A vén diófa újabb meséi 6. rész

A vén diófa újabb meséi 6. rész.

Másnap reggel a tegnapi eső miatt, minden harmatosan csillogott, a felkelő nap tiszta fényében.

- De gyönyörű reggel! - nézett a vén diófa a kicsire.

- Csodálatos! - mondta áhítattal a csemete, és tovább nézte a gyönyörű látványt. Mintha apró gyémánt szemekkel szórta volna be a hajnal a tájat. Nem fukarkodott a drága kövekkel, mert minden fűszálra, minden egyes virágra, bokor és falevére  jutott bőségesen. A felkelő nap sugarai pedig csillogó, szikrázó táncot jártak minden egyes harmatcseppen. Szóval ez a pazar csillogó gazdagság kápráztatta el a vén diófát, és a csemetét. Azonban nem tartott túl sokáig, hiszen a szorgos napsugarak miután megcsillogtatták a gyémánt cseppeket, el is tüntették azt a tájról. Ezért is volt olyan különleges ez a csoda, mert ha a két fa  picit tovább alszik, akkor lemarad erről a ritka látványról.

- Mesélsz tovább? - kérdezte kisvártatva a kicsi. Mi volt még az iskolában? - nézett várakozásteljesen a nagy fára. A kis pelék is figyeltek, hiszen ők már éjszaka kidolgozták magukat, és most fáradtan kukucskáltak ki az odúból, várva a mesét.

- Hát az úgy volt, - kezdett bele az öreg - hogy a veréb házaspár hűségesen élték az életüket a fagyal bokorban, sok sok fiókát felnevelve. Aztán múltak az évek évek után, és egyszer csak Gyuri tanár bácsi elém állt Juci tanító nénivel.

- Vén diófám! - simította meg a törzsem Gyuri tanító bácsi. Hát eljött a búcsúzás ideje. - nézett rám szomorúan.

- Vigyázz majd Fricire, és a családjára! - kérte Juci tanító néni. Sajnos költözünk! - tette még hozzá.

- Hogy-hogy költöznek? És ki marad a gyerekekkel? - nézett a csemete a vén diófára.

 - Bizony, én is meglepődtem ezen. Aztán kiderült, hogy az egész iskola költözik. Jobban mondva itt a tanyán megszűnik a tanítás, és ősztől már bent a városban folytatják a gyerekek a tanulmányaikat. Amikor ezt a gyerekek megtudták, könnyes szemmel álltak az udvaron. Már nem esett olyan jól a játék, mert hiszen tisztában voltak vele, hogy itt mindent utoljára csinálnak. Aztán kitaláltak valamit. Kerítettek egy nagy lapot, írtak rá egy üzenetet, majd mindenki aláírta. Összehengergették, egy üvegbe zárták és egy titkos helyre dugták. Bízva benne, hogy majd egyszer valaki rátalál, és elolvassa az üzenetüket. Mondanom sem kell, hogy mennyi simogatást és szeretetet kaptam tőlük! Amikor vége lett az éves tanításnak, a gyerekek most nem boldogan kiáltozva futottak ki a termekből, hogy végre nyári szünet van! Hurrá! Hurrá! Hanem szomorú fejjel, hosszasan búcsúzkodtak. Sajnálták itt hagyni a megszokott iskolájukat, és féltek attól, hogy milyen lesz majd az új helyen a tanulás, és az iskolába járás. Aztán eljött az a nap is, hogy végleg kiürült az iskola. Most nem lovaskocsi érkezett az udvarba, hanem egy nagy teherautó. A pótkocsijára felpakolták a székeket, asztalokat, a táblát, végül a tanár házaspár bútorait is. Juci, és Gyuri még utoljára felmásztak ide a legmagasabb ágamra, megnézték a szívecskét amit még mint Gyurika vésett bele a kérgembe.

- Emlékszel Juci? - kérdezte Gyuri.

- Persze, hogy emlékszem! - válaszolta Juci. - Hogy is lehetne egy ilyen lánykérést elfelejteni?! - nézett szeretettel a férjére. - Akkor jöttem ide fel először. Most valahogy még szebb a kilátás! - mondta még elmerengve. - Szép volt itt nekünk. Nagyon fog hiányozni nekem ez a tanyasi iskola.

- Nekem is! - mondta Gyuri. Majd kijövünk ide látogatóba máskor is! - ígérte Jucinak. - De azért izgalmas lesz a városban is a tanítás! - jegyezte még meg. Aztán már csak a távolodó kedves alakjukat láttam ahogy motorra ülnek, és elmennek. A nagy teherautó meg utánuk. Így aztán megint csendes lett a tanya udvara, és az iskola épülete. Frici a veréb boldogan röpködött párjával, és a kis fiókákkal. Egy ideig mindennap oda röppent az ablak párkányra még, de aztán leszokott róla.

- És akkor utána volt valami? Jött valaki? - kérdezte a kis diófa.

- Igazából egy nagyon fontos dolog történt azóta.

- Igen? És mi?

- Te voltál az a fontos dolog! - nézett szeretettel a vén diófa a kicsire. - Mióta itt vagy velem, nagyon boldog vagyok!

- Én is boldog vagyok veled! - simította meg egy hosszabbacska ágával öreg barátját a kicsi.