Ahol nem ünnep a karácsony

Ahol nem ünnep a karácsony.

Tél volt, épp havazott. Jól felöltöztünk és lezártuk az utazó táskáinkat. Beültünk az autóba és kimentünk a repülőtérre. Nagyon izgatottak voltunk, hisz még sose repültünk ezelőtt.

Mindenki bekapott egy rágót és rágcsálni kezdtük, hogy amikor a levegőbe emelkedik a gépmadár, ne duguljon be a fülünk. Nagyon érdekes volt. Ahogy emelkedtünk egyre magasabbra, az alattunk elterülő emberek, házak, fák egyre kisebbek lettek. Már csak a szántóföldeket, tavakat, folyókat láttuk, aztán már csak a felhőket. Nagyon izgalmas volt a látvány. Egy idő múlva landolni, ereszkedni kezdett a gép. Újfent mindenki bekapott egy rágógumit. Ahogy ereszkedtünk egyre lejjebb, tengert láttunk alattunk, amely nőttön nőtt. A parton hófehér házakat és pálmafákat csodáltunk. Egyszer csak fékezett a repülő és megérkeztünk.

A csomagokkal beszálltunk a buszba és kiléptünk egy másik földrészre, egy másik kontinensre. Ahogy kiértünk a repülőtérről, megcsapott a párás, fülledt, meleg levegő. Egy busz várt minket, ami elvitt bennünket a szállásra. Egy nagyon díszes szállodába érkeztünk. A falak, a pillérek és a kupolák ékesen voltak díszítve. Némely fal szemet gyönyörködtető festést kapott és az üvegek ablakai is színesen csillogtak. Embert ábrázoló alakok sehol se voltak. Kívül és belül színes mázas csempék, faragott, megmintázott kőburkolatok, boltívek díszítették. Nagyon tetszett. Nagy volt, tágas és nyugalmat árasztott. Apukám azonnal észrevette, hogy tátott szájjal figyelem ezt az elbűvölő épületet és mesélni kezdett, amit érdeklődéssel hallgattam. -

Ebben az országban régen berber nép élt, ahogy nálunk is a magyar. Aztán jöttek a háborúk. Nagyon megtetszett az ország először a rómaiaknak, aztán az araboknak. Az arabok bevezették az iszlám vallást. Aztán a berber nép megtanulta a nyelvüket és elsajátította a kultúrájukat, mert muszáj volt. Ekkorra kisebbségbe kerültek az őslakosok. Aztán jöttek a spanyolok, a törökök és a franciák. Mindegyik megszerette volna szerezni ezt a szép országot. Aztán sok- sok év múlva sikerült kivívni a függetlenségüket és elhagyták az országot a franciák is. Újra szabad ország lett. Ezért van ebben az országban annyi különlegesség.

Náluk nem templom van, hanem mecset, ahol imádkozhatnak az emberek. Hosszú fehér ruhát, fejükre kalapot tesznek föl ilyenkor az iszlám hívő férfiak. - Mi volt ez a hang? - kérdeztem. - Harangszó. Imára szólítják a hívő embereket naponta ötször a Minaretbe. Akik persze nem tudnak elmenni, mert mondjuk dolgoznak, vagy betegek, otthon is imádkozhatnak egy külön szőnyegen. - De érdekes! - A mamám is gyakran imádkozott otthon. Egy kép volt a falon, alatta kereszt lógott, Máriát ábrázolta. Előtte imádkozott. - Igen, jól emlékszel. -  Milyen különleges ez a hosszú ruha a nőkön és a fejükön a kendő! Miért nincs mindegyik nénin ez az öltözet? - Az a neve, hogy hidzsáb. Mohamed próféta korában ilyet viseltek a zsidóasszonyok és a keresztények is. De már nem mindenki hordja. Vannak, akik ugyanúgy öltöznek, mint mi.

