Bendegúz és az ajándék

Mesénk egy apró kis városban kezdődik. Az autók nem-igen járnak az utakon, buszokat is alig látni.
Minden ember inkább biciklivel, rollerrel, görkorival, vagy gyalog jár. Így tett Bendegúz is, aki éppen
kék táskájával a hátán igyekezett valahova. Nagyon sietősen lépkedett, majdnem futott. Az első sarkon
jobbra fordult, utána balra, aztán megint jobbra. Lábai egy pici, kopottas boltocska előtt állt meg. A
kirakat kicsit szegényes volt, az ajtó festése is lepattogzott, ő mégis besétált. Az ajtó fölött lógó
csengők hangosan jelezték betértét, és egy kedves, mosolygó vörös hajú néni azonnal felbukkant a pult
mögött.
- Szerbusz kicsike. Segíthetek valamiben?
- Csókolom. Ajándékot szeretnék venni. Anyukámnak.
- Igen? És mire gondoltál?
- Valami szépre.
- Máris keresek valamit.
Azzal a néni eltűnt egy nagy ajtó mögött. Pár pillanat múlva egy nagy dobozzal a kezében tért
vissza, amit lerakott pont a kisfiú elé az asztalra.
- Mit szólnál egy színes ceruzatartóhoz? Agyagból készült, és sok ceruza elfér benne.
- Anya nem szokott rajzolni. Mindig csak nézi, ahogy én rajzolok.
- Rendben. Akkor mit szólnál egy plüssmacihoz?
- Az apa vesz neki mindig. Szívecske a kezében, vagy a pocakján. – monda a kisfiú, majd suttogta
folytatta. – Anya nem igazán szereti őket. – az eladó néni erre felkacagott, és visszarakta a mackót a
dobozba.
- Esetleg egy díszes fakanál, vagy valami konyhai dolog?
- Annyi van neki, hogy Dunát rekeszt vele. Vagyis mindig ezt mondja. Bár szerintem nincs neki olyan
sok.
- Semmi gond. Rengeteg jóság van még itt. Szeret kertészkedni? Mert nagyon szép virágcserepink
vannak.
- Igen, nagyon szeret. De Lola mindig virágot vesz neki. Ő a nővérem, és ő szokott anyával
kertészkedni.
- Amikor a testvérek viszik a legjobb ötletek. Nekem is vannak testvéreim, mindig gond volt az
ajándékokkal. Akkor mi lenne, ha egy képeslapot kapna? Rá van írva, hogy: Szeretlek Anya!
- Nem szereti az ilyen dolgokat. Azt mondja túl egyszerű, és nem személyes.
- Akkor egy párna?
- A plüss sorsára jutna.
-Egy képkeret esetleg? Színes virágokkal és szivecskékkel díszített.
- A bátyám, Márk fotós. A családi képek a mániája. Minden évben kiválasztja a legviccesebbet, és azt
adja ajándékba.
- Semmi gond. Egy bögre? Jár hozzá egy különleges csomag kávé.
- Szerintem az se tetszene neki. Csak egy bögréből szeret inni, pedig van neki vagy száz. – rázta meg
Bendegúz csalódottan a fejét.
- Akkor ezt is visszarakom a dobozba. Óóó. Nézd csak! Vannak itt ajándékkuponok. – mutatta fel a kis
sárga borítékot.
- Azok milyenek?
- Mindegyik kicsi kártyára rá var írva valami kedvesség. Mondjuk segítek ebédet csinálni. Ezt
odaadod anyukádnak, és amikor szeretné, beváltja őket nálad. De nem csak főzős kupon létezik, van
ölelés, meseolvasás és táncolás kupon is. Egy kis borítékban 15 kis kártya van. És mindegyik kártyán
egy kis jelecske is van, amit ki lehet színezni. – magyarázta türelmesen az eladó néni.
- Azta. – tátotta el száját a kisfiú. – Ez tökéletes. Majd otthon kiszínezem neki. Nagyon örülni fog
neki!

- Akkor belerakom agy kis tasakba rendben? – Bende csak mosolyogva bólintott, miközben elővett
egy nagy üvegcsuport a táskájából.
- Ezzel ki lehet fizetni? – reménykedve nézett a pult mögött álló kedves nénire.
- Persze. Hadd számoljam meg. – nyújtotta a kezét a néni, amibe a kisfiú belerakta az üveget. Pár perc
múlva már nagyon sok pénzérme volt az asztalon. Néhány végső számolás után, visszaadta a fiú
kezébe az üveget, aki gyorsan eltette a táskájába.
- Itt az ajándék! Szeretnél még valamit?
- Nem kérek, köszönöm. Nagyon sietnem kell, mielőtt anya hazaér. Csókolom néni, és köszönöm a
segítséget!
- Igazán nincs mit, és csak óvatosan az úton!
Ezután a kisfiú sietősen hazament. Egy kanyar jobbra, aztán egy balra, és végül egy utolsó jobbra
fordulás után otthon volt. Meg sem állt a kisasztalig, ahol gyorsan ceruzát ragadott, és kiszínezte az
összes kis lapocskát. Amikor végzett, belerakta őket egyesével a sárga borítékba, de pont abban a
pillanatban toppant be az édesanyja.
- Bende Gyere gyorsan! – szólt oda Márk, a nagytestvére, és együtt kimentek a nappaliba.
- BOLDOG ANYÁKNAPJÁT! – kiáltották egyszerre, mire az anyukájuk nagyon meglepődött.
Sorba adták át az ajándékaikat. Először Lola, mert ő volt a legidősebb. Egy csokor tulipánt adott,
piros szalaggal megkötve. Utána következett Márk, aki egy kagylós képkeretet nyújtott át, benne az
egyik vicces nyaralós képpel. Utoljára Bendegúz ajándékozott, és lassan nyújtotta át a kis csomagot.
Miután kibontotta azt ajándékot az anyukája, azonnal megölelte.
- Köszönöm. Ilyet még sose kaptam. Egyet be is váltok. Közös vacsi a családdal. – senki sem
tiltakozott.
Körbe ülték az asztalt, és egyész vacsora alatt beszélgettek. Vacsi után a gyerekek leszedték az
asztalt, és elmentek fürdeni, majd aludni. Aznap Bendegúz mosolyogva aludt el hiszen tudta, hogy
sikerült a legtökéletesebb ajándékot adnia az anyukájának.