A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (IV. fejezet)

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó (IV. fejezet).

A tündér, a kisfiú és a habos meleg kakaó korábbi fejezeteit (I.-III.) keresd a Meskete.hu meséi között.

IV. Fejezet 
Amiben kiderül, hogy Florietta tényleg nem az, aki 

Golyó egy saját maga által kitalált játékot játszott az üveggolyóival. Az egyszínű, öklömnyi nagy golyókat próbálta eltalálni az áttetsző, közepes nagyságú golyókkal, ha két golyó ütközött egymással, akkor a nagy golyót eltávolította a fadarabokkal körbevett pályáról. Már csak három nagy golyó volt a szabályos négyzet alakú pályán és egyre erősebben és erősebben hajította a kisebb golyókat egymás után, hogy azok célt érjenek. Minden egyes dobást diadalittas kiáltással indított.
– Pályára lép a fehér-kék szalagos versenyző, minden erejét összeszedi, nekirugaszkodik és lő! – és már gurította is a kedvenc üveggolyóját, ami hatalmasat csattant a másik üveggolyóval történő ütközésben. 
Felállt, hogy felvegye a nagy és az eldobott üveggolyót. Lehajolt és a fadarabokból csinált üveggolyó-pálya szélén, a fűben egy citromsárga kismadarat pillantott meg. Soha nem látott még ilyen kicsi madarat, közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vehesse és egészen ledöbbent, a kismadár csőre folyamatosan járt és a szárnyaival mintha magyarázott volna valamit. 
– Majdnem eltaláltál az üveggolyóval! Ez kész életveszély, ahogy te játszol! – morgolódott a kismadár.
– Hihetetlen, te tudsz beszélni? – hüledezett Golyó.
– Nem nagy ügy, te is tudsz! 
– Elnézést kérek, azt hittem senki sincs a közelben. 
– Hát rosszul hitted!
– Még soha nem láttam ilyen kicsi madarat, mint te – mentegetőzött Golyó.
– Madarat??? Madár vagy te! – mondta a kismadár. 
– De hát madár vagy! Van csőröd, szárnyad és szép színes tollad. 
– Áh, ne viccelj! Nem láttál még magamfajtát, biztos lehetsz benne, hogy nem vagyok madár. Tündér vagyok, Florietta – mutatkozott be.
– Én pedig Golyó – viszonozta a bemutatkozást a kisfiú. – De visszatérve a kilétedre, te egy madár vagy. 
– Tündér!
– Madár!
– Tündér! – erősködött Florietta.
– Mondom, hogy egy madár vagy! – nevette el magát Golyó. – Ha nem hiszed, nézz bele az egyik üveggolyóba. Te is megláthatod, madár vagy, semmi kétség efelől – nyújtotta felé a kedvenc fehér-kék szalagos üveggolyóját a kisfiú. 
– Az nem lehet! Az nem lehet!  Az nem lehet, hogy én egy madár vagyok! Hol van a varázsporom? – ugrándozott zaklatottan a kismadár megpillantva magát az üveggolyóban. 
– Azt nem tudom, de szerintem az is elég különleges, hogy madár létedre beszélni tudsz – nyugtatgatta Golyó. 
Hirtelen hatalmas felismerésre döbbent rá Florietta, eszébe jutott a csigával folytatott rövid beszélgetése és beismerni látta, hogy ő valóban egy madár jelenleg. 
– Szóval a földigiliszta igazat mondott. Ő valójában egy földigiliszta volt, csak a mi országunkban változott csigává és ezek szerint az egyik fának is igaza volt, mikor azt mondta, hogy nem lehetek az az egyik világban, aki a másikban vagyok… Most már értem! Ez érdekes… Érdekes és szórakoztató! – kiáltott egy nagyot a gondolatfuttatására Florietta. 
– Fogalmam sincs, hogy mit beszélsz, nem bírlak követni, de vicces vagy! – mondta Golyó, miközben szemével követte az ide-oda repkedő tündérlányt. – Ezt senki sem fogja nekem elhinni, hogy te tudsz beszélni.
– Szerintem jobb óvatosnak lenni. Talán az sem véletlen, hogy itt nem vagyok tündér, mint a mi világunkban, ha kérhetem, ne áruld el a titkom.
– Azt nem tehetem. Anyának ezt tudnia kell. Tudnia kell, hogy igaza volt, hogy valóban léteznek, ha nem is tündérek, de beszélő madarak, akik azt hiszik magukról, hogy tündérek. 
– De hát tündér vagyok… Tényleg! De azt hiszem, hogy nem tudom neked bebizonyítani – nézett búsan a tündérlány az üveggolyóba. - Egy madár vagyok. Egy elég helyes madár nem?! – nevette el magát ismét Florietta.
– Én pedig Golyó, ahogy már mondtam.
– Örvendek Golyó. Én egy tündér vagyok a Mesék Országából, aki most egy madár, de attól a nevem még ugyanaz: F-L-O-R-I-E-T-T-A – betűzte le a kismadár, – ha esetleg nem tudtad megjegyezni. 
– Eljössz hozzánk? – kérdezte a kisfiú Floriettát.
– Tudsz nekem habos meleg kakaót csinálni?
– Hogy mit? Habos meleg kakaót??? Hát ez oltári, egy madár, aki habos meleg kakaót akar inni… Hihihi… Hihihi… Ezt tényleg senki sem fogja elhinni… Hihihi… – kacagott Golyó. 
– Te kinevetsz?
– Nem, nem! – szedte össze magát Golyó. – Hát persze, hogy tudsz nálunk inni, Anya csinál neked szívesen… Már csak azt kell kitalálnunk, hogy hogyan vigyelek magammal – kezdett ötletelni a kisfiú.
– Ez a világ legegyszerűbb válasza – zárta le a beszélgetést Florietta. – Természetesen repülök utánad csak mutasd az utat. 

FOLYTATÁSA:
https://meskete.hu/mese/a-tunder-a-kisfiu-es-a-habos-meleg-kakao-v-fejezet/6626