Adela nem hisz a fülének

Adela nem hisz a fülének.

Adela a Cseszneki csoportban játszott barátaival. Kedvenc babáját öltöztette, fésülgette.

Egyszer csak, képzeljétek el, hogy megszólalt a baba: - csinos ruhát adj rám légy szíves! - Adela nem hitt a fülének, azt gondolta, hogy képzelődik, így tovább folytatta a játékot. Belement a játékba. - Szép legyen a frizurám!  Aúúú, meghúztad a hajamat! - Bocsánatot kérek, véletlen volt. Nagyon gubancos a hajad. - Akkor is, légy szíves óvatosabban! - Rendben! - felelte Adela - mintha természetes lenne, hogy a babával beszélget.

Miután elkészült a szépítgetéssel, csinosítással, beültette a babakocsiba. - Így ni! - de a baba nem mondott semmit. - Hmm…mégis csak képzelődtem, szögezte le magában Adela és beállt a sorba. - Kifűződött a cipőfűzőm. Vigyázz rá ne lépj, mert elesel bennem! – hallotta vékonyka kis hangon. - Mi van ma velem, hogy megint képzelődök?  Mindenesetre ránézett a cipőjére és tényleg ki volt oldódva a fűző. Ekkora Alexia már lehajolt és be is kötötte. - Köszönöm szépen! - mondta testvérének illemtudón. - Nagyon szívesen! - felelte mosolyogva.

A mosdóban megint hangokat hallott. A három mosdó mérgelődött. - Nézd, hogy pazarolja a vizemet Tapsi Tünci! - dohogott az első. - Tapsi Tomci se zárta el a csapomat! – bosszankodott a második. - Nati te meg miért pacsálsz megint? Nézd, már alig van szappan a tartóban, a hab meg már kifolyik! - Úgy pazarolnak, a végén csodálkoznak majd, ha egy csepp sem marad! - morgott a harmadik. - Ferkó miért rángat engem? Úgy fáj a fülem!- dohogott a törülköző.  - Hallod- e Ferkó, akassz le engem légy szíves, úgy töröld meg a kezed és az arcod!  De szárazra, mert különben kisebesedik! Látod? Már le is szakítottad a fülem. Vegyél elő tűt, cérnát és varrj meg! - De én nem tudok varrni! - Akkor miért nem vigyáztál rám? - Bocsánatot kérek! - Megbocsájtok persze, ez csak természetes, de attól még a fülem nem fog visszanőni! - Kérd meg a dadus nénit, hogy legyen, szíves varrja vissza! - mondta a törölköző. Már a reggelihez készülődött a Cseszneki csoport. Libasorban álltak a gyerekek a tálalónál. - Géza, miért mélázol el? Te jössz! Vegyél el és vigyél az asztalodra – súgta a tányér és a bögre. Adela a döbbenettől csuklott egy nagyot és majdnem elbotlott a saját lábában. Még a száját is nyitva felejtette: - csukd be, mert belerepül egy légy! - pimaszkodott a csésze. Adela megszólalni se tudott, úgy meg volt rökönyödve. Jönmegy óvónénit eközben szemmel kísérték a lurkók. De úgy tűnt ő semmit se hallott. Mindent úgy csinált, tett-vett, mosolygott, dicsért, mint eddig. – Hát mégis csak képzelődtem! - szögezte le magában. Ahogy Manci beleharapott a zsemlébe, az ijedten felkiáltott: - au, de fáj! - légy szíves hagyd abba! - de nem történt semmi, Manci evett tovább, mintha mi se történt volna.

Telt - múlt az idő, már javában folyt a játék nyugodtan, csöndben, zavartalanul, mintha mi se történt volna. Lassan el is felejtette, hogy mi történt nem is olyan régen. Elkövetkezett a játék vége. Jönmegy óvónéni kedvesen megkérte a gyerekeket, hogy rakják el azt, amivel játszottak a helyére, mert közeleg az udvari játékidő. Így is tettek. Sietősen pakolták el azt, amivel játszottak. Adela ekkor a lábára ejtett egy kockát. Nem fájt neki, mégis: - De ügyetlen vagy! - rám dobtad a kockát! - sziszegte a cipője. - Jaj, mindjárt széttörök! - kiáltott fel a kocka.  Adela elkerekedett szemmel kért bocsánatot. – máskor figyelj jobban! - zsémbeskedett a cipője. - Alexia, te is hallottad? - Igen, én is! Azt hittem, hogy képzelődöm! - Én is azt hittem! - Ez valami varázslat lehet? - kérdezték egymástól. - Akkor mégse képzelődtünk? - Ezek szerint nem. Viszont Jönmegy óvónéni valamiért nem hallja. - Biztos? Kérdezzük meg! Odamentek hozzá és rákérdeztek. Nem válaszolt azonnal, de látszott, hogy fejében kereste a szavakat. Pakolás után Jönmegy óvónéni megkérte a gyerekeket, hogy üljenek le a szőnyeg szélére. Ő is odaült közéjük: - Gyerekek! Azt tudnotok kell, hogy nem csak valóság, hanem képzelgés is létezik a világon. A mesékben is történnek furcsaságok, csodák, olyan dolgok, ami a valóságban nem létezik, még a felnőtt filmekben is akad. Így miért lenne olyan meglepő, hogy a ti kis buksitokban is megjelenik ilyen gondolat?

Nagyon örülök annak, hogy elmondtátok, mi foglalkoztat, mi jár a fejetekben. Nagyon fontos az őszinteség, hisz csak így tudunk rá megoldást találni. Máskor is őszintén mondjátok el, ha bánt valami, ha nem tudtok valamit, de akkor is, ha csak beszélgetni szeretnétek. Mondjátok el nyugodtan örömeteket, bánatotokat, gyertek nyugodtan, ahogy eddig is. - A nap további részében nem szóltak hozzájuk a tárgyak, egyik sem. Mintha mi se történt volna.  -

Lehet, hogy tényleg csak hallucináltunk! - szögezte le Adéla. - Lehet! - felelte Alexia. - Na gyorsan öltözzünk át, mert lemaradunk a többiektől! - mondták vidáman.