpillantottak még egy villamost.
- Ezt még várjuk meg. - mondta a kisfiú.
Az édesanyja beleegyezett. Várták, várták, de a villamos nagyon lassan jött. Kinyílt az ajtó és a villamosvezető a következőt kiabálta:
- Kérem az összes pandát, hogy szálljon le a villamosról. A villamos nem tud ekkora súlyt szállítani! Legközelebb tessék taxival utazni!
A panda leszállt a villamosról és vele együtt az édesanyja, az édesapja, a húga és az öccse. A villamos majdnem eldőlt a síneken az óriási súly alatt, így csak lassan tudtak jönni. Elsétáltak a kisfiú házáig, ahol megették az összes bambuszt majd elköszöntek, de a repülőtérig ezúttal már taxival mentek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Bubenkó Andrea örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő
Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...