- Kik azok a zsidók? - Az is egy vallás, egy közösség, úgy, mint az iszlám, a keresztény, vagy más egyéb. Sokféle vallás és sokféle etnikum, sokféle nép létezik. Mindegyik más és más. A zsidó vallás a világ egyik legrégibb és legelterjedtebb vallása. Jézus Betlehemben született. A zsidók királyának is hívták. Mindegyik vallás más és más, ám mindegyiknek az a lényege, hogy szeressük, fogadjuk el egymást, legyünk őszinték, nemesek, alázatosak és tisztelettudók. De egyelőre elég ennyi érdekesség!

Most pakoljuk ki a csomagunkat és menjünk egyet sétálni. - Rendben!- egyeztem bele, pedig úgy hallgattam volna még. Nagyon izgalmas volt, amit apa mesélt. - Csak még egy kérdés: Itt ünneplik a Karácsonyt? - Nem, itt nem ünneplik a karácsonyt!- mondta édesapa. Kipakoltuk a csomagjainkat és sétálni indultunk.

Keskeny kis sikátorok közt haladtunk, emelkedőkön és lejtőkön, a járdán, aztán kiértünk a tengerpartra. Hatalmas volt a tenger. Olyan volt, mint nálunk a Balaton, csak sokkal nagyobb és nagyon tiszta volt a víz. Leláttam a tengerfenékre. Izgatottan csodáltam a benne úszkáló halacskákat. Amikor megmártóztam benne, éreztem, hogy kicsit sós. A hajók is sokkal nagyobbak voltak, mint nálunk. A víz fölött sirályok köröztek. Kellemes volt az idő, hiába tél volt. Ahogy mentünk visszafelé a szállás felé, férfiak és fiúk árulták a piaci portékákat. Nagyon szép és egészséges gyümölcsök roskadoztak, míg a másik pulton mindenféle fűszer illatozott. Többet is vettünk belőle. Kedvesen, barátságosan kínálták. Jégdarabok közé téve egy másik standon halakat, rákokat is árultak. Számomra minden nagyon érdekes volt.

Aztán elmentünk egy parkba. Hát az valami meseszép volt! Mintha a dzsungelben jártunk volna. Nem bírtam betelni a látvánnyal, leültem egy padra és tátott szájjal csak néztem és néztem. Égig érő pálmák, fikuszok, platánok nyújtottak árnyékot. Megkapó sárkányfák borultak össze felettünk, árnyas sétányt képezve. A babérlombú fákat körbeölelték a liánok. Közepén egy hatalmas szökőkút állt. Pazar volt a látvány. Lenyűgözött ez a csoda. Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat ebben a buja botanikus kertben, továbbmentünk és megérkeztünk a szállodába, ahol már vártak minket a vacsorával. Bármit választhattunk. Úgyhogy mindent megkóstoltunk, ami eddig számunkra ismeretlen étek volt. Nagyon finom volt mindegyik: a kuszkusz, a csicseriborsó, a datolyakenyér, az olivabogyó, a különlegesenm finoman fűszerezett halételek,  a sorba, egy másik leves: amelyben a zöldségek hússal voltak megtöltve. Hasonló volt a mi húsgombócunkhoz, de sokkal jóízűbb. Ízletes volt az olivaolajban sült paprika és paradicsom, az articsóka szintén olivaolaj és ecetmártásban, ja és a kedvenc süteményem a baklawa. A legtöbb sütemény cukor helyett mézzel és virágsziruppal volt ízesítve. Evés után gyümölcsöket ettünk, mert itt az volt a szokás, hogy leves és fő étel után gyümölcsöt kínáltak. Később különleges teát és süteményt kaptunk. Mennyei volt az íze! Aztán visszamentünk a szobába, letusoltunk és lefeküdtünk aludni.

Anyuci még elkezdett nekem egy mesét mesélni, de nem is emlékszem miről szólt, mert pillanatok alatt mély álomba szenderültem.