Kép forrása: Sir Dna
A virág.
Szomorkás hangulattal fújt az őszi szél
Miközben tücskök zaját hallgatta az éj
A kamrából zaj hallatszott.
Vajon ki zörög? Ki van ott?
Töprengésében egy vöcsök
Zavart meg egy költő tücsköt.
Mozdulata megbolygatott
Egy arra élő pitypangot.
Ernyős magja tovaszállt,
El, s el az éjen át
Merre tart? Nem tudom.
Láttam erdőt, lombot,
Hegyet, völgyet, világot!
De nem láttam eleget,
Mondjuk, többet örökké lehet.
Egy pitypang csodákra képes.
Gyógyít, növekszik, utazik a réten
Egészséget hozva kerek földön, égen…
De miért? Ezen gondolkozok régen.
Vajon miért állt meg most éppen?
Kérdésre ki ad választ?
Van még akit a kérdés nem fáraszt?
Szerintem Isten választ.
Ő dönti el, ki gyógyíthat, s láthat.
Ki az, aki illatot áraszt,
Mint az a virág, ott, amit az a bot támaszt.
Hogy ki a virág, s ki a támasz?
Ember és Isten, ez a helyes válasz.
Kezünknél fogva minket, együtt vezet,
Mint a kutya életén át a vak embert.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sir Dna amatőr író
Körülbelül 9 évesen kezdtem írni. Nemrég volt egy hosszabb időszak, amikor nem volt se kedvem, se ihletem, de most, 12 évesen megpróbálom újra. 9-10 éves koromban többnyire verseket írtam, utána két rövid novellát. Nem annyira sikerütek, de még látom a reményt, és ez az oldal ihletet, határidőt, célt, témát és motivációt is adott.