Adventi Mesenaptár - 11. A foghúzás (Dec. 11.)

Adventi Mesenaptár - 11. A foghúzás (Dec. 11.).

Bordásnak, a krokodilnak napok óta fájt a foga. Sem enni, sem aludni nem tudott, nemhogy a karácsonnyal foglalkozni. Egész nap ki sem jött a lakhelyéről.

Regő és Kamilla rögtön kihívta az állatorvost, hogy segítsenek Bordásnak. A krokodil először hálás volt a segítségért, de amikor megtudta, hogy ki kell húzni a lyukas fogát, már nem is volt olyan hálás. Tudniillik ugyanis, hogy Bordás nagyon félt a foghúzástól. Mi lesz, ha még jobban fáj majd, mint a fájós fog? Kamilla megpróbálta megnyugtatni, de nem igazán sikerült.

Pedig nem volt mit tenni, az a fog nem maradhatott Bordás szájában, szóval az állatorvos nem várhatott tovább.

A krokodil tiltakozásképpen összecsattintotta a fogait, de ez annyira fájt neki, hogy úgy döntött, inkább hagyja, hogy kihúzzák azt az egy fájósat. Kamilla és Regő végig ott volt mellett. A krokodil félve nagyra nyitotta a száját, az állatorvos pedig valami keserű és hideg izét fújt a szájába. Elővett egy fogót, és már nyúlt is bele Bordás szájába. A krokodil jó szorosan behunyta a szemét, és várta, hogy nagyon fog fájni a foghúzás.

– Kész is vagyunk – szólt egyszer csak az állatorvos.

Bordás kinyitotta a szemét, majd próbaképpen párszor kinyitotta és becsukta a száját. Már egyáltalán nem fájt. A foghúzást pedig észre sem vette.

– Látod, nem is volt olyan vészes – simogatta meg Kamilla kedvesen.

– Tényleg – csattintott egyet a szájával boldogan Bordás.

– És hogy soha többé ne lyukadjon ki a fogad, karácsonyra Szotyi ezt küldi neked – húzott elő egy zöld fogkefét a kabátja alól Regő.

Bordás még sose örült ennyire az ajándékának. És bár a krokodil soha többé nem félt a foghúzástól, Regő mindennap megpucolta a fogait, biztos, ami biztos.