Ági és a varázs masni

Ági és a varázs masni.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, hosszú barna hajú kislány, amiben mindig
egy csillogó, lila masni díszelgett. Ez egy nagyon különleges masni volt. Akkor kapta ezt az
anyukájától, amikor még nagyon nagyon kicsike volt. Azt mondta neki, akármikor nehéz feladat elé
áll, csak gondoljon rá, meg a masnira, és minden megoldódik. És ez biztonságot adott neki.
Egyik reggel az apukája mosolyogva keltegette Ágit:
- Jóreggelt balerinám! Tudod milyen nap van ma? – a kislánynak nem is kellett többet mondani,
mosolyogva ült fel az ágyon.
- Ma van a nagy fellépés!
- Bizony! Na menjünk készülődni? Nemsokára kezdődik a főpróba. Nehogy a sztárvendég késsen el!
- Megyek! – mondta a kislány, miközben kezén fogta apukája, és kivezette a konyhába.
- Palacsintát csináltam reggelire, remélem szereted. – kedveskedett az apuka, és a friss, meleg
palacsintahegyre mutatott. Ez volt Ági kedvence.
Miután közösen megreggeliztek, felöltöztek, és elindultak a próbaterembe. Ági mióta járni tudott,
imádott táncolni, ezért egy alkalommal meglepték őt a szülei, egy balettórával. Persze ezek után
mondanom se kell, hogy minden nap oda akart menni. Sok győzködés után belementek, és hetente
kétszer is mehetett balettozni. Rengeteget gyakorolt otthon is, megmutatta, mit tanultak. Hamar a
csoport legügyesebb balerinája lett. Éppen ezért, a legközelebbi fellépésen ő lesz a szólista. Otthon
számolták vissza a napokat, és végre eljött.
Amikor odaértek, Nóri néni mosolyogva fogadta őket.
- Sziasztok! Na Ági készen állsz?
- Igen!
- Akkor futás átöltözni, mert mindjárt kezdünk.
- Rendben, szaladok. – mondta boldogan a kislány, és már futott is az öltözőbe. Pár perc múlva már a
teljes balettruha rajta volt. De ez nem olyan rózsaszín volt, mint a többi lányé. Ennek pont ugyan olyan
lila színe volt, mint a masninak a fejecskéjén.
- Na megcsináljam a hajad hercegnő? – kérdezte Nóri néni, mire a kislány mosolyogva bólogatott.
Leült a pici székre, Nóri néni pedig elkezdte kifésülni a szép, hosszú hajacskáját. Felkötötte, majd egy
gyönyörű fonott kontyok varázsolt a lány fejére. Miután az utolsó hajcsat is belekerült a hajába, a
tükör felé fordította a kislányt.
- Megfelel?
- Tökéletes, nagyon szép. Köszönöm!
- Akkor nincs más hátra, mint a próba. Készen állsz? – a kislány ismét hevesen bólogatott, majd a
többi balettruhás lánnyal elindultak a táncterembe.
Az apuka a terem ajtajából nézte végig a próbát. Ági nagyon sokszor nézett rá, ő pedig minden
alkalommal egy bíztató mosolyt küldött felé. Nem sokkal később a lányok fáradtan fejezték be az
utolsó próbát.
- Rendben gyerekek! A szembe lévő teremben van gyümölcslé és keksz, nyugodtan egyetek,
pihenjetek kicsit. Egy óra múlva kezdődik az ünnepség.
Minden kislány mosolyogva futott át a játszószobába. Beszélgettek, nevetgéltek, és falatoztak
együtt. Viszont az idő gyorsan eltelt, és a táncterem elkezdett megtelni szülőkkel. A legtöbb kislány
izgatott volt, de Ágit elöntötte a félelem.
- Gyertek lányok! Hamarosan kezdődik. Már mindenki várja ugye? – a sok gyerek egyszerre kiáltott
fel, majd egyesével mindegyik kiment a játékszobából. Ági viszont még mindig a kis lila széken ült.
Pár perc múlva az édesapja lépett be az ajtón.
-Balerínám! Mi a baj?

- Ez nekem nem fog menni apa.
- Miért ne menne? Te vagy a legügyesebb az összes kislány közül.
- Annyira sokan vannak, és mindenki néz. Mi lesz, ha elrontom? Ha elesem? Vagy rosszkor lépek
előre?
- Nem fogsz. És tudod miért? Mert itt vagyok, és anyu is itt van. Tudod, amikor Nóri néni megcsinálta
a hajad, kifelejtett valamit. – mondta az apuka, miközben a háta mögül előhúzta a kis, lila masnit.
- A masnim! Apa! Beleteszed a hajamba?
- Persze. – azzal egy ügyes mozdulattal a konty elejébe tűzte. – Így már minden rendben. Tudod mit
ígért anyu?
- Azt, hogy ameddig a masni rajtam van, nem történhet semmi baj, mert ő velem van.
- Akkor készen állsz arra, hogy mindenkit elvarázsolj? – a kislány rámosolygott apukájára, majd
bólintott egyet, mire ő kézen fogta, és egészen a színpad lépcsőjéig el sem engedte. Ott még egyszer
ránézett a masnira, rámosolygott a kislányára, majd leült az egyik székre, a nézőtéren.
A balerinák egyesével felvonultak a színpadra, majd a zenére táncolni kezdtek. Forogta, lépkedtek,
ugráltak, és szökkentek. Lassan közeledett Ági szóló tánca, és a kislány egyre jobban izgult. Viszont
csoda történt. A lány masnija világítani kezdett, mire az apuka melletti üres széken megjelent az
anyukája. Többé már nem félt, hiszen tudta, hogy meg tudja csinálni. Nem sokkal később előresétált
Ági, majd táncolni kezdett, miközben a többi kislány pár lépést hátra lépett. Úgy mozgott, mint egy
igazi balerina. A szüleiből csak úgy sugárzott a büszkeség, és közben tovább ragyogott a fején a kis
masni. Az előadásnak hamarosan vége lett, és minden kis táncos lány lesétált a színpadról.
- Nagyon ügyes voltál! mondtam, hogy sikerüli fog! Annyira büszke vagyok rád! – ölelte magához a
kislány az apukája – Megünnepeljük egy fagyizással?
- Igen!! – ugrált örömében a lány, majd az apukájával kézen fogva mentek el fagyizni. most
kivételesen kettő gombócot is kaphatott. Utána elmentek még a játszótérre, és csak este mentek haza.
Ezután a nap után többet nem ment el otthonról a masnija nélkül, mert tudta, hogy ezután bármire
képes, mert az a kis, lila, néha világító néha pedig teljesen hagyományos varázsmasni, majd erőt ad
neki.