A három barát

A három barát.

Egy tavaszi reggel, még mikor a Hold is világított az égen, a három jó barát, Csibe Piroska, Giliszta Benő és Csiga Csanád elindultak, hogy a mindennapi nagy rohanás előtt kiszellőztessék a fejüket a közeli mező egyik félreeső szegletében. 

Csiga Csanád húzta a sort elől, utána tekeredett Giliszta Benő, a sort pedig Csibe Piroska zárta apró lépteivel. 

A séta elején, mikor még nem is fáradtak el, lemaradt Csiga Csanád. Így aztán Giliszta Benő tekeredett elől, őt követte apró lépteivel Csibe Piroska, a sort pedig Csiga Csanád húzta a végén. 

Egy ideig jól bírták az ütemet, de aztán Giliszta Benő is lemaradt. Így Csibe Piroska ment már elől apró lépteivel, őt követte Csiga Csanád, a sor végén pedig Giliszta Benő tekeredett. 

Egy kis idő elteltével Csibe Piroska fájlalni kezdte aprócska lábait. Lemaradt. Így ugyanott folytatták a sétát, ahol már a séta elején is. Csiga Csanád húzta a sort elől, utána tekeredett Giliszta Benő, a sort pedig Csibe Piroska zárta apró lépteivel. 

Aztán Csiga Csanád megint elfáradt és lemaradt. Így aztán Giliszta Benő tekeredett megint elől, őt követte Csiga Csanád. Másztak és lassan húzták maguk után az ösvényt. 

Már nem voltak messze, mikor Csiga Csanád furcsán egyedül érezte magát a sor végén. ‘Hol van Csibe Piroska?’- kérdezte rémülten. 

‘Itt van valahol a sor végén’ - felelte fáradtan Giliszta Benő. 

‘Nem! Én vagyok a sor végén! - aggódott Csiga Csanád. 

‘Elhagytuk! Elhagytuk!’ - kiabált kétségbeesetten Giliszta Benő. 

‘Vissza kell mennünk és meg kell keresnünk’ - bólogattak mindketten. 

Elindultak. Egymás mellett másztak most, hogy biztosan ne veszítsék el egymást. Csiga Csanád csúszott Giliszta Benő mellett. Giliszta Benő kúszott Csiga Csanád mellett. Nem volt nehéz ugyanazon az úton haladniuk mint korábban, hiszen mindketten szép folyosót készítettek már korábbi mozgásukkal. 

‘Ott van, ott van’ - próbált sietni Giliszta Benő, de tartotta magát ahhoz, hogy egymás mellett másznak Csiga Csanáddal. Együtt értek oda Csibe Piroskához. 

‘Sajnáljuk, hogy nem figyeltünk és nagyon előre mentünk’ - kiabálta Csiga Csanád és Giliszta Benő. 

‘Nem baj, nem baj. Én sajnálom, hogy nem tudtam veletek együtt haladni, de nagyon elfáradt az aprócska lábam.’

‘Tudod mit, most menjünk haza és holnap induljunk majd el megint! De akkor már jobban figyelünk egymásra és nem hagyunk hátra senkit, soha. Ha valaki lemarad, megvárjuk. Ha valaki elfárad, akkor vele együtt pihenünk. Ha valaki megéhezik, akkor vele együtt eszünk.’ 

Elindultak haza mindhárman. Egymás mellett haladtak. Csiga Csanád csúszott Giliszta Benő mellett. Giliszta Benő kúszott Csiga Csanád mellett. Giliszta Benő tekeredett Csibe Piroska mellett. Csibe Piroska aprókat lépegetett Giliszta Benő mellett. Csiga Csanád meg nem lehetett Csibe Piroska mellett így. 

Egy ideig eltartott míg egymás mellett haladva hazaértek. Aztán másnap, mikor még a Hold is világított az égen megint útnak indultak…