Állati jó focimeccs.
A hosszú tél után az erdőt csak az érdekli,
Ki fogja a tavaszi rangadót megnyerni.
A mező és a focilabda már bevetésre készen,
Csak a csapatok nem álltak még össze egészen.
Ravaszdi Róka alaposon körbeszaglászott,
Hogy időben lestoppolhassa a legjobb társaságot:
A farkasnak, a vadmacskának és a hiúznak
Az lett a jelszava, hogy mindenkit lezúznak.
A másik gárdát a mezei nyúl vezeti,
Nincs állat, aki a győzelmét komolyan hiheti.
Pedig a nyuszi konokul a fejébe vette,
Hogy csak azért is rácáfol a hiedelmekre.
Odalépett azokhoz, akiket senki sem választott.
Süni és mókus kifogása siralmasan hangzott:
– Tapsifüles, velünk csak az időd vesztegeted!
Kicsik vagyunk, gyengék és kétbalkezesek.
– Érdekes, nekem nem tűntök annak,
Sőt, jól jön, hogy ti vagytok a legalacsonyabbak.
Szóval, mit gondoltok, megegyezünk?
Legyen a termetünk a legerősebb fegyverünk!
Odaugrott a medvéhez is: – Ez rád is vonatkozik,
Csatlakozz, és a csapat egy kapussal gazdagodik!
A mellőzött medve nem sokáig teketóriázott,
Nyuszi csapatából most már senki sem hiányzott.
A felkészülés megkezdődött, repültek a labdák,
De ravaszdiék csak a nyulat csúfolták.
– Nyuszika, még most tagadd meg a barátaid,
Különben a bőr foci letarolja a csatáraid!
A medvéd pedig lomha, tehetetlen mamlasz,
Az edzői karriered már most egy romhalmaz.
A nyúl sokatmondóan mosolygott rájuk:
– Ezeknek valóban a heccelés a stratégiájuk?
Megszólalt a síp, elkezdődött a mérkőzés,
A fából tákolt lelátóról felzúgott az éljenzés.
Úgy gondolták, nyusziékat simán legyalulják,
De udvariasságból őket is megtapsolták.
Süni, a hátvéd a veszélyes tüskéi miatt,
A ragadozóból kicsalt egy-egy fájdalmas grimaszt.
Akadály nélkül, szabadon passzolhatott.
A nyúl, akár a villám, minden állaton átugratott.
A mókus a lábak között szlalomozott,
Töretlenül újabb és újabb gólokat rúgott.
A termetes mackó egy labdát sem engedett be
A nézőket folyamatosan ámulatba ejtve.
Tapsifüleséken most már senki sem nevetett,
Megérdemelten lettek az erdei győztesek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kovácsné Demeter Monika Iringó
A hegyek között az erdő mélyén már órák óta zuhogott a régen várt eső. A fák és virágok szomjasan nyújtóztak a víz felé, boldogan itták magukba az életet adó cseppeket. Bodzavirág...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű babaarcú kislány. Haja akár a napsugár, szeme, mint a tenger. Na de nem éget, mint a nap és vizes mint a tenger, hanem olyan ragyogó szőke, szeme pedig kék. ...
Elolvasom
Élt egyszer egy pingvin, nagyon messze innen, Antarktiszen lakott, a hideg sarkvidéken. Tony volt a neve, de Kicsinek hívta mindenki, Hisz nem volt egy nagy termet, ami azt illeti. Többen laktak egy...
Elolvasom
Bontja szirmait a nárcisz,Bólint a Jácint virága,Nézik, hogy tyúkanyó mit visz,Széles vesszőkosarába.Ágaskodik az ibolya,Hiába az igyekezet!Lehet, hogy anyó kosaraHatalmas titkot rejteget?Kérik a bárányt, ha...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: P. Molnár Petra meseíró
Amióta az eszemet tudom, történeteket találok ki. Gyerekfejjel csak saját magamat szórakoztattam a királylányos meséimmel és a titkos füzeteim egyikébe jegyeztem le őket. Azóta már több felnőtteknek szóló novellám is megjelent online és nyomtatott formában is. Csak három éve fordultam ismét a mesék világához, de a királylányok helyett elsősorban tündérekről mesélek.