Kitört a vakáció. A következő írás vicces figyelmeztetés a nagymamának, nagyapának, jön az unoka. Szíverősítőt kikészíteni, fehérneműt felkötni…!
Végre alábbhagyott az eszeveszett nappali hőség. A hintaágyon ringatózva élvezzük a virágillattól terhes szellő lágy simogatását. Én és Lukász, a kis unokám, na és persze ölében az ilyen pillanatokhoz elmaradhatatlan kismacska, Zorro. Lassan szürkül az ég, a napkorongot apró fénypont váltja fel, az esthajnalcsillag. Leheletnyi szellő simítja végig a homlokom, hálás is vagyok érte.
– Jaj, de jó, hogy lement végre a nap.
– Miért? – figyel fel sóhajomra Lukász.
Ölembe vonom, barackot nyomok a kobakjára, tudom, hogy ez tetszik neki, de ennyivel nem úszom meg, választ követel.
– Miért? – ismétli meg, a szerintem költői kérdést. Neki nyilván nem az.
– Tudod Prücsök, én igazán szeretem a meleget, de ez a mai már nekem is túl sok volt.
– Nézd csak ott, – mutatom neki – feljött a Vénusz, jobban mondva az esthajnalcsillag.
– Miért? – kérdi ártatlan szemekkel.
– Esteledik és lassan sötét lesz.
– Miért? – kérdez tovább.
– Miért lesz sötét? Hát mert a nappal után az este következik.
Jön is rá rögtön a következő:
– Miért?
– Tudod, – próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy érthető legyen, amit elmondok – a Föld forog és a Nap mindig másik részét világítja meg. Egy dió és valami kis kavicsfélével igyekszem megmutatni is.
– Látod, ha itt nappal van, akkor itt éjszaka, és éjszaka az emberek aludni mennek.
– Miért?
– Mert nappal dolgoznak, elfáradnak és aludniuk kell.
– Miért?
Minden mondatom újabb "miért"-et provokál okostojás unokámnál. Nagy levegőt veszek, még bírom az iramot.
– Aludni azért kell, hogy kipihenjük magunkat. Vannak dolgok, amikre az embereknek szükségük van. Enni, inni, aludni. Gyere, locsoljuk meg a virágokat. – Próbálom meg kimozdítani kényelmes, csak kérdezek és kérdezek helyzetéből. Hát, ha ettől a miért özön végét reméltem, tévedtem. Lukász ismét rázendít:
– Miért?
– Mármint, miért locsoljuk meg a virágokat? – mert szomjasak – mondom én.
– Miért?
A gyerek csak nem tágít, én meg igyekszem tőmondatokban felelni, hogy elvágjam a további miértek útját.
– Meg kell locsolni őket, mert a nap nagyon kiszárította a földet.
S mi jön ez után? Hát persze, egy újabb kérdés:
– Miért?
– A nagy melegben elpárolgott a földből a víz. Nem jutott elég a virágoknak, hogy felszívják a szárukba, leveleikbe, ezért ha nem locsoljuk meg őket, el fognak száradni. Azt pedig nem szeretném.
– Miért?
Ezen a miérten egy kicsit meglepődök, hiszen Lukász is nagyon szereti a virágokat. Nincs nap, hogy ne szedne nekem, az anyukájának, de még az öccsének is pitypangot, százszorszépet, kék, sárga, fehér, nevét nem tudom virágokat ajándékba.
– Hiszen, te is szereted a virágokat. Segítettél sziklakertet építeni. Emlékszem, mennyire tetszett neked a kerítés mellé ültetett ecetfa, ami ráadásul jó szolgálatot is tesz a kertben.
– Miért?
– Miért kértünk a szomszédból ecetfát? – A kérdésem megül a levegőben. Megválaszolom hát magam, – azért, mert szúnyogriasztó. Különben is növények nélkül még élet sem lenne.
Na, ez az utóbbi megjegyzés nem kellett volna, mert erre megint rá lehet kérdezni, hogy:
– Miért?
Egyre kevésbé bírom már szusszal, de még válaszolok:
– A növények tisztítják a levegőt. Bonyolult folyamatok útján elnyelik az elhasznált levegőt, és oxigént termelnek helyette.
Ez egy kicsit bonyolult lehet egy hatéves gyereknek, kiutat keresek a bővebb magyarázat alól.
– Nem sokára úgyis iskolába mész, ... – majd ott megtanulod, folytatnám, de még mielőtt befejezhetném a mondatomat, közbeharsan Lukász kérdése:
– Miért?
– Nagyfiú vagy, már iskoláskorú. Az iskolában majd megtanulsz mindent, írni, olvasni, számolni. Tanulsz majd az állatokról és a növényekről, sok mindenről, de most már nagyon elfáradtam.
– Miért?
– Édes jó istenem, miért is vagyok fáradt, hát mert főztem...
– Miért? – vág közbe Lukász. Láthatóan incselkedik velem, és roppant mód élvezi. Veszem a lapot, párbajozzunk!
– Mert ma is megéheztetek, és nekem többfélét is főznöm kellett rizst is, tarhonyát is, meg még krumplit is.
– Miért?
A kis prücsök persze maga is tudja a választ, de ki nem hagyná a soron következő kérdést, válaszolok hát neki és remélem, válaszom kielégítő:
– Tudod te azt nagyon jól. Papa a krumplit szereti, amiből nekem már elegem van, nekem rizs kellett, te meg a tarhonyát imádod. Aztán meg még mosnom is kellett.
– Miért?
– Hogy legyen holnapra tiszta ruhátok. Nem illik ám koszosan óvodába menni.
– Miért?
– Vannak szabályok, amiket be kell tartanunk.
– Miért?
– Alkalmazkodnunk kell egymáshoz.
– Miért?
– Te sem éreznéd jól magad, ha valamelyik óvodás társad büdös lenne, és ragacsos, koszos kézzel akarna veled játszani. Biztosan nem adnád oda neki a játékodat, és inkább elmenekülnél a közeléből is, de te sem lehetsz mocskos, mert akkor téged is elkerülnek, és egyedül maradsz. Egyedül pedig nagyon nem jó.
– Miért?
– Ez ugye nem komoly kérdés? – Dobom vissza a labdát.
Nincs válasz, és nincs újabb kérdés se, csak széles mosollyal az arcán a nyakamba ugrik, kis kezével átkarol, és csak bújik, bújik.
Amatőr tollforgató vagyok. Ha valami feldühít, a mérgemet írásban adom ki. Ha valamin meghatódom, írásra lendül a kezem. Felnőtteknek novellákban, cikkekben mondom el a gondolataimat, gyerekeknek verssel, mesével próbálok örömöt szerezni. Szeretném hinni, hogy amit leírok, az az olvasó számára hasznos és szórakoztató.
Néhány írásom megjelent az Én mesém c. mesekönyvben, illetve a Kláris irodalmi folyóiratban, é...
Vélemények a meséről
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi! A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Cézár, a kismacska elég nagyra nőtt, hogy elválasszák az anyukájától. Egy napon arra lett figyelmes, hogy mielőtt ő aludt egy tárolóban találta magát a kocsiban és egy számára idegen háznál álltak meg...
Ella nagyon érzékeny kislány. Kétéves lehetett, amikor az Alpokba mentünk síelni, de amint meglátta a havat nem mert kilépni a szabadba, így nem volt mit tenni az egyhetes szünidőt a faház fogságában t...
A mindenízű sajt
Hol volt, hol nem, élt egyszer egy okos kisegér. Tóbiásnak hívták. Mindenki szerette és sokra tartották furfangos észjárása miatt. Egyedül a macska, Moja nem szerette csak, vagyis ...
Szandra nagyon szeretett álmodozni és a jövőjéről elmélkedni. Még csak tizenöt éves volt, de azon morfondírozott milyen lesz az esküvője, milyen házban fog élni férjével, gyerekeivel. Szerette volna, ...
Ezt a mesét írta: Pigniczki Ágnes amatőr író
Amatőr tollforgató vagyok. Ha valami feldühít, a mérgemet írásban adom ki. Ha valamin meghatódom, írásra lendül a kezem. Felnőtteknek novellákban, cikkekben mondom el a gondolataimat, gyerekeknek verssel, mesével próbálok örömöt szerezni. Szeretném hinni, hogy amit leírok, az az olvasó számára hasznos és szórakoztató. Néhány írásom megjelent az Én mesém c. mesekönyvben, illetve a Kláris irodalmi folyóiratban, é